A miskolci Demenciával Otthon

„Ha a mutató ideér”

Lélek

Öt demenciával élő idős hölgy egy miskolci lakásban tölti a napjai nagy részét. Egy gondozó és egy háziorvos segíti őket abban, hogy a kihunyó emlékezet dacára elvégezzék a mindennapok rutincselekvéseit – és hogy ne érezzék magukat egyedül.

„Kati néni, beírja a füzetbe, hogy mennyi volt a havi kiadásunk? Itt vannak a számlák, írjuk fel, hogy mennyit költöttünk. Ez sok pénz?” – hallatszik a konyhából. Mire belépünk, Kati néni válaszol: „Ez sok.” Miskolcon járunk, a Demenciával Otthon elnevezésű medico-szociális központban. Az ötletgazda Kázár Ágnes, aki belgyógyász szakvizsgával háziorvosként dolgozik a saját praxisában, továbbá több miskolci szociális intézményben. Rég­óta foglalkozik demens betegekkel, és személyesen is érintett: édesanyja demenciával él. A központ szeptember 1-jén nyitott, jelenleg öt páciens jár ide minden hétköznap, reggel 8 és délután 4 óra között.

Az asztalfőn Ágnes, a házigazda

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk