Nyomtunk egy hatost a dánoknak, itthon elkalapáltuk a hollandokat, simán lenyomtuk itthon az NDK-t is. Még megvertük kinn is a dánokat, aztán a fene se tudja, miért, Lipcsében már Soós Károly volt a szövetségi kapitány, s nem - a '66-os angliai vb után pályaedzőből előlépő - Illovszky Rudolf. Soós addig az NDK-ban dolgozott vagy mi volt a magyarázat - negyven év távolából már meg nem fejtem. Jöttek a ruszkik, s (szokás szerint) elintéztek minket - nem lett semmi az 1968-as olaszországi Eb-szereplésünkből. Ami annál is érthetetlenebb volt a populáció halandó részének, mert az angliai vb brazilverő héroszai (Bene, Farkas, Albert, Mészöly) még távolról sem öregedtek ki, fiatal versenyzőknek számítottak (Farkas például úgy 25 éves lehetett). Ez volt az első búcsú Illovszkytól - nekem kézikönyvekből összerakott, toldozott-foldozott irodalmi emlék. Ám, hogy Soóstól országos (szurkolói) szinten volt dobva egy hátas, az faktum (a nagyanyám is szidta nagyon).
Turcsányi Sándor