"'Full' eredmény, hogy ez a ház ma áll és működik - fogalmaz Laczkó Mihály atya, az Alsónémedi határában fekvő Szegletkő Gyermekotthon vezetője. A fiatal katolikus pap előbb hat évig a Pest megyei település plébánosa volt, addiktológiai konzultáns diplomát szerzett. Az ezredforduló körül fogott hozzá egy droghasználó gyerekeket és serdülőket fogadó otthon szervezéséhez. - Pár éve egy szakállamtitkár azt mondta, legyen ez az alsónémedi intézmény egy modellkísérlet, hogyan lehet megoldani a nem állami gondozott szerhasználó gyerekek rehabilitációját. Négy-öt évig működik, majd a tapasztalatok alapján kidolgozzák az ellátási forma jogi és finanszírozási szabályait. Készítettem egy tervet, de az illetékesek letolták az asztalról, hogy nincs elég pénz. Az állami gondo-záson kívül élő szerhasználóknak azóta sincs terápiás jellegű rehabilitációjuk."
Az alsónémedi otthon, ha addiktológiai profilú intézményként nem, a gyermekvédelmi rendszer speciális otthonaként mégis megnyílhatott. Magyarországon ugyanis
a gyermekvédelem az egyetlen,
amelynek kötelezettsége a kiskorúak ellátása, ha azok esetenként szerfogyasztók is. A Szegletkő tavaly február 1-jétől működik, jelentős részben a váci egyházmegye befektetésével. Tavasszal tizenhat fiú költözött be, tizenkét és tizennyolc év közöttiek. Azelőtt mindannyian állami gondoskodásban voltak: vagy tíz-tizenkét lakóval működő "lakásotthonban" vagy negyven főig üzemelő "gyermekotthonban" laktak, ahol azonban disszociális magatartásukkal, alkoholizálásukkal, tiltott droghasználatukkal nem volt maradásuk. Most a Szegletkő négyszobás épületében és a körülötte lévő tanyán töltik idejüket. "Legtöbbjüknek az első napokban sokkoló a rendszeretet és a tanyasi 'feeling'. Tartunk disznót, kecskét, sehol egy villamos, nincsenek szomszédok, semmilyen nagyvárosi impulzus nem éri őket. Szabott ideje van a felkelésnek, tanulásnak, munkának. Volt, aki olyan részegen vagy szétszívott fejjel érkezett, hogy azt se tudta, merre van arccal. Itt azonban nem jut droghoz" - jellemzi a kezdetet Mihály atya.
A fiúk kedvesen írják le helyzetüket. Szerintük a tanya elviselhető, legfeljebb néha irritálóan hat szomszédok hiányában mindennap ugyanazokat a fejeket látni. Van hol levezetni a feszültséget: egy melléképületben, a korábbi "hokiszobában" nemrég kondigépet helyeztek el, hetente háromszor keleti küzdősporton edződhetnek, ebédlőjük falán az otthon versenyeken is induló csapatáról készült fényképek láthatók, tucatnyi elismerő oklevéllel. Összetartó csoportnak tartják magukat, csak egy-két szerencsétlenebb figura lóg ki.
Az udvari tűzhelyen egy fiú üstben krumplit főz a disznóknak. Ezt a feladatot naponta más végzi, a decemberi hidegben többrétegnyi ruhát magára öltve álldogál a kitaposott földdarabon. "A tanya nem sokkoló, meg lehet szokni, még ha akadnak is szökések. Most is keresik az egyik fiút. A társaság nagyobb része kijár az iskola miatt, délután mégis visszajönnek." Kicsit távolabb egy srác lendületes mozdulattal önti ki a vödörből a vizet a földre, s ezzel lefröcsköli közelében álló társa lábát. Az incidens nyomán harsány szóváltás alakul ki, mintha az életükért készülnének megküzdeni. Indulatuk valószínűleg ijesztő egy köznapi gyerekcsoport számára, még ha nem is végződik tettlegességgel. De ez itt a konfliktuskezelés része: öt perc alatt tisztázzák, merre fröccsenhet legközelebb a víz, majd folytatják munkájukat. A felnőtt nevelőnek nem kell közbeavatkoznia.
