Maszturbálni jó. Ezt (ha máshonnan nem) már onnan tudhatjuk, hogy a felmérések szerint a legtöbben - tehát férfiak és nők, fiatalok és idősebbek, egyedül vagy párban élők, elégedettek és kielégületlenek - olykor magunkhoz nyúlunk, márpedig ennyien nem lehetünk mind önsorsrontók. Ám szexuális forradalom ide, emancipáció és individualizmus oda, a maszturbáció nemhogy társasági témává nem vált, de sokan még a párjuk előtt is hallgatnak arról, hogy néha vagy rendszeresen így szereznek egy kis örömöt - maguknak.Sok férfitársaságban elismerő vagy hitetlen pillantásokat gyűjthet be, aki kicsapongásairól, például egyszerre több nővel való hancúrozásról számol be, és ugyanez fordítva is elmondható egyes szabad szájú, emancipált női körökről (bár az erősebbik nem tagjai inkább hajlamosak a kérkedésre). Ugyanakkor szinte elképzelhetetlen, hogy valaki hasonló körben olyasmivel hencegjen, hogy "tegnap este otthon akkorát élveztem egyedül, hogy azt hittem, rám szakad a plafon". Pedig az önkielégítés társadalmi veszélyessége elhanyagolható: mivel a páros nemi élettel ellentétben nem terjeszt nemi betegséget, és nem eredményez nem kívánt terhességet, nincsenek jelentős egészségügyi kockázatai és költségvonzatai sem; de nem tart el bűnszervezeteket, nem szülhet fizikai vagy lelki erőszakot, nem vezethet érzelmi kihasználáshoz és manipulációhoz, valamint sosem végződik drámai jelenetekkel. Pontosan annyit ad, amennyit ígér; tiszta ügy.
A felsorolt, vitathatatlan előnyei dacára a maszturbáció mégsem vált a modern kor agyonreklámozott szexuális viselkedésformájává. Ennek a nyilvánvaló oka az, hogy az ember nemi izgalmát mindig egy másik ember, illetve az ahhoz kapcsolódó képzetek, emlékek és fantáziák váltják ki, és nem például a gótika, a villamos vagy a kefir. Bár önkielégítés közben rendre ezeket a korábbi partnerekhez és izgalmas ismerősökhöz vagy idegenekhez kötődő ingereket, emlékeket és fantáziákat idézzük fel, az illető(k) hiányában a dolog mégis pótcselekvés marad. Márpedig a pótcselekvés általában szégyellni való, és dr. Buda Béla pszichiáter szerint éppen azért nem beszélünk társaságban a maszturbációs szokásainkról, mert úgy érezzük, hogy
ilyenkor
"szegénységi bizonyítványt"
állítunk ki magunkról. Ez a "szegénység" azonban nem szükségszerűen szégyenletes. Sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy az igényeink és a lehetőségeink tartósan nincsenek összhangban. Ennek az extrém esete az űrhajósoké vagy az olajfúró tornyok munkásaié, de hasonló helyzetben van, aki lelki vagy fizikai okok miatt nem képes kapcsolatot létesíteni, ilyen, ha a partnerek szexuális étvágya eltérő, vagy az egyik fél más okok miatt marad gyakran kielégületlen. Ilyesmiért persze nem kéne szégyenkezni, de a szégyenérzet nem mindig racionális, és a libidónk sem igen hallgat a szép szóra. Ha nem kezdünk magunkkal valamit, az elfojtás előbb-utóbb frusztrációt kelt. A maszturbáció pedig, ha nem akad jobb megoldás, a legmegfelelőbb pótszer a gőz levezetésére.
Banális bölcsesség, hogy a legfrenetikusabb önkielégítés sem érhet fel egy, az intimitása vagy éppen az újszerűsége miatt izgalmas szeretkezés nyújtotta örömmel és testi-érzelmi kielégüléssel. A maszturbáció egysíkúságáról - bár lehet, de - fölösleges hosszú eszmefuttatásokba bonyolódni. Sok embernek a páros nemi élete is merőben öncélú és öntetszelgő; a másik ember fizikai jelenléte által kiváltott izgalom és testének pusztán saját céljainkra való használata pedig csak egy képmutató értékrend mércéjével magasztosíthat fel morális szempontból bármilyen aktust, például a maszturbációhoz képest.
