Magyar Narancs: Mire jó egy zöldtérkép azon túl, hogy így könynyebb megtalálni a bicikliszervizt, biopiacot vagy fair trade kávézót?
Wendy E. Brawer: Amellett, hogy információs felület a helyieknek és a turistáknak, alapvetően kommunikációs eszköz, ami ráirányítja a figyelmet a fenntarthatóság helyi lehetőségeire vagy hiányaira. Mivel bárki lehet térképész, közösségek hozhatók létre, és intellektuális tőkét lehet felhalmozni, ami jól jön, ha valamiért aktivizálódni kell. A térképező segíti a környezetét, hogy fenntarthatóbb úton haladjon. Ugyanakkor ingyenes marketing a profilba illő vállalkozások és civil szervezetek számára. A mostani világgazdasági helyzetben az egyik legfontosabb funkciója a zöldipar, a zöldvállalatok, társadalmi vállalkozások helyzetbe hozása lehet.
MN: Mi késztette majd húsz éve arra, hogy elkészítse az első, papíralapú verziót?
WEB: Az egész New Yorkban kezdődött. A kilencvenkettes riói Föld-csúcs előkészítésére a világ minden részéből jöttek a szakértők az ENSZ-hez. Hallottam, hogy a házigazdák folyamatosan azon törik a fejüket, milyen programokat szervezzenek nekik, hogy egy dinamikusan fejlődő várost lássanak. Én azt gondoltam, inkább a zöldülés jeleit kéne bemutatni. Adta magát, hogy ezt egy térképen lehet legjobban ábrázolni - azt mindenki érti, erőforrás-hatékony, és még szórakoztató is. Barátokkal és kollégákkal egy ebéd során találtuk ki a koncepciót. Más foglalkozott a városi kertekkel, a biciklis-infrastruktúrával, a zöldüzletekkel, a megújuló energiaforrással működő helyekkel és az ökoházakkal. Hat hét alatt készült el az első verzió, a gyártásához egy csomó segítséget kaptunk. Jó nagy bemutatkozó eseményt szerveztünk, ahol vitték a térképet, mint a cukrot. Aztán jöttek a visszajelzések, hogy ez is, az is lemaradt, úgyhogy gyorsan kellett egy újat csinálni. Bumm, befutottunk!
MN: És ma ötvenöt ország több mint hatszáz településének van zöldatlasza. Hogyan lett a New York-i nyomtatott kiadásból globális online térképhálózat?
WEB: Rengeteg város jelentkezett, de a dolog három évvel később lett ténylegesen nemzetközi. Az O2 (nemzetközi formatervezői hálózat a fenntartható fejlődésért - a szerk.) meghívott egy koppenhágai ENSZ-fórumra, ahol az egyik beszélgetésen arról volt szó, milyen alulról induló kezdeményezésekkel zöldíthetjük lakóhelyünket a világon bárhol. Elővettem a térképet, hogy ebből talán lehet csinálni valamit, főleg, hogy itt van ez az új dolog: az internet. Elkezdtünk a megvalósításon gondolkozni, az egységes jelrendszeren. Meglett az első online térkép, felbukkant egy csomó térképkészítő csapat, lett központi oldal (greenmaps.org), és később az interneten összekötöttük a térképeket, illetve térképezőket (opengreenmaps.org). De a világ számos táján a nyomtatott térkép ma is nagyon fontos.
MN: Igaz, hogy ez volt az első univerzális kartográfiai jelrendszer a világon?
WEB: Mindenki ezt mondta akkoriban, de nehéz elképzelni. Mindenesetre sokat kellett melózni azon, hogy az ikonkészletet mindenki elfogadja, és ne legyenek félreértések.
MN: Gondolom, fenntarthatóság alatt sem feltétlenül ugyanazt értik az emberek Genovában és Dzsakartában. Változott-e a fogalom jelentése az önök szótárában?
WEB: Egy városon belül sincs mindig egyetértés. A legelső, New York-i térképre fel akartunk tenni egy fókabőr ruhákat forgalmazó vállalkozást, amitől sokan hideglelést kaptak. Pedig ez a munka a grönlandi őslakosoknak a megélhetésen túl a kulturális hagyomány túlélését is jelentette, ráadásul egész életre szóló ruhadarabokat készítettek organikus gyapjú felhasználásával. Hogy mi számít fenntarthatónak, azt helyben kell megvitatni. Az előzmények útmutatást kínálnak, de ez sem garancia a konszenzusra. San Franciscóban hosszú vita volt arról, mi számít zöldvállalkozásnak, és nem tudtak megegyezni, ezért az élelmiszeres cégek kivételével más vállalatot nem tettek fel. A mi értelmezésünknek a kilencvenes években - a latin-amerikai társadalmi mozgalmak hatására - fontos része lett a társadalmi igazságosság. Ha ugyanis túl nagyok az egyenlőtlenségek, a rendszer le fog fagyni. Így kerültek a térképre a favelák vagy az idős-, illetve a gyerekbarát helyek.