"A rend fenntartása egyszerű eszközzel történik: következetességgel. Magam abszolút mértékben konfrontálódom a fiúkkal, szembemegyek velük, és ettől nem félek. Nem nézem el, amit másutt talán igen, hogy bejön cuccosan, vagy akkor érkezik meg, amikor akar. Vagy itt van, és változtatni akar, vagy ez nem az ő helye. Igaz, nincs más választása, mert visszahozzák. Szökésben baromságokat csinál, és előbb-utóbb úgyis megérzi, hogy bármennyire is kemény, ez az egyetlen hely, ahol befogadják és elfogadják őt. Sehol máshol - vázolja a lehetőségeket Mihály atya. - A gyerek azt nézi, meddig mehet el, én pedig közlöm." A hatás főként a felnőtt személy hitelén múlik, mivel egy gyerekvédő hagyományos eszköztára korlátozott: a kiskorút eltilthatja a jutalomprogramoktól, megvonhatja a kimenőjét.
A világos elveket persze, bentlakásos intézményről lévén szó, napi huszonnégy órában kell képviselni, olyan tizenévesek között, akik vezető tünete a disszociális magatartászavar. "Másutt hasonló házakat végül kommandósok ürítettek ki, amikor a neveltek és a személyzet összeakaszkodott, és közelharc alakult ki. Mi megvagyunk, még ha a munkatársak a nyitás óta eltelt kilenc hónap alatt csaknem ki is cserélődtek. Ez égetős munka. Sokat számít, hogy jelenlegi kollégáim egy része leállt szenvedélybeteg. S én sem vagyok különb náluk: egykor nagyon durva kamaszéletet éltem. Voltak periódusaim, amikor inkább ittam, ha ahhoz jutottam hozzá. Õk legfeljebb más szereket is használnak. Nekem az volt a szerencsém, hogy volt egy nagyon jó mikrokörnyezetem, a család. Aztán ez a kamaszlétem elmúlt, de a fiúkkal beszélgetve a saját életem példáit mesélhetem, a saját egykori küzdelmeimet" - mondja Mihály atya.
"Az országban tizenhétezer kiskorú él állami gondozásban, felerészben nevelőszülőnél, felerészben lakás- vagy gyermekotthonban - kezdi Radoszáv Miklós, a fővárosi területi gyermek-védelmi szakszolgálat általános igazgatóhelyettese. - Van az országban 450 férőhely, amit a gyermekvédelem speciális igényű gondozottaknak tart fenn. Kiemelt figyelmet igényelnek a háromévesnél kisebbek, a fogyatékosok, és azok a speciális esetek, amikor a nevelt súlyos pszichés tüneteket mutat, magatartása disszociális, vagy pszichoaktív szert használ. Utóbbiak körül komoly szakmai viták folynak. Nehéz ellátni gyerekeket, ha a hazai gyerekpszichiátriai ellátás annyira fejletlen, hogy akad megye, ahol nem csak intézményi osztály, de egyetlen szakorvos sincs. A szerhasználó gyerekeknek fenntartott addiktológiai rendelés is alig ismert. A gyermekvédelem ugyanakkor, helyesen, köteles fogadni őket, aztán megkísérli kezelni a helyzetet." Radoszáv egy külföldi látogatói csoport véleményét idézi: "Német kollégák jártak itt nemrég, akik megdöbbentek azon, hogy például munkahelyemen, a józsefvárosi Alföldi utcai befogadó gyermekotthonban beengedjük a legrosszabb állapotban lévő intravénás szerhasználót is. Õk kint hagynák az utcán. A magyar gyermekvédelmi törvény azonban nem ismer ilyet, tizennyolc éves korig minden kiskorúnak jár az ellátás. Hogy kinek és milyen formában, arról gyermekorvosból, gyermekpszichológusból és szociális munkásból álló bizottság dönt, esetenként gyermekpszichiáterrel és gyógypedagógussal kiegészülve. Ha egy kiskorú mondjuk hétvégenként elszív valamit, azzal a kialakult gyakorlatban nem foglalkoznak. A problémás használókat speciális otthonba utalhatják, ami kötelező elhelyezést jelent, vagyis a kiskorú nem választhat más megoldást." Ellentétben a felnőtt szenvedélybetegek kezelésével, itt nincs önkéntesség, vagyis sokkal kevésbé lehet számítani a kezelt együttműködésére. A legsúlyosabb dilemmák egyike, hogy elfogadható-e a szabadságkorlátozás és a kényszerelvonás eszköze.
