„Erről nem lehet beszélni, olyan szennyes”

  • Kiss Noémi
  • 2016. szeptember 4.

Lélek

Aki végignézi a megerőszakolt gyerekek fotóit, az néma marad. Holott beszélnünk kéne róla.

Megtörni a csendet és ledönteni a tabukat: ez a célja a pénteken megnyílt „Tarthatatlan kiállításnak”, amelynek témája a gyermekkori szexuális bántalmazás. A szeptember 21-ig látható kiállítás anyaga az UNICEF fotóiból és a Beszélj róla! projekt által összegyűjtött „mondatokból” áll. Az alábbiakban Kiss Noémi író megnyitó beszédét olvashatják.
Kislány, kezében babával. Ezt a babát megütik, nem őt, a babát. Odanyomják, levetkőztetik, ráfekszenek. Még becézik is. „Szeretlek.” A baba darabokra törik, kibelezik, kinyomják a szemét, a tükör eltörik.
A baba én vagyok. Bántottak, de nem tudok róla beszélni. Azért bántottak, mert rossz voltam. Ütök, vágok. Ütöttek, vágtak. Hatéves voltam akkor, szerettem hintázni a kertben a babámmal. Sosem tudtam kimondani: megerőszakoltak.
Ha elmondod anyukádnak vagy a testvéreidnek, meghalsz. Szeretlek, mondta az unokatestvérem.
Ez a mi kis titkunk marad. Ő volt a tanárom.
Levetkőztetve arra ébredtem, hogy apám az ágyhoz szorít. Kisbabád lesz, egy igazi.

false


A láthatatlan erőszak sosem némul el. Lerágja a lelket. Lerágja a lelket, és nem lehet kiköpni, mint egy rágót. Hozzád ragad, az egész életedhez, mert már gyerekkorodban befurakszik. Titok, hogy van, és a titok a féregből lesz, mindent elrág. Ami szép, test, szenvedély, vagy szeretet volna. Ragaszkodás, hűség – lánc, undor, végül fojtogató sírás lesz. Sötét és sunyi ez az erőszak, mert mindig ott van, mindig eszedbe jut, mindennap, és közben senki sem látja. Senkinek nem mondom. Mert erről nem lehet beszélni, olyan szennyes.
Az ablakban, egy tükörben, az iskolába vezető úton, a buszmegállóban, a tanteremben, edzésen és a táborban.
Az erőszaknak sajátos nyelve van, szavak nélkül beszél. Csak egy sikoly, kínos nevetés, kacagás, nyekkenés, rémálom, melytől reggelre megtörik a gerinc. Láthatatlanul törik. S ha ez az erőszak gyereket ér, még természetesebb, még bántóbb, még nagyobb botrány a jelenléte. És még titkosabb, hisz a gyerek cinkosa lesz, tettestársa, minden porcikájának része, mindent elrág. A megerőszakolt gyerekek hangjánál nincs megrázóbb némaság.
A verés, a bántalmazás, az alázás – nem válogatós. Minden csoportban és a legkülönbözőbb családokban jelen van. Elég egy szó. Egy szó a fülnek, pofon az arcon, falhoz nyomás, ágyon hempergés – a gyerekkor legkegyetlenebb fájdalma a láthatatlan, felszisszenő erőszak. Ami a felnőttkor totális magánya lesz.
A statisztikák szerint tizennyolc éves koruk előtt a lányok egynegyedét, a fiúk hatodát éri szexuális abúzus. Miközben nagy a látencia. Hisz akin erőszakot követtek el, nem tudja elmondani, pedig a kibeszélés segítene. Rettegésében a megerőszakolt rendszerint elmulasztja a pillanatot, amikor megszólalhatna. Szégyen és cinkos érzés köti őt a múltjához. Sok esetben már felnőtt szexualitása soha többé nem kapcsolja a testéhez a kívánalom vagy a szeretet érzését. Többnyire ő is elkövetőnek, tettestársnak, szennynek, s végül selejtesnek érzi magát. Képtelen lesz egyedül feldolgozni a történteket. És képtelen lesz róla beszélni.
Aki végignézi a kiállításon a megerőszakolt gyerekek fotóit, az néma marad. Holott beszélnünk kéne róla.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.