MN: Mit ad és mit vár el a New York-i iroda a helyi kezdeményezésektől?
WEB: Mi a know-how-t adjuk, és megmutatjuk, mások hogyan csinálták; a pénzt nekik kell összeszedniük. Ha valahol nagyon kell, megpróbálunk ebben is segíteni, a szponzor viszont nem szólhat bele a tartalomba. Cserébe azt várjuk, hogy legyenek demokratikusak, vonjanak be minél több embert, a jövőbe tekintsenek, járjanak el jóhiszeműen meg ilyenek. Nem zavar, ha pénzért árulják a térképet; rájuk van bízva, hogy nyomtatott lesz vagy online, használják-e a közösen kifejlesztett technikai megoldásokat vagy sem. A brand használatához regisztrálniuk kell, és valamit előzetesen küldeni a projektről.
MN: Nem is kontrollálják a minőséget?
WEB: Meg se próbáljuk. A helyiek úgyis noszogatják egymást, ha valami nem stimmel. A jó példák pedig ott vannak mindenki orra előtt. Mi nem ismerünk egy csomó helyszínt, hogy is szólnánk bele? Oké, ha kiderül, hogy valaki nagyon mást művel, akkor megmondjuk. De az utóbbi tizenöt évben még senkitől sem kellett visszavenni a nevet.
MN: Melyik a legjobb zöldtérkép a világon?
WEB: Annyi szempont van, hogy tényleg lehetetlen megmondani. Mindenhol mások az adottságok és a problémák. Valahol az épített környezet, a kulturális örökség, máshol a természeti kincsek, a biodiverzitás fontos az embereknek.
MN: Hol és kik a legaktívabb térképészek?
WEB: Latin-Amerika nagyon beindult; Európa, Észak-Amerika és Japán hagyományosan erős. Afrikában lassan megy, Oroszország vagy az arab világ fehér folt. A résztvevők között vannak egyetemi tanárok, kutatók, környezet- és városvédők, újságírók, sok a diák és általában mindenféle foglalkozású ember. Akadnak városi alkalmazottak is. Fokvárosban például ők készítik a legújabb kiadást a focivébé miatt, Tel-Avivban pedig van egy polgármester-helyettesünk! ' vezette korában azt a civil szervezetet, amely elkezdte a térképezést.
MN: Akadnak öntevékeny kartográfuscsoportok Kubában és Kínában is. Mit szólnak ehhez a hatóságok?
WEB: Ahogy Kubában a dolog haladt előre, a kormány valóban aggódni kezdett. A helyi szervezet ekkor összehívott egy konferenciát, bemutatták a projektjüket. Erre a hatóságok megnyugodtak, még biztatták is őket. Kínában eleinte nagyon nem örültek, amikor odautaztam, minden áldott nap kikérdezett valami hivatalos ember. Aztán látták a pekingi biciklizés lehetőségeiről szóló térképet, és hogy nincs rajta államtitok; akkor ők is ellazultak. Sőt, később felkeresték a helyi csoportot, hogy megépítenék a javasolt kerékpárutakat, jöjjenek segíteni! Ez igazi áttörés volt, a hatalom túltette magát a félelmén. A térkép fontos, a térkép demokratizál.
MN: Mit sikerült még elérni azzal, hogy valami "leltárba került"?
WEB: Sok múlik azon, mennyire aktívak a térképezők, és az adott ügyet felkapja-e a helyi média. Japánban például így sikerült megóvni egy értékes területet attól, hogy szemétlerakó legyen. Indonéziában a helyi kormányzat egy világörökségi helyszín megóvása kapcsán bevonta a tervezésbe a civileket. Thaiföldön hatvan város szállt be a térképezés apropóján induló szén-dioxid-csökkentő programba. Manhattan komposztálási térképe alaposan megnövelte a lakosságtól begyűjtött szerves anyag mennyiségét. Glasgow-ban az újrahasznosítási lehetőségekről készített atlasz felpörgette a szektor szereplőinek együttműködését. Vagy itt vannak a céges zöldtérképek. A tajvani székhelyű Delta Electronics volt az első partnerünk, dolgozóik két év alatt három kontinensen készítették el a vállalati belső zöldatlaszt. Ez orientálja a céget, hol lehet spórolni az erőforrásokkal. Ami ebből megvalósul, azt a következő kiadásban közzéteszik.
