"Egy bögre tejet megmelegítek, beleütök egy nyers tojást, és elkeverek benne egy nagy evőkanál zsírt. Minden reggel ezzel kezdek" - sorolja a koktél összetevőit Andrea, majd gyorsan hozzáteszi: nem is olyan rossz, "hasonlít a meleg leveshez". A dolog működik: hasonló kalóriabombákkal tornászta fel a súlyát dekáról dekára, közel egy év alatt nyolc kilóval, így most 178 centi és 60 kiló. Mégsem akart nyilatkozni a pluszsúlyért vívott harcáról. Mint mondta, mindenkinek más a szervezete, neki az "alulraktározás" a gondja.
Egy másik "túl sovány", Anikó állítja: többet bántják őket, mint a túlsúlyosokat. "Nekik a legritkábban mondják a szemükbe: 'De dagadt vagy, fogyjál már le!' Ezzel szemben én folyamatosan kapom a megjegyzéseket rokonoktól, ismerősöktől, de még vadidegenektől is, hogy 'miért nem eszel, mindjárt elfogysz', és a kedvencemet, hogy 'ez már beteges'. Pedig életemben nem fogyókúráztam, nem koplaltam, mégse tudtam 50 kiló fölé menni. A 164 centimhez 47-49 kiló voltam, a terhességem alatt végre kigömbölyödtem, utána megint visszafogytam. Most, így 30 fölött mintha könnyebben rakódnának le a kilók, bár szerintem még nyugdíjaskoromban is az alkatom miatt fognak cikizni" - teszi hozzá. Mint mondja, neki sem tetszik, hogy ennyire vékony a karja, kiáll a kulcs- és medencecsontja, de - ha nincsenek a negatív visszajelzések - elfogadta volna magát. "Megvoltak a lerázó válaszaim, mégis hatottak a megjegyzések. Tiniként nagyon gátlásos voltam, nem jártam társaságba. Közben tudom, hogy sokan irigyelnek. De én nem mondom más szemébe, hogy milyen ronda, kövér vagy pattanásos." Anikó végül egy ismerőse tanácsára - ha már hízni nem tud - konditerembe kezdett járni, hogy legalább erősödjön, izmosodjon. Elsőre kinézték a zsírégető tornáról, de szerinte jót tesz a mozgás, mert egészségesebbnek érzi magát tőle. "Csak attól félek, hogy a kislányomnak is ezen kell keresztülmennie, még csak négyéves, de ő is ilyen alkatúnak tűnik" - jegyzi meg.
Hízókúra
"Hivatalosan az számít soványnak, akinek a testtömegindexe (BMI-je, a testsúlynak - kg - és a magasság - m - négyzetének a hányadosa - a szerk.) 18,5 alatt van. Ugyanakkor ez az érték nem tesz különbséget zsír és izom között, ráadásul más tényezők - például az életkor - is belejátszanak az ideális súly megítélésébe" - mondja Antal Emese dietetikus, aki egy alacsony testsúlya miatt hozzá forduló páciensnél először azt vizsgálná, nincs-e egészségi ok a háttérben. Számos betegség járhat kilóvesztéssel vagy hízásra képtelenséggel, így az emésztési, felszívódási zavarok, hormonális betegségek, szív-, hasnyálmirigy-problémák, allergia, daganatos betegségek, vagy akár a depresszió. "A problémák nélküli soványságnál is - akárcsak a betegséghez kapcsolódó alultápláltság esetén - a táplálkozási napló alapján elemezzük a páciens étkezését: mit, mennyit és milyen rendszerességgel eszik" - magyarázza a dietetikus, hozzátéve, hogy az ilyen probléma sem ad zöld utat az egészségtelen táplálkozásnak. A kiegyensúlyozott testsúlygyarapodáshoz ugyanis az ideális arányban bevitt szénhidrát, fehérje és zsír mennyiségét egyaránt meg kell növelni. "Az nem használ, ha a sovány alkatú páciens elkezd zabálni, ezzel csak hirtelen megterhelné a máshoz szokott szervezetét. Ha étvágytalanság is van a háttérben, akkor nem is fog menni, sőt, az erőltetve megevett ételt inkább kihányják" - jegyzi meg Antal Emese.
