"Az anticionista ultraortodox világ vezető autoritásának számítanak"

Lélek

Deborah Feldman, az Unortodox szerzője a Brooklynban élő szatmári haszidokról.

Tizenhét évesen férjhez adták, 23 évesen otthagyta a Brooklynban élő szatmári zsidó közösséget. amelyben felnőtt. Kilépése után könyvet írt a haszid közösségen belüli életéről, amely Unortodox – A másik út címmel nemrég jelent meg magyarul. A szerzővel Köves Gábor beszélgetett telefonon - a teljes interjú a Magyar Narancs legfrissebb számában olvasható. Ízelítő:

Magyar Narancs: „Szinte szektaként élő zsidó közösség” – így jellemzi a könyvében a szatmáriakat. Mi az, ami a leginkább megkülönbözteti őket a Brooklynban élő többi haszid közösségtől?

Deborah Feldman: A fanatikus anticionizmusuk szerintem. A cionizmushoz való hozzáállás választóvonal a különböző csoportok között, hiszen Brooklynban is vannak cionizmuspárti haszidok és ortodoxok. A szatmáriak híresek arról, hogy az anticionista mozgalom élén állnak. Több, még náluk is radikálisabb és szélsőségesebb csoportosulás létezik, olyan szekták, mint a Neturei Karta vagy a Lev Tahor – ezek tulajdonképpen a szatmári közösség leágazásai, spin-offjai. A II. világháború óta a szatmáriak az anticionista ultraortodox világ vezető autoritásának számítanak. Minden olyan haszid csoport, amely egyben anticionista is, a szatmáriak ernyője alá tartozik. Míg például a Bobov közösség, amely nem ellenzi a cionizmust, a szatmáriak szemében ellenségnek számít. Olyannyira, hogy vegyes házasságok sincsenek a két tábor tagjai között. Pedig a Bobov és a Szatmár közösségek vezető rabbijai rokonságban álltak, unokatestvérek voltak.

false

 

Fotó: Alexa Vachon

(...)

MN: A The New York Times szerint a koronavírus-járvány különösen súlyosan érintette a New Yorkban élő haszid családokat és közösségeket.

DF: Nem fogadják el azokat a rendeleteket, amelyek a rajtuk kívül eső világban születnek. És a járványhelyzetben hozott intézkedéseket különösen nehéz elfogadniuk, mert éles ellentétben állnak a közösség lényegével. Abban hisznek, hogy egy krízist a hit fokozott erejével és még több spirituális tevékenységgel lehet átvészelni. E tevékenység lényege pedig a kollektivitás. A szemükben egyedül imádkozni mit sem ér, csoportban kell mindig imádkozni.

A teljes interjú az e heti nyomatott Magyar Narancsban olvasható.

A Magyar Narancs kapható az újságosoknál, az élelmiszerboltokban és a benzinkutakon, de még jobb, ha előfizet a lapra vagy digitális változatára!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.