Nem világos, hogy átmenetileg-e vagy végleg, de október 3-án megnyílt az Erzsébet téri volt buszpályaudvar épületében a Design Terminál, és ezzel megkezdődött a Design Hét is. Az itteni kiállításból (Útravaló - Európai designtúra) arra következtettünk, hogy a dizájn fogalma immár felhabzsolta az építészetet is, bár nemcsak a következtetgetéssel voltunk elfoglalva, bosszankodtunk is valamelyest, hogy ennyi évi várakozás és előkészületek után is állandóan kicsapják a biztosítékot a huszonöt európai város új arculatát pásztázó reflektorok. Tallinn, Ljubljana, Barcelona, Oslo mind tele friss ötletekkel, már irigykednénk éppen, de a képek megnyugtatnak bennünket: egy tablónyi arcfelvarrással Budapest is eldicsekedhet. Külön öröm, hogy büszkeségeink közé beemelték a város egyik titkos nevezetességét, az 1932-ben épült Napraforgó utcai kísérleti lakótelepet. Azt meg, hogy mi a különleges egy városban, sokféle szempontból nézhetjük. A kihelyezett dizájnútikönyvek egyike például a Moszkva téri metróállomást tekinti Budapest egyik emblematikus épületének - és lám, a tető harmonikavonala a nagyszabású berlini Sony Center üvegkupolájáról köszön vissza. Kíváncsiak lettünk volna, hogy mi történik majd az épületben november elseje, a kiállítás bezárása után, de élő elérhetőség híján nem jutottunk információhoz.
A dizájn - úgy véljük - tárgyi környezetünk kellemetességéről és célszerűségéről szól, szabadságát tehát a gyárthatóság, a használhatóság, a kereslet és persze a megrendelői önkény is korlátozza. A korlátokat azonban éppen az alkotói fantázia és szellemesség tágíthatja - e tekintetben az Iparművészeti Múzeum vonatkozó kiállításain szerezhetünk tapasztalatokat. A Magyar Formatervezési Díj idei és korábbi kitüntetettjeinek a bemutatóján (október 26-ig) mind a két szempontot tetten érjük, ami különösen az olyan szeszélyes igények felismerése esetében váltja ki elismerésünket, mint amilyet mondjuk a finom vonalvezetésű
gázmelegítéses hordozható gyantázó
elégít ki. De ügyes ötlet az a reklámfelület is, amelyet lehajtva padként használhatnánk, ha legnagyobb meglepetésünkre igény mutatkozna rá a közterületeket kezelő intézmények részéről. A környezetbarát javaslatok között szerepel például egy olyan, leszúrható kerti zuhany, amelyhez a tálcájában kacskaringózó vezetéken át jut el a csapból a víz, és eközben a napon felmelegszik. Vagy ott van a Gauskerék nevű szerkezet: egy biciklikerék a tengelyéről lenyúló kengyellel. Erre kell ráállni, a másik lábunkkal meg lendületbe hozni magunkat, mintha rollereznénk.
A Terítéken a design című másik kiállítás (november 2-ig) rendezése szellemesebb - terített asztalon kínálják a látnivalókat. Itt már inkább a magáért való szépséget célzó önmegvalósító törekvések érvényesülnek, amelyek mutatós eredményeket hoznak egy gusztusos, kellemesen forgatható képeskönyv vagy egy alkalmi fantáziaruha esetében, de hiába jópofa, ahogy elősejlenek a kavicsok egy áttetsző szövedékből, ez a szőnyeg aligha jut el a fogyasztók sokaságához. Nézhetjük persze úgy is a dolgot, hogy a szép kép-tárgy és egy szép bútordarab azonos értékű dísze lehet palotánknak, miként ezt a Dimenziók című kiállítás sugallta a G13 galériában. A falon festmény vagy híres fotó, alatta megnyugtató vonalvezetésű fekvőszék, mellette erezetet formázó, tetszőleges alakzatban egymáshoz kapcsolható elemek, amelyek vonzóan kaotikus térelválasztóvá állnak össze. A magasb művészet felé mutat a Ponton Galéria MOME BESTiáriuma is (november 8-ig), ahol a címnek megfelelően a legtöbb kép és tárgy valahogy állatos - és általában mulatságos, mint például az öregített "anatómiai lapok", amelyek különféle rajzfilmfigurák biológiai beltartalmát tárják elénk. És persze vég nélkül tobzódhatunk Piroska és a farkas történetének számtalan képi megjelenítése között.
Önmagában is jelzést ad a dizájn önképét illetően, hogy míg Magyarországon a Moholy-Nagy Művészeti (tehát: művészeti!) Egyetemen oktatják a formatervezést, Milánóban, amely e tevékenység egyik európai központja, a műegyetem megfelelő karán. És aki látta a VAM Design Centerben az Italian Design on Tour vándorkiállítást, igazolhatja, hogy ezek a tárgyak többnyire valóban használatra készültek, amit a - néha persze igencsak extravagáns - ülő- és fekvőalkalmatosságok tömege mellett egy utcai szemetesláda bemutatásával is jelzett a válogatás. Ugyanitt még egy tárlat látható Design Match 2008 címmel (november 2-ig), amelyen ifjú cseh, magyar, osztrák és szlovák tervezők tárgyai viaskodnak a gyermekjátékok, a csomagolások, a konyha, a turisztika és egyéb háztartási, illetve szabadidős témakörök pályáján, és megint kiderül, milyen jót tesz a fantáziának a funkciók szorítása. Hajtogatható játékok, keresztet formázó készételes doboz, óvodai étkészlet (csak miért porcelánból?), sportnyereg, építhető-bontható táskakészlet. A "hosszabbításban", a gyógyfürdőzés témakörében sajnos erősen elhúz a cseh csapat, értékes pontot szerezve a gyógyvízszürcsölő pohárral, amely némi változtatással - és a többi fürdővendégtől kissé odébb húzódva - zsebvízipipaként is használható.
A használat-központúság alapján választották ki A francia design csillagait is - ezek szintén világ körüli útjuk során érkeztek a Francia Intézetbe (október 17-ig). A személyes használati tárgyak, mint irodai papírkosár, összecsukható bringa, tenyérteniszkesztyű mellett izgalmas köztéri világítótestek, gyerekjáték lószobrok, továbbá nagyívű fantázialódulások, mint a léghajószálloda. És vicces haszontalanságok is, melyek közül mindenképpen ki kell emelnünk a Nabaztag márkanevű wifinyulat: az, hogy mozgatja a fülét, hülyén énekel és villog, már megéri a 135 eurós árát, de ráadásul az internetről felolvassa a híreket, üzeneteket vesz és továbbít, vagyis világos, hogy nélkülözhetetlen társunk lehet a szürke hétköznapokon.