"Július 1. óta alkalmazható a 'nevelési felügyelet', ami azt jelenti, hogy az intézetben lévő kiskorút
legfeljebb két hónapra,
bírói felügyelettel elkülönítő szobába lehet helyezni - mondja Radoszáv Miklós. - Ez megfelel az európai gyakorlatnak, bár a szabadságelvonás miatt nagyon kényes eszköz. Nyár óta egy esztergomi lányt helyeztek felügyelet alá, mást még nem. Jövőre a szakma megvizsgálja, milyen tapasztalatokat szerzett az intézkedésről. Úgy vélem, hogy a nevelői felügyeletet befogadáskor is alkalmazni lehetne, amikor egy gondozásba vett szerfüggő gyerek elvonására kerül sor, másként a drog miatt szökni akar, folyamatos életveszélybe sodorva magát. Ahol van ilyen gyakorlat, például Svédországban, a gyermekvédelmisek sokszor az európai bíróságon találják magukat, esetenként elmarasztalják őket és bírságot fizetnek. Mégis úgy tartják, hogy a gyerek életének védelme - akár egy kényszerítő intézkedés árán is - előbbre való. Remélem, Magyarországon is ebbe az irányba mozdulunk el."
A gyermekvédelmi rendszerben megjelenő drogfogyasztók többsége nem állami gondozottként kezdte a szerhasználatot, hanem a családjában. Fórizs Éva pszichiáter-addiktológus a kőbányai "TÁMASZ" szakrendelésén több csatornán át érkező tizenéveseket is fogad. "Állami gondozásból, gyermekjóléti vagy családsegítő szolgálattól, nevelési tanácsadóból egyaránt küldenek gyerekeket, ha már nem tudnak mit kezdeni velük, esetenként pedig szülők hozzák be a saját gyermeküket. Úgy gondolom, mivel a szerhasználó gyerek a rosszul működő család tünete is, elég összetett feladat a sokrétű lelki és személyes viszonyok kezelése. Most járt itt egy tizenegy éves fiú, aki egy éve csavarog, szipuzik, iszik, dohányzik. Sajnos az édesanyja pszichiátriai beteg, így ő nehezen lehetne a segítségére. Ha a szülő nagyon beteg, azzal is szembesülhetünk, hogy szívvel szereti a gyerekét, mégsem alkalmas a nevelésére. Máskor, ami gyakori eset, a szülők természetesnek tekintik saját alkoholizálásukat, gyógyszerezésüket, s csak azért hozzák el a gyereküket, hogy az a tiltott drogok használatával hagyjon fel. A gyerekek zömmel füveznek, aztán ecstasyt és speedet használnak, néhányan bármilyen szert elfogyasztó politoxikománok, a legszegényebbek szipuznak, a legtehetősebbek, akik általában prostituáltak, a kokaint is megengedhetik" - sorolja Fórizs Éva.
Munkatársa, Mészáros Piroska addiktológiai konzultáns, aki családterápiával is foglalkozik a TÁMASZ-ban, középiskolások rajzait mutatja: "Jól látható, hogy mindent pontosan tudnak a szerekről, melyik hogy néz ki, mit kell vele csinálni. Mélyebb elemzéshez egyénileg is kellene beszélnünk a gyerekekkel, ám az iskolákban egy évben talán öt-hat óra van ilyesmire. Abban a formájában, ahogy az iskolai megelőzés most működik, az égvilágon semmi értelme nincs. A rendelőben, a családterápia alkalmával már inkább tudunk érdemben dolgozni. Egy példa: tizennyolc éves politoxikomán fiút hozott az apa és az anya, hogy javítsuk meg, mert nem jár iskolába és kibírhatatlan. Délelőtt volt, de éreztem, hogy apuka elég rendesen töltött már. A család hiedelme szerint ez az élet normális része, amivel 'én ne foglalkozzak'! Azzal viszont igen, hogy a gyerek drogozik. Ilyenkor nagyon nehéz megértetni a szülőkkel, hogy egy szer törvényessége vagy törvénytelensége csupán álprobléma. Nyilván nem mehetek nekik azzal, hogy jobb lenne, ha a gyerek inna? Legközelebb vissza se jönnének. Inkább megerősítem őket, hogy máris tettek valamit, mivel itt vannak, és csak lépésenként közelítünk a családot talán egészében behálózó szerfogyasztáshoz, és az okok megértéséhez." Fórizs Éva egy általános iskolás lány és édesanyja rajzait értékeli: "A gyerek lerajzolta és azt írta, hogy
apa egy 'segg',
anya mostani élettársa meg egy 'idegroncs'. Az anya a kislányát láb nélkül ábrázolta, másutt a karok vonalai hiányosak; az össze nem érő vonalak egy rajzon a határeseti személyiségzavar jeleiként is értékelhetők. A kislány körül a férfiak ittak, az anya komolyan gyógyszerezett. Végül, alapos vizsgálódás után, ebben az esetben kezdeményeztük a gyermek állami gondozásba vételét."