MN: És honnan tudjuk, hogy az adatok valósak? Egyáltalán miként kerülhető el, hogy a cégek a lehetőséget ne csak PR-ra használják?
WEB: A Delta egy helyi civil szervezettel dolgozott együtt, és végig transzparens módon járt el. A partnerséghez az kell, hogy a vállalat valamilyen nemzetközileg elismert CSR- (a társadalmi felelősségvállalás angol rövidítése - a szerk.) kezdeményezés tagja legyen, de a helyi térképészek is megvizsgálják a pedigréjüket. Volt, hogy nemet kellett mondani, de annak is volt haszna, mert párbeszéd indult el arról, hogy mit kéne máshogy csinálniuk.
MN: Miért csak a pozitívumokat látni a térképeken? Nem lenne tanulságosabb, ha a szennyező és veszélyforrások is ott szerepelnének?
WEB: Vannak, akik a negatív jelentésű ikonokat is használják, ez is helyben dől el. New Yorkban felkerült az a gigantikus klórtartály, amit a város kellős közepén az ivóvízellátáshoz tároltak. El is vitték onnan! Aki problémákat tesz közzé, annak azt tanácsoljuk, hogy lehetőleg próbáljon foglalkozni is velük; hallassa a hangját. Az nem elég, ha frusztrálunk, frusztrálódunk.
MN: Hogyan tovább? Mi kell ahhoz, hogy az eszközt sokan használják?
WEB: Az utóbbi marketingkérdés, de függ a térkép elérhetőségétől, minőségétől meg a szerencsétől. És a szezontól! Itt a nyár, elmegy valaki Berlinbe, és talán eszébe jut, hogy más szemszögből fedezze fel a várost. Jó lenne együttműködni a bevett turistatérképekkel, megosztani az információkat. A közösségi oldalakban is nagy lehetőség van. (A hazai zöldtérképekről lásd Itthon c. keretes írásunkat - a szerk.) Vagy itt a kezemben a Lonely Planet Budapestről szóló kötete. Klassz volna, ha lenne benne egy zöldtérkép, elég hasonló a célközönségünk. Srácok, remélem, ezt olvassátok! (nevet) Aztán van egy csomó technikai lehetőség - már van mobiltelefonra tölthető verziónk -, és reméljük, hogy 2013- 2014-re elérjük az ezres létszámot. Közben viszont ugyanazok a problémáink, mint az egész open source (nyílt forráskódú, vagyis szabadon használható és fejleszthető technikai megoldások - a szerk.) mozgalomnak. A projekt az alapítványi támogatásokon és némi saját bevételen túl legfőképp hatalmas mennyiségű önkéntes munkán alapszik, ami egyrészt felemelő, de megvannak a korlátai. Kérdés, hogyan működjünk tovább. Fizessen ezért valaki? És kicsoda? Kinek van most pénze egyáltalán?
Itthon
A TVE a Norvég Civil Támogatási Alap pénzügyi hozzájárulásával és a greenmaps.org szakmai segítségével tavaly elkészítette Budapest zöldtérképét (budapest.zoldterkep.hu); az E-misszió Egyesület, a Csalán Egyesület és a Pécsi Zöld Kör segítségével már Nyíregyháza (nyiregyhaza.zoldterkep.hu), Pécs (pecs.zoldterkep.hu) és Veszprém (veszprem.zoldterkep.hu) is várja a felhasználókat. A budapestire új témák - teleházak, állatmenhelyek - is felkerültek, amelyekhez saját ikonokat találtak ki. Az oldalakon lehet keresni földrajzilag és tematikusan; a regisztrációt követően bárki létrehozhat újabb zöldhelyeket, amiket a felhasználók értékelhetnek, kommentálhatnak, végső soron ki is szavazhatnak. Izgatottan várjuk, mi lesz a sorsa például a budapesti verzióra felkerült gyógyszertáraknak, szabadkőműves-páholynak vagy a Munkaszolgálatosok Országos Egyesületének. A magyar zöldtérképeken sok egyéb mellett a következő dolgok szerepelnek: pihenésre alkalmas zöldfelület; termelői piac; tudásunk fejlesztését szolgáló látogatóközpont, tanösvény, kulturális központ; használtcikk-kereskedés; ökoboltok; megújuló energiával foglalkozó szakboltok, bemutatóhelyek; javítóműhelyek; a helyi turizmus természeti és kulturális értékei; fair trade termékeket forgalmazó boltok, kávézók; egészséges fogásokat kínáló éttermek, étkezdék.
