1987 óta megjelent munkái Németországban hatalmas vihart kavartak. Ennek szele a legutóbbi hónapok során Magyarországot is elérte: az ÉS és a MaNcs is több írásban foglalkozott Nolte személyével. Az alábbiakban legnagyobb vitát kiváltott állításairól kérdeztük a német történészt.A fasizmus korszaka című műve az Action Francaise bemutatásával kezdődik, amit lehetetlen az akkor még nem is létező bolsevizmusra adott válaszként értelmezni. Nem lát ebben ellentmondást?
Ernst Nolte: A fasizmus fogalmát nem mint "antibolsevizmust" definiálom, hanem mint "antimarxizmust, amely az ellenfél megsemmisítésére törekszik". Hitler antibolsevizmusa, mint ahogyan antiszemitizmusa is, konkretizálás és kihegyezés: szerinte a fasizmus önmagában nem antibolsevista és nem antiszemita, de mindkét fejlődési tendencia kézenfekvő volt az első világháború után.
MN: Azt írja, hogy Hitler háborúja végső soron mégis kísérlet volt Európa egyesítésére. Az egyesült Európa épp ezekben az években jön létre. Hogy értelmezzük ennek fényében az ön értékelését?
EN: Ha Hitler megnyeri a háborút, akkor ennek egyik eredménye Európa egyesítése lett volna Hitler Németországának hegemóniája alatt. De ez nem tartozott fő céljai közé. Fenti esetben egyébként Európa olyan egyesítéséről lett volna szó, amely katonai erőszakkal és diktatúrával történik, ahhoz hasonlóan, ahogyan a Szovjetunió tette ezt Kelet-Európa országaival és tervezte a többivel. Ebben az esetben viszont ütőképes világhatalom jött volna létre. A mai EU ennek mindkét szempontból az ellenkezője.
MN: Azt a bűncselekményt, amely "Auschwitz" neve alatt vált ismertté, ön a "gulág" fogalomkörbe tartozó rémtettek szempontjából a "kópia" jegyeit magán hordozó eseményként definiálja. Azt érti ez alatt, hogy a nemzetiszocializmusból nem következhetett volna önmagában népek és társadalmi csoportok kiirtásának gondolata?
EN: Auschwitz nem csak a "gulág" egyszerű kópiája volt, mint ahogyan a nemzetiszocializmus sem értelmezhető a bolsevizmus puszta másolataként. Mind "Auschwitz", mind a "gulág" rendelkezik önálló gyökerekkel: Auschwitz a német antiszemitizmusban, amelyben jóval az első világháború előtt megjelent a megsemmisítés igénye, és a nemzetiszocializmus a XIX. század német nacionalizmusában, valamint a természettudomány (akkor) modernnek tekintett tendenciáiban is megelőlegeződött. A "gulág" vagy a vörösterror és "Auschwitz" között csak azért létezik kauzális nexus, mert Hitler és legfontosabb követői a "gulág" és annak potencális németországi kiterjedése láttán gyűlölettel, félelemmel és keserűséggel reagáltak. A második és legalább ennyire fontos előfeltétel az ideológiai összefüggések közé tartozik: a bolsevizmusnak "zsidó jelenségként" való interpretációja.
MN: A nemzetiszocialisták önmeghatározásában nagyon fontos az antiszemitizmus. Hogyan értékeljük az Action Francaise antiszemitizmusát, összehasonlítva a náci antiszemitizmussal?
EN: Az Action Francaise zsidóellenessége a legszorosabban összefügg a protestánsok és a szabadkőművesek elleni indulatokkal. A zsidókat - szemben Hitlerrel - tehát nem egyedi jelenségként értékelik, és zsidóellenességük nem von magával megsemmisítési akaratot.
MN: Egyes történészek, mint Rainer Zitelman vagy Francois Furet a fasizmust forradalmi mozgalomként határozzák meg. Furet azt vetette az ön szemére, hogy túl nagy súlyt helyez a fasizmus (szó szerint értendő) re-akciós jellegére. A fasizmust csak a forradalomra adott reakcióként értékelhetjük, vagy a fasizmus maga a forradalom?
EN: Értelmezésem szerint a fasizmus (Mussoliniét is beleértve) az "ellenforradalom" összeurópai jelenségének legforradalmibb változata. (Horthy rezsimje csak ellenforradalmi volt.)
MN: Az ön tézise szerint a náci tömeggyilkosságok egyedisége nem a kínzásban, hanem egy csoport leggyorsabb kiirtásának szándékában ragadható meg. Az effajta ideológiai motívumok ön szerint a "gulág" esetében vagy a különféle népirtásoknál nincsenek jelen? Egy példával: egy szerb szélsőjobboldali soviniszta számára a kosovói albán nem maga a megtestesült gonosz? A bolsevikok számára nem a burzsoázia leggyorsabb és legteljesebb kiirtása lett volna az elsődleges? Lenin és Sztálin maga is állandóan olyan fordulatokat használt, mint "elpusztuló paraziták" stb.
EN: Egy szélsőjobboldali szerb a kosovói albánban minden bizonnyal a "gonosz" megtestesülését látja - és viszont -, de lehetetlen azt gondolnia, hogy ellensége egyúttal a világ minden bajának okozója is. Hitler a zsidók kapcsán viszont épp ezt tette. Ugyanezt gondolták a bolsevikok is a burzsoázia kapcsán, akiket a magántulajdon és a kapitalizmus képviselőinek tartottak, és ez az előítélet jóval régebbi. Ennek az osztálynak a "likvidálása" a bolsevikok soha el nem titkolt célja volt, míg Hitler a háború első időszakáig a zsidók Európából történő "eltávolítását" követelte. De a burzsoázia és általában az ellenséges csoportok bolsevikok általi likvidálása nem jelentette szükségszerűen egyének sokaságának megölését, sőt a formális kivégzést is csak ritkán. Előnyben részesítették az áldozatok, elsősorban a kulákok halálra dolgoztatását. Ezzel szemben a nagy ideológiai háború feltételeinek hatására az összes elérhető zsidó tömeges megsemmisítése Hitler és radikális híveinek követelménye volt.
MN: Fasizmusdefiníciójából levezethető, hogy ön szerint a fasizmus is egyfajta megváltási tan. Melyek azok a politikai ideák, amelyeket ön szerint nem jellemez a megváltás igénye?
EN: Minden megváltó ideológia célul tűzi ki az olyan ellenség elpusztítását, amelyet "abszolút rosszként" határoz meg (mint az "istentelenek", a "hitetlenek", a "kizsákmányolók" vagy a zsidók). Ezért a "nyugati demokrácia" nem tekinthető megváltó ideológiának, bár ennek bizonyos maradványai és egyfajta erre való hajlam észlelhető.
MN: Az antiszemitizmus-bolsevizmus viszonyra vonatkoztatva azt írja, hogy Hitler számára a bolsevizmus mint alapvető politikai élmény aktualizálja és meghatározza az ideológiai értelmezés kereteit. Hogyan értelmezzük Hitler antiszemitizmusát, amelyről feltételeznünk kell, hogy eredendőbb, mint a bolsevizmussal kapcsolatos élmények?
EN: Mindig is valószínűnek tartottam, és utólag Brigitte Hamann kutatásai be is bizonyították, hogy Hitler a Mein Kampfban meghamisította bécsi éveit, és ideológiai antiszemitizmusa csak 1918/1919-től datálható.
Ungváry Krisztián