Mészáros Piroska egy tizenhét éves lány és csecsemője esetét idézi: "A lány varrónőként dolgozott, ellátta magát és gyermekét is, viszont időnként speeddel pörgette magát, úgy ment bulizni. Egyik alkalommal napokra bezárták egy lakásba, telenyomták heroinnal, és számolatlan férfi megerőszakolta. Miután elszökött, egy anya-gyermek otthonban sikerült elhelyezni. Az eset következménye azonban, hogy eljárás indult, és most elvennék tőle a gyermekét, mert - fogva tartása alatt - napokra egyedül hagyta." Fórizs Éva úgy érzi, munkájuk egyik legnehezebben viselhető része, ha prostituált kiskorúval találkoznak. "Ha egy-egy ilyen esettel megismerkedem, az hónapokra kiüt. Vannak lányok, a 'battery girlök', akiket beetetnek droggal, majd utána az újabb adagért bármire hajlandók, s csak mint az elemet, tölteni kell őket. Az egyik ilyen gyereket a stricije eladta Amszterdamba. Kint kokaint kapott és ecstasyt, naponta tizenöt-huszonöt férfival volt dolga, mire hazakerült, pszichotikus állapotban feküdt be egy kórházba. A zárójelentésében elegánsan csak annyi állt: az utcán találták, sérülten. Azt mondta, kint még rosszabb volt, mint az itthoni futtatóival, mert mindig elvették az összes pénzét, és mindenkivel le kellett feküdnie, míg itthon legalább néha nemet mondhatott."
A kiskorú szerhasználók kezelését korántsem egyszerű fenntartani, hiszen például a kőbányai TÁMASZ-rendelő is csak a tizennyolc éven felüliek betegforgalma után kap egészségbiztosítási támogatást: a kiskorú kliensekkel végzett munkát nincs hol elszámolnia. Szeretnének legalább a nyitva tartás egy részében a gyermek- és serdülőkorúak részére külön rendelést biztosítani, erre azonban mostanáig nincs szerződésük. A korosztályi ellátás kérdése olykor előkerül egy-egy szakmai vagy közéleti fórumon is. Csorba József pszichiáter-addiktológus, a Nyírő Gyula Kórház drogambulanciájának főorvosa például az Országgyűlés nyílt napján felszólalva hozta elő, hogy a gyerekek és serdülők addiktológiai kezelése alig létezik Magyarországon. A főorvos jobb híján a "Nyírő"-ben is fogad kiskorúakat. "Ha szigorúan vesszük, tizennyolc évesnél idősebb fogyasztókat kellene ellátnunk, de kísérettel fiatalabbak is jönnek. Nem szerencsés persze egyazon épületben és nyitva tartási idő alatt kezelni a tizenéveseket a mondjuk huszonöt éve stabil heroinfogyasztókkal, emiatt is indokolt volna egy kiskorúaknak létesített járóbeteg-rendelés. Erre készültek már tervezetek, magam is részt vettem egy ilyen elkészítésében: droghasználókat, lelki, szociális és családi krízisben lévőket egyaránt fogadtunk volna, de a finanszírozási rendszer miatt ez mindmáig kivihetetlennek bizonyult. Talán ezer-kétezer patológiás droghasználó gyerek lehet az országban, aki egészségügyi ellátásra szorulna. Persze az is járható út lenne, ha a feladatok egy részét a szociális alapellátásban megjelenő, kiskorúakra fókuszált szolgáltatásokon keresztül végeznénk el, ha tudjuk, hogy a gyerekek szerhasználata mögött szociális krízis is meghúzódik. Valamerre azonban el kellene indulni." Az országgyűlési vitán Csorba külön is említette a roma származású drogfogyasztók ellátását, akik másokhoz hasonlóan előfordulnak a kiskorúak között is. "Nekem nagyon hiányzik itthon, amit Spanyolországban láttam, hogy a roma közösségeket elsősorban roma származású utcai szociális munkások látogatták. Nálunk ilyenről nem tudok, ahogy - ismeretem szerint - kevés a roma pszichológus is. Pedig a bizalom elnyerése miatt fontos lenne, hogy lépéseket tegyünk a roma közösségek felé."
