"Az anticionista ultraortodox világ vezető autoritásának számítanak"

Lélek

Deborah Feldman, az Unortodox szerzője a Brooklynban élő szatmári haszidokról.

Tizenhét évesen férjhez adták, 23 évesen otthagyta a Brooklynban élő szatmári zsidó közösséget. amelyben felnőtt. Kilépése után könyvet írt a haszid közösségen belüli életéről, amely Unortodox – A másik út címmel nemrég jelent meg magyarul. A szerzővel Köves Gábor beszélgetett telefonon - a teljes interjú a Magyar Narancs legfrissebb számában olvasható. Ízelítő:

Magyar Narancs: „Szinte szektaként élő zsidó közösség” – így jellemzi a könyvében a szatmáriakat. Mi az, ami a leginkább megkülönbözteti őket a Brooklynban élő többi haszid közösségtől?

Deborah Feldman: A fanatikus anticionizmusuk szerintem. A cionizmushoz való hozzáállás választóvonal a különböző csoportok között, hiszen Brooklynban is vannak cionizmuspárti haszidok és ortodoxok. A szatmáriak híresek arról, hogy az anticionista mozgalom élén állnak. Több, még náluk is radikálisabb és szélsőségesebb csoportosulás létezik, olyan szekták, mint a Neturei Karta vagy a Lev Tahor – ezek tulajdonképpen a szatmári közösség leágazásai, spin-offjai. A II. világháború óta a szatmáriak az anticionista ultraortodox világ vezető autoritásának számítanak. Minden olyan haszid csoport, amely egyben anticionista is, a szatmáriak ernyője alá tartozik. Míg például a Bobov közösség, amely nem ellenzi a cionizmust, a szatmáriak szemében ellenségnek számít. Olyannyira, hogy vegyes házasságok sincsenek a két tábor tagjai között. Pedig a Bobov és a Szatmár közösségek vezető rabbijai rokonságban álltak, unokatestvérek voltak.

false

 

Fotó: Alexa Vachon

(...)

MN: A The New York Times szerint a koronavírus-járvány különösen súlyosan érintette a New Yorkban élő haszid családokat és közösségeket.

DF: Nem fogadják el azokat a rendeleteket, amelyek a rajtuk kívül eső világban születnek. És a járványhelyzetben hozott intézkedéseket különösen nehéz elfogadniuk, mert éles ellentétben állnak a közösség lényegével. Abban hisznek, hogy egy krízist a hit fokozott erejével és még több spirituális tevékenységgel lehet átvészelni. E tevékenység lényege pedig a kollektivitás. A szemükben egyedül imádkozni mit sem ér, csoportban kell mindig imádkozni.

A teljes interjú az e heti nyomatott Magyar Narancsban olvasható.

A Magyar Narancs kapható az újságosoknál, az élelmiszerboltokban és a benzinkutakon, de még jobb, ha előfizet a lapra vagy digitális változatára!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.

„Nem haboznak, ha civileket kell gyilkolni” – egy iráni ellenzéki az iszlamista rezsimről

„Azokat a tiltakozókat, akik lőtt sebekkel vagy verés nyomaival kórházba mennek, gyakran azonosítják, őrizetbe veszik, majd megölik. Előfordult, hogy sebesült tüntetőket közvetlenül a lélegeztetőgépről raboltak el. Egy héttel később a szülőknek szóltak, hogy mehetnek a holttestekért” – mondja interjúalanyunk az elmúlt hetek kormányellenes megmozdulásairól.