A legtöbbünket majd mindennap érnek izgató erotikus ingerek, ám ezeket a vágyakat a legtöbbször nem akarjuk, vagy nem lehetséges kiélni. Előfordulhat, hogy egy erősebb ilyen impulzus - legyen az a medencéből kikászálódó Kásás Tamás látványa vagy akár Liptay Claudia delejezőnek szánt pillantása - után nem bírjuk megvárni, amíg találkozunk a párunkkal, vagy gyorsan el szeretnénk menni anélkül, hogy egy partner szükségleteire is oda kéne figyelni. Mindemellett sokan maszturbálnak pusztán a stressz oldására is. A kezünk azért is megindul az ölünk irányába, mert a legtöbben gyerek- vagy kamaszkorunk óta pontosan tudjuk, hogyan és miként juthatunk el az orgazmusig, és ezt a fajta kényeztetést nem feltétlenül kapjuk meg a párkapcsolatban. Az általános vélemény azonban, hogy a kiegyensúlyozott párkapcsolatban élő felnőttek nem maszturbálnak. Dr. Buda Béla a Narancsnak kifejtette, hogy a maszturbáció
hiányt jelez,
vagyis a nemi élet gyakorisága, illetve módja nem elegendő: ilyenkor mindez fantáziatevékenységgel és önkielégítéssel pótlódik.
"A pótlékfunkción túl azonban vannak egyéb, említésre méltó tényezők is, amelyek már a páros szexben jelentkezhetnek. A kedvesünk minél intenzívebb érzéki gyönyörökben részesítéséhez jó, ha tudjuk, hogy minket mi indít be; márpedig az erogén zónáink feltérképezéséhez és az érzéki ingerek kiváltásának rögzítéséhez a maszturbációnál jobb eszközt a mai napig nem talált még ki senki. A szexológusok abban is egyetértenek, hogy a maszturbáció karbantartja a libidót: a jó orgazmus általában újabb orgazmus iránti vágyat szül, ami a körülmények változásával már történhet partnerrel is. Akik pedig nem szégyenlősek, gazdagabbá tehetik a nemi életüket, ha mernek egymás előtt nyíltan maszturbálni: így megismerhetők a másikat felizgató érintési módok, és ez rendszerint növeli a bizalmat és a kapcsolat intimitását. Mindez azonban nem nevezhető szükségesnek vagy ajánlatosnak - óv dr. Buda -, és csak akkor működhet, ha valóban kölcsönösségen alapul."
A tudományos diskurzusban újabban gyakran emlegetik, hogy az ember első számú nemi szerve az agya. "Az agyban dolgozódnak ki azok a kulcsingerek, melyek a szexuális izgalmat kiváltják - mondja a pszichiáter -, és amelyekből a szexuális viselkedés belső forgatókönyve összeáll - változékony módon, de egy adott időszakban, normális viszonyok mellett olyan mereven, mint az állatokban az ösztön. Ez az emberi szexualitás sajátossága, és az önkielégítés - ami amúgy még a szaktudományban sem lezárt kérdés - lényegében ezen a forgatókönyvön dolgozik, ezt építi, és lehetséges, hogy ezért van rá szükség."
A maszturbációval kapcsolatban
rengeteg tévhit
kering. Az önkielégítés sem vakságot, sem elhülyülést nem okoz, és nem csökkentheti a nemi szervek érzékenységét, ingerelhetőségét sem. Igaz, ha valakit úgy neveltek, hogy a maszturbáció káros és megvetendő, akkor Michael Plaut, az egyesült államokbeli Society for Sex Therapy and Research (Szexterápiás és -kutató Társaság) exelnöke szerint az önkielégítés nyújtotta kéjérzet nem éri meg a bűnös cselekedetnek tartott onánia kiváltotta szorongást és bűntudatot. A maszturbáció emellett dr. Buda szerint akkor lehet káros, ha a partnerigény hiányával egyidejűleg teljesen kitölti a nemi tevékenységet, valamint amikor kényszeres jellegűvé és ezért túlzottá válik - ilyenkor szenvedélybetegségről, maszturbációs addikcióról beszélhetünk. Máskülönben a maszturbáció ugyanazokban az esetekben ellenjavallt, mint a páros szex: a férfiaknak, ha kevés hímivarsejtjük képződik, a fogamzás előtt tanácsos önmegtartóztatást gyakorolni, hogy megfelelő számú spermium képződjön; a nők esetében veszélyeztetett terhesség során az orgazmus idő előtti szülést indíthat meg.