Alighanem a kiskorúakat célzó egészségügyi és szociális szolgáltatások egész sorát hiányolhatják majd, amikor jövő év végéig számos szakmai rendezvényen vizsgálják a tízéves magyar gyermekvédelmi törvény alkalmazását. Ma ugyanis a segítségre szoruló kiskorú droghasználók többsége semmilyen szolgáltatást nem vesz igénybe, s nem is figyelnek fel rájuk. A korosztály alig létező addiktológiai és családterápiás ellátása miatt pedig az is hamar a gyermekvédelmi rendszerben találhatja magát, aki némi szakszerű támogatással a családjában is maradhatna.
Oberth József
(Magyar Emberi Jogvédő Központ Alapítvány - MEJOK)
Pótapukám világa
Büntetőjogi értelemben a 14 év alattiak gyermekkorúnak számítanak, és nem büntethetők, a 18 év alattiak fiatalkorúnak minősülnek, polgári jogi értelemben pedig a 18 év alattiak mind kiskorúnak tekintendők. A magyar jogrendszer részben nemzetközi kötelezettségvállalásaink miatt, részben az alkotmányra támaszkodva mind a büntetőjog, mind pedig a közigazgatás eszközrendszerével védi a gyermekek egészséges testi, szellemi fejlődését.
A büntető törvénykönyv szigorúan, több év szabadságvesztéssel szankcionálja azt, aki nagykorúként 18. életévet be nem töltött személy felhasználásával kábítószert szerez meg, vagy azzal kereskedik. Sajnos - részben a jogalkotó 2001-es törvénymódosítását megsemmisítő alkotmánybírósági döntés miatt - ez igaz abban az esetben is, ha a nagykorú középiskolás akár csak pár nappal fiatalabb osztálytársával marihuánás cigarettát fogyaszt. Hasonlóan több, akár tíz évet lehet kapni azért, ha valaki oktatási, köznevelési, gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi intézmény környezetében árul illegális drogot.
Másik büntetőjogi kategóriába tartozik, ha - például a fenti súlyos bűncselekményt leszámítva - az elkövető gondozására, felügyeletére köteles személy veszélyezteti a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését, így például, ha bűncselekmény elkövetésére rábírja, vagy erre törekszik. Ha a tettesi oldalon találjuk a fiatalkorút, akkor enyhébb szabályokat kell alkalmazni a büntetőeljárásban. Mint minden büntetőügyben, a rendőrség nyomoz, az ügyészség dönt a vádemelésről, és a fiatalkorúak bírósága határoz.
A gyermek veszélyeztetése esetén az önkormányzat jegyzője védelembe veheti, családban tartása mellett - ilyenkor általában a családgondozóval való kapcsolattartás is kötelező. Súlyos veszélyeztetés, bántalmazás, életveszélyes elhanyagolás esetén a gyámhivatal bevonásával ideiglenesen más rokonhoz vagy nevelőszülőhöz, illetve gyermekotthonba kerül, és a gyámhivatal az elhelyezésének megváltoztatása vagy a szülői felügyeleti jogok megszüntetése céljából pert indíthat. Ha az átmeneti intézkedések nem vezetnek sikerre, a gyámhivatal gyámot rendel ki, és a gyermeket átmeneti gondozásba veszi addig, amíg a család nem képes biztosítani a megfelelő gondozást - itt lehetséges a kapcsolattartás. Ha azonban a szülői felügyeleti jogokat a bíróság a per folytán megszünteti, akkor tartós nevelésbe vételt kell alkalmazni, legfeljebb a nagykorúság eléréséig.
Fazekas Tamás ügyvéd
(Társaság a Szabadságjogokért - MEJOK)