A szabály ugyanaz, mint a fogyásnál, csak ellentétes előjellel: maximum heti fél kilót szabad felszedni fokozatosan, egy tudatosan megtervezett hízókúra során. Egy kg hízáshoz 7000 kalóriát kell pluszban bevinni, ami ideális esetben 2 hét alatt napi 500 kcal pluszt jelent. Ehhez a kúra alatt naponta ötször vagy akár hatszor kell enni, vagyis az életmódmagazinokban unalomig sulykolt esti evési tilalom is a visszájára fordul: a pluszkilókra ácsingózóknak kifejezetten ajánlott a pótvacsora. "Fél órával lefekvés előtt egyen kekszet, sajtot, joghurtot vagy tejfölt kenyérrel. A másik módszer a dúsítás, akár klinikai tápszerekkel, amelyek kis mennyiségben sok kalóriát, ásványi anyagot, vitamint tartalmaznak. Ezt megoldhatják úgy is, hogy tojással, liszttel, krumplival tartalmasabbá teszik az ételeket, de további praktika, hogy az anyagcserét gyorsító csípős fűszerek helyett étvágynövelő hatású zöldfűszereket használnak" - tanácsolja a dietetikus. Szerinte a soványság megítélésében mai napig döntő, hogy a testalkatot a betegséghez és a szegénységhez társítjuk. "A csecsemőknél, kisgyerekeknél természetesnek tartjuk az aranyos pufókságot, pedig a gyerekek közt is egyre több a túlsúlyos. Én inkább a jövőtől tartok: Magyarországon mára a felnőtt lakosság 60-65 százaléka túlsúlyos. Ha ez a folyamat ilyen ütemben folytatódik, akkor el fogunk jutni oda, hogy a kövér lesz az átlagos testalkat?" - kérdezi a dietetikus.
Ez a divat
"Az 1980-as évek egészség- és mozgásközpontú ideálját váltotta fel a már megkínzottan, kórosan sovány eszménykép: többé nem a köldökvonalig felvágott bugyikkal és fürdőruhákkal kihangsúlyozott domború popsi az etalon, hanem az úgynevezett junkie-androgün look. Így nyerhetett ikonikus státuszt Kate Moss, vele jelenik meg a gyermekien vékony test, a pici cici és a fehér bőr" - mondja Zanin Éva divatszakértő, hozzátéve, hogy a folyamat hátterében praktikus szempont, hogy a ruhák az adott méretekkel és alultápláltnak tűnő egyenmodelleken állnak a legjobban. "A divatvilág uniformizált testképe hat a filmiparra, innen már egyenes út vezet a fogyasztókhoz, akik a populáris kultúra reprezentációit - a filmekben, magazinokban látott ideálokat - vonatkoztatják a saját testük esztétikai megélésére" - teszi hozzá.
Csakhogy ilyen alapon a divatetalonnak maximálisan megfelelő soványaknak nemhogy el kellene fogadniuk adottságukat, de kifejezetten büszkék lehetnének. Hogy mégsem azok, a divatszakértő szerint elsősorban a környezetüknek való megfelelési kényszerre vezethető vissza, és kevés köze van az újabban egyre hangsúlyosabb plus size-irányzathoz. "A modellek kóros soványságára és az anorexiára reagáló látványos ellenkampány is egy tudatos divatipari manőver: az amerikai és nyugati piac fogyasztóinak lehengerlő többsége túlsúlyos, nekik kellett valamit kitalálni. Másrészt az ezredfordulótól a duciemancipáció is elindult: a 44-es ruhaméret feletti nők többé nem elégedtek meg a rájuk aggatott lepedőkkel, ők is jól akarnak kinézni" - mondja Zanin. Szerinte a plus size-mozgalom azért is erősödhet a közeljövőben, mert mindannyian érzékeljük a média diktálta esztétikum és a "mi tetszik a férfiaknak" közötti szakadékot.
Nem csak a férfiaknak, a nőknek sem jönnek be a kiálló csontok. "Az életem állandó része, hogy hízni próbálok, de hiába próbáltam a zsíros kajáktól a fehérjeturmixokig mindent. Többet eszem, mint a bátyám, mégis több mint húsz kiló van köztünk: 58 kiló vagyok a 182 centimhez. Az vigasztal, hogy legalább magas vagyok, és az arcom mások szerint helyes - már ha azt is megnézik, nem csak a csirkelábaimat" - mondja a húszas évei végén járó Norbert, aki internetes fórumokon is próbált tanácsot kérni sorstársaktól. "Kivagyok attól, hogy folyamatosan a dagadtakkal foglalkoznak, pedig van egy szint, ami után a kinézet mind a két irányban ugyanolyan probléma. Voltak már konfliktusaim abból, hogy kis tömzsi izomagyak, de sokszor még hájas, pocakos családapák is elkezdték osztani az észt az én "40 kilómról" meg a férfias testről. A korábbi munkahelyemet is részben azért hagytam ott, mert elegem lett az olyan jópofának vélt "tiszta Auschwitz, ahogy kinézel" típusú csesztetésekből.
