Hogyan barátkozik a magyar? Remeteélet

  • Szabó Zoltán
  • 2004. február 26.

Lélek

Egy ember átlagosan négyszáz barátságot köt életében, egy időben harminchárom emberrel van közelebbi viszonya, és közülük hatot hív a barátjának - állítja a nemrégiben elkészült, az egész világra kiterjedő felmérés, amely a társadalmi tőkét vizsgálja. Magyarország lakói e tekintetben sincsenek jól eleresztve - a barátságok száma a rendszerváltás óta folyamatosan csökken.

Akinek mindenki biccent, amikor belép egy szórakozóhelyre, akinek a sarki fűszeres félrerakja a legszebb banánokat, vagy mindig tudja, honnan lehet jegyzetet szerezni, az ugyanúgy nagytőkés, mintha gyárakat, bányákat birtokolna - csak éppen nem gazdasági hatalmát, hanem kiterjedt kapcsolati rendszerét használja fel érdekei érvényesítéséhez. A társadalmi tőkét ráadásul sokkal könnyebb összekuporgatni, mint a pénzt, hiszen elég, ha előre köszönünk a főnöknek, süteményt viszünk az új szomszédnak, vagy éppen megemlékezünk távoli ismerősünk születésnapjáról, máris javítottunk számlánk egyenlegén.

Ahány ház

A Magyar Háztartási Panelvizsgálat eredményei szerint míg 1993-ban minden magyar ember átlagosan 7,1 baráttal büszkélkedhetett, addig 1997-ben már csak 4,5 barát jutott egy főre. Albert Fruzsina, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének főmunkatársa a jelenség hátterében a rendszerváltást követő lét-bizonytalanságot, illetve a társadalmi különbségek felerősödését véli felfedezni. Véleménye szerint a gyárbezárásokkal, a munkahelyek megszűnésével párhuzamosan nagyon sok barátság is elsorvadt, pedig a társadalmi kapcsolatoknak éppen ezeknek a krízishelyzeteknek a kezelésében lehetne nagy szerepük.

Magyarországon azonban már a rendszerváltás előtt sem barátkoztak túláradóan az emberek, inkább a családi kötelékeiket ápolták, illetve a munkahelyeken kötöttek lazább kapcsolatokat. Albert Fruzsina szerint ráadásul a magyar átlagpolgár társas kapcsolatai a nyolcvanas években sem voltak túl mélyek, a családtagok és a haverok inkább egymás anyagi boldogulását segítették, azaz előbb húztak föl kalákában egy családi házat, mint hogy megbeszélték volna házaséletük intim kérdéseit. A helyzet azóta sem változott sokat, hiszen egy 1999-es felmérés eredményei szerint gondjaikat és problémáikat az emberek átlagosan mindössze két emberrel tudják megbeszélni, ez a szám ráadásul a nők és az alacsonyabb iskolai végzettségűek esetében még alacsonyabb. Az állapotokat jól példázza, hogy 1997-ben a vizsgálatok szerint a magyar lakosság egyharmadának nem volt egyetlen barátja sem, s ez még akkor is könnyfakasztó, ha a kutatók a válaszadókra bízták annak meghatározását, hogy ki is számít barátnak, s ez torzíthatja az eredményeket. (Teri néni talán nem is sejtette, hogy falubéli szomszédját vagy a hímzőkörben mellette ülő unokahúgát is megnevezhette volna.)

Huszonhat év az élet

A kapcsolati háló sűrűségét leginkább az iskolai végzettség és az életkor befolyásolja, vagyis egy nyugdíjas bányásznak szinte biztosan kevesebb barátja lesz, mint egy frissen diplomázott építészmérnöknek. Pozitív tendenciákat éppen ezért leginkább a magasan kvalifikált fiatalok esetében lehet megfigyelni: az egyetemisták és harminc év alatti értelmiségiek kapcsolati rendszere hasonlít leginkább a nyugat-európai és tengerentúli mintákhoz.

Például csak a felsőfokú végzettséget szerzők közt nincs jelentős különbség a férfiak és a nők kapcsolati rendszere között, hiszen míg egy szakmunkás férfi minden bizonnyal több baráttal rendelkezik, mint hasonló szektorban dolgozó hitvese, addig egy orvosnő valószínűleg több kapcsolatot ápol, mint mérnők férje.

A kapcsolati rendszerek az életszínvonal növekedésével párhuzamosan változnak. A felmérés eredményét nagyban torzíthatja, hogy ennek ellenére a magyar fiatalok az egyetemi évek után még most is elvesztik barátaik nagy részét. Míg a tizenhat és huszonöt év közötti fiataloknak átlagosan 8,3 barátjuk van, addig huszonhat év felett már csak 5,4 emberrel tartanak fenn szorosabbkapcsolatot. Utasi Ágnes, a Szegedi Tudományegyetem szociológusa úgy véli, mindez arra vezethető vissza, hogy a családalapítás még mindig akkora terheket ró a fiatalokra, hogy azt az emberi kapcsolatok sínylik meg, vagyis egy fiatal férj inkább másodállást vállal, vagy a füvet nyírja ahelyett, hogy volt iskolatársaival biliárdozna, hejehujázna.

Az utóbbi évek egyik legjelentősebb változása, hogy a fiatalok már nem a munkahelyükön kötnek szoros kapcsolatokat, a nyugat-európai mintákhoz hasonlóan inkább a hasonló érdeklődési körrel rendelkezők közül választanak barátot maguknak - derül ki Utasi