Az önkielégítésnek bizonyos szexuális problémák kezelésében is fontos feladata van. Egyes ilyen zavarok - elsősorban mindkét nemnél az orgazmusra való képtelenség, illetve a férfiak erekciós problémái és korai magömlése - terápiás programjában ugyanis egyre jelentősebb szerepet játszik a "maszturbációs tréning". Részben ide tartozik, hogy az abnormális szexuális késztetéseket újabban az ijesztő nevű "averzív dekondicionálás"-sal kezelik; ilyenkor "a deviáns fantáziához és a kapcsolódó szexuális ingerületi állapothoz kellemetlen, büntető ingert csatolnak" - tájékoztat dr. Buda.
A tartós kapcsolatban élők esetében gyakori, hogy a másik fél (általában a férfiak) pornográfia iránti érdeklődését értetlenség, féltékenység és a meg nem felelés félelme fogadja. A pszichiáter nem tartja az ilyen féltékenységet jogosnak: "Ilyenkor meg kell beszélni a helyzetet, fel kell tárni a hiányt, meg kell oldani a nehézségeket; megoldás lehet az eszköz vagy az önkielégítés elfogadása is." A férfiak többsége azért néz pornót, hogy a szexuális fantáziáit felfrissítse. Egy, a salon.com nevű amerikai portálon tavaly közölt cikk szerzője, Michael Castleman szexuális tanácsadó szerint egy nő, ha tudni akarja, hogyan állnak a férfiak a pornográfiával és a maszturbációval, nézzen tükörbe: ha voltak már szexuális fantáziái szívdöglesztő mozisztárokról, az még valószínűleg nem jelentette a valódi kapcsolatának a kiüresedését, elárulását, vagy annak alapvető elégtelenségét. Ezért szerinte a férfiak pornográfia iránti érdeklődése nem más, mint "feltankolás" a maszturbációs fantáziáláshoz, és rosszul teszi, aki ebből a férfiaknak a párjukkal vagy a szex minőségével kapcsolatos elégedetlenségére következtet. Hasonlóképpen megalapozatlanok a férfiak kisebbrendűségi érzései, ha a barátnőjük/feleségük fiókjában, retiküljében (véletlenül) vibrátorra, műpéniszre bukkannak. Castleman azt javasolja, hogy e kiegészítő eszközöket a férfiak inkább igyekezzenek bevonni a szeretkezésekbe, mivel olyan szuperintenzív érzetek kiváltására képesek, amire a férfiak (általában) nem. Márpedig ha egy nőnek erre van szüksége, akkor a legjobb, ami történhet, ha maga a partner teszi boldoggá egy ilyen masinával.
A rendszeres maszturbáció az esetek túlnyomó többségében az egészségesen nagy szexuális étvágy jele, és ezért sem kóros nemi tevékenységnek, sem a hűtlenség jelének nem tekinthető. Lehetséges, hogy soha egy felnőtt sem önkielégítene, ha mindenki harmonikus - a szexuális igényeket kölcsönösen és tökéletesen kielégítő nemi életet is magában foglaló - párkapcsolatban élne. Ez a megállapítás azonban egyrészt egy utópisztikus feltételezésből indul ki, másrészt erősen tautologikus: a "tökéletesség" ismérve valószínűleg éppen a maszturbációra való igény teljes hiánya lenne, márpedig az emberek többsége, rendszeresen vagy időnként, de önmagát elégíti ki.
Szárnyati Géza
Alfred C. Kinsey, az emberi szexualitás tudományos kutatásának úttörője a múlt század közepén óriási megütközést keltett, amikor publikálta, hogy adatai szerint az amerikai férfiak 92, a nők 62 százaléka maszturbált. Mivel Magyarországon ilyen témában reprezentatív kutatás nem készült, az alábbi táblázat a 90-es évek végén, a csehek maszturbációs szokásairól készült felmérés eredményeit mutatja.
Kor Férfiak, % Nők, %
15-17 74,4 33,9
18-29 82,4 64,1
30-44 88,1 57,1
45-59 87,2 52,6
60 felett 74,5 33,2
Forrás: P. Weiss, J. Zverina: Sexuálni chováni obyvatel Ceske republiky. Vysledky národnino przkumu (A cseh lakosság szexuális viselkedése. Az országos kutatás eredménye), 1999.
