„A propaganda eszközei”

Németh Barbara pszichológus, gyermekjogi szakértő

Lélek

A kormány október 7-én megvétózta az Európai Unió Gyermekjogi Stratégiáját. Arról, hogy ezzel mit vesztettünk, és hol sérülnek leginkább a gyerekjogok Magyarországon, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány munkatársával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Miért lett volna fontos az EU Gyermekjogi Stratégiájának elfogadása?

Németh Barbara: A stratégia azért készült, mert világossá vált, hogy vannak olyan határokon átívelő ügyek, amelyekben hatékonyabban kell együttműködni. Ilyen például a gyerek joga az internethez való biztonságos hozzáféréshez, az élhető környezethez, az egyenlő bánásmódhoz. A stratégia elkészültét hosszú közös munka előzte meg, szakértők, a tagállamok képviselői, sőt 10 ezer gyerek is elmondhatta a véleményét. Az, hogy mi került a stratégiába, nem érhetett váratlanul senkit, a magyar kormányt sem. A vétó ennek a munkának az arculcsapása, és annak a 10 ezer gyereknek is, akik a stratégia elkészítésében részt vettek. A vétó visszaveti a munkát, és egyelőre nem világos, hogy az EU szlovén vagy később a francia elnöksége megpróbálja-e azt ismét elfogadtatni.

MN: A magyar igazságügyi miniszter a vétó okáról azt írta, hogy a stratégia extra jogokat biztosított volna az „LMBTQ-lobbinak”.

NB: Az a narratíva, amellyel a stratégiát elutasították, kizárólag politikai, ideológiai szempontból értelmezhető, szakmailag minősíthetetlen. A megtévesztés csúcsa azt állítani a vétóról, hogy a gyerekek védelmében történt. Még ha azt feltételeznénk is, hogy a kormány valóban a gyerekek érdekében szeretné szabályozni, hogy milyen információkkal találkozhassanak a szexualitásról, a nemi identitásról, akkor sem ez lett volna ennek a módja, mert ebben a stratégiában erről szó sem volt. Viszont így megvétóztak számos elemet, amelyek a valós gyermekvédelem eszközei lehetnének. Ráadásul napra pontosan a 30. évfordulóján annak, hogy Magyarország aláírta az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét.

MN: Mikre mondott nemet a magyar kormány?

NB: Az első, hogy a gyerekek részt vehessenek a demokratikus életben és megismerhessék a jogaikat. Itt nemcsak szakpolitikai kérdésekre kell gondolni, hanem például arra, hogy minőségi munkát végezhessenek a diákönkormányzatok, diákképviseletek. A második pont, hogy befogadó társadalomban tudjunk együtt élni; függetlenül attól, ki milyen hátterű, hozzájusson az oktatáshoz, egész­ség­ügyhöz, legyen meg az alapvető anyagi biztonsága. A harmadik ki­emelt terület az erőszakmentes gyerekkor biztosítása. A negyedik a gyerekbarát igazságszolgáltatás megteremtése, amelynek keretei közt a bíróságok, a rendőrség is méltányosan bánik a gyerekekkel, és érdemben meghallgatja őket. Az ötödik az internet és digitális biztonság területe, s ez nemcsak a hozzáférésre vonatkozik, hanem arra is, hogy fejlesszük a gyerekek médiatudatosságát, legyenek erre programok, tananyagok. A hatodik kiemelt terület, hogy a világon mindenhol érvényesüljenek a gyerekjogok, az EU-nak mindig fontos volt, hogy a saját területén kívül is támogassa a gyerekeket. Ezek sokkal átfogóbb és alapvetőbb irányelvek, hogy egy olyan apróságon elcsússzon az egész, mint az LMBTQ kifejezés említése.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.