"A soványság mint a kinézet része jelenthet hátrányt, és így lehet esztétikai alapú diszkrimináció tárgya. A társadalomtudományokon belül ezzel a kérdéskörrel foglalkozik a lookism, amire egyelőre nincs megfelelő magyar kifejezés" - mondja Simonovits Bori, a TÁRKI kutatója. Magyarországon az egyenlő bánásmódról szóló 2003-as törvény tette védett jogi kategóriává a megjelenést, így azóta eljárás is indítható, ha valaki külső tulajdonsága - akár soványsága - miatt 'kedvezőtlenebb bánásmódban részesül'." A kutató 2007-ben részt vett a Diszkrimináció a plázában elnevezésű szociológiai kutatásban, s egyebek mellett azt vizsgálták, hogy hátrányban vannak-e a kövérek, illetve a roma származásúak, amikor a bevásárlóközpontokban meghirdetett állásokra jelentkeznek. "A soványság nem nagyon szerepel kutatási területként, mert keveseket érint, illetve mert az elhízással szemben nincsenek olyan súlyos egészségügyi következményei, hogy össztársadalmi kérdéssé válna" - teszi hozzá a kutató. Olyan reprezentatív vizsgálat viszont volt már hazánkban, amellyel - a szépség szubjektivitásával szemben - azt mérték fel, mit gondolnak saját külsejükről az emberek. A 2008-as Társadalmi klíma riport végeredménye szerint 10 magyar közül mindöszsze 4 elégedett a külsejével.
Hátrány az előny
"Gyűlölöm, hogy elsősorban az alakom miatt tíz évvel fiatalabbnak néznek a koromnál. Felnőtt nőnek akarok tűnni, próbálok is úgy öltözködni, de nem könnyű: az összes kivágott ruha kapásból kiesik: amihez mell kell, azt fel sem próbálom - mondja egy 30 éves budapesti nő. - A legdurvább az volt, amikor egy pasitól szemtől szembe megkaptam: velem pedofilnak érezné magát." Pedig már öt kilóval több az éveken át tartott 45 kilós pehelysúlyánál, bár a BMI-je alapján soha nem sikerült elérnie a "normál testsúly" kategóriát annak ellenére, hogy ő sem éhezik, és nem evészavaros. "Enyhe testképzavarom lehet, mert az agyammal tudom, hogy soványnak számítok, de ha belenézek a tükörbe, nem látom magam túlzottan vékonynak, amibe belejátszhat, hogy 12 évig balettoztam. Vadászom az XS-es ruhákra, megbámulnak a metrón, beszólnak vadidegenek, ha pedig bárhová elmegyek, unszolnak és etetni akarnak" - mondja, miközben reménykedik, hogy mindez már nem tart sokáig, mert személyi edzőt fogadott, és keményen dolgozik a formásodásért. Sőt a plasztikázást is bevállalná, ha lenne rá pénze.
"A fogyasztói társadalom fő üzenete az, hogy 'nem lehetsz elégedett'. Mi az, amid nincs, amiért nem felelsz meg, ami nélkül nem lehetsz sikeres és boldog - így táplálják folyamatosan a fogyasztásra ösztönző elégedetlenséget" - állítja Forgács Attila szakpszichológus, a Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének központvezetője. Szerinte tévedés, hogy a múlt évszázad végén alakult ki a vékonyságeszmény, mert már az 1920-as évektől fokozatosan zajlott ez a folyamat. "Elég a század eleji szépirodalmat átböngészni, Karinthynál már téma az ésszerűtlen fogyókúra, Hasek pedig a jó kövér lányokat tapogató katonákról ír - mondja. - Evolúciós léptékben, sőt a civilizációtörténetben viszont ez még így is egy nagyon rövid korszak, hiszen a táplálkozás története valójában az éhezés története. Ezért mindannyiunk tudatalattijában ott van az éhezésnek legalább a lehetősége." Forgács Attila szerint részben erre vezethető vissza, hogy a test raktározási képességének és így a túlsúlynak a megítélése mélyen bevésődve egyáltalán nem olyan negatív, még ha mai szemmel kapásból le is dagadtoznánk a korábbi korok szépségideáljait. De azért is a kilátszó csontok ellen vagyunk kódolva, mert a zsírrétegnek bizonyítottan fizikai védőfunkciót és lelki tompító szerepet tulajdonítunk, utóbbinak köszönhető például a stresszevés is. A bennünk élő "enni, elhízni jó" vélekedés ütközik nap mint nap a lesoványodást hirdető fogyókúraipar üzeneteivel.
