Tarantino a Néva mellett (Szergej Bolmat: Klikk)

  • Zsuppán András
  • 2003. november 27.

Lélek

"Egy terhes lány, plusz egy pisztoly, plusz egy gazdag vőlegény, plusz egy boldogtalan szerelem, plusz egy kis szobafilozófia, plusz stressz, plusz idegbaj, plusz kábítószerek, plusz technozene, az mennyi?" - ezt a kérdést teszi fel magának Tyoma a regény közepén, ironikusan összefoglalva Bolmat könyvének lényegét, melynek történetesen saját maga a "főhőse". Ez a főhősség éppen olyan véletlenszerű, mint minden más ebben a történetben, leginkább Tyoma számára. Miért lett regényhős egy átlagos, morcos szentpétervári fiatalember kókadt pöccsel - hogy Bolmat stílusában jellemezzük - és zombiszerűen szedált barátnője, Marina?
Villanynarancs

n "Egy terhes lány, plusz egy pisztoly, plusz egy gazdag vőlegény, plusz egy boldogtalan szerelem, plusz egy kis szobafilozófia, plusz stressz, plusz idegbaj, plusz kábítószerek, plusz technozene, az mennyi?" - ezt a kérdést teszi fel magának Tyoma a regény közepén, ironikusan összefoglalva Bolmat könyvének lényegét, melynek történetesen saját maga a "főhőse". Ez a főhősség éppen olyan véletlenszerű, mint minden más ebben a történetben, leginkább Tyoma számára. Miért lett regényhős egy átlagos, morcos szentpétervári fiatalember kókadt pöccsel - hogy Bolmat stílusában jellemezzük - és zombiszerűen szedált barátnője, Marina?

Látszólag azért, mert állandóan nagyon érdekes dolgok történnek velük. Női ruhába öltözve kiirtani a városi maffia teljes vezérkarát, vagy a saját esküvődön lemészárolni a pópát talán csak méltóvá tesz egy regény főszerepére!? Tyomával és Marinával azonban az ehhez hasonló események álomszerű valószerűtlenségben történnek meg, mintha csak a bekapcsolva felejtett videón futó akciófilm egyik jelenetét bámulnánk. Bolmat tudatosan nem egyéníti alakjait: amiről olvasunk, bármelyik pétervári huszonévessel megtörténhetne, és persze egyikkel se.

Mert a Klikk elsősorban abszurd regény, a gogoli hagyomány értelmében: a hétköznapiságban tomboló morbiditásról szól. Ha egy másik régi orosz nagysághoz akarnánk kötni,

Dosztojevszkij

juthat az eszünkbe, mivel a Klikk témája az értelmetlen gyilkossághoz vezető út. A könyv kétharmadában Tyoma és Marina botladozásairól olvasunk a bérgyilkosi pálya irányába, igaz, az ő habozásukat a legkevésbé sem morális megfontolások okozzák - ilyeneket Bolmat világa nem ismer. A könyv vége felé már-már azt hinnénk, egy Istentől megfosztott Bűn és bűnhődésbe botlottunk, de Bolmat egy szórakoztató Raszkolnyikov-jelenettel könnyedén túlteszi magát a kibontakozó allegórián.

Ami utána következik, az már nem is irodalom, inkább mozi. Az utolsó fejezetekben tarantinói mennyiségű hulla potyog, az amerikai mestertől megszokott vicces stílusban. A szakadatlan tömeggyilkosságok meglepő módon a Kill Billt idézik - Bolmat a film megjelenése előtt három évvel felfedezte a terhes bérgyilkoslány figuráját. A filmforgatókönyv-írói múlt végig erősen érezhető a regény szerkesztési módszerén, jó képei vannak, a kameraállás percről percre változik, és nem múlhat el egy marék popcornnyi idő anélkül, hogy az unalomra hajlamos néző ne kapna egy izgalmas fordulatot.

Az eddigiekből már bizonyára sejthető, hogy Viktor Pelevin legközelebbi rokona Bolmat .

Gogol és Tarantino, a szétmállott szovjet világ roncsai, a nyugati tömegkultúra hatása Oroszországra, a tipikusan mai "kultregény" és a vele járó lelkesedés, ez mind olyan vonás, amit először Pelevinnél láthattunk. Ugyanazt az évjáratot képviselik, harminc körül jártak a rendszerváltás idején, vagyis fiatal felnőttként élték meg a Szovjeunió szétesését. Bolmat 2000-ben tűnt fel az ismeretlenségből, és a Klikk egyből az orosz fiatalok kedvencévé vált. A szerzőről egy ideig nem lehetett tudni semmit, nem adott interjút, még a fotóját se tehették közzé a lapok - nem ismerős ez a kitűnő marketingfogás is valahonnan?

Az ötletlopás vádját azért hárítsuk el Bolmat feje felől: dicséretes módon hidegen hagyja például a buddhizmus és a számítástechnika, és többsíkú valóságokkal is keveset játszik, igaz, két alkalommal azért megszalad a keze. Ráadásul könnyebben olvasható Pelevinnél, a stílusa hétköznapi és végtelenül szórakoztató. Minden oldalra tesz három cinikusan mai poént, mivel pontosan tudja, hogy olvasói a South Parkon és a Jó barátokon szocializálódtak, és az első komoly félmondat hallatán átkapcsolnak egy másik csatornára.

A fergeteges humorba csomagolt tanulság így könnyen lecsúszik a torkunkon: ilyen ez az Oroszország: gyenge és szétesett, talajvesztett kisemberek és érzelmes gengszterek világa, ahol a fogyasztói civilizáció csatázik a fiatalok lelkéért Brezsnyev szellemével. Nincs is benne semmilyen szilárd érték, talán csak a szerelem. De ezt a közhelyes ötletet Bolmat olyan halkan mondja ki, hogy meg sem hallottuk.

Zsuppán András

Fordította: Bata István; Gabo Kiadó, 2003, 292 oldal, 2190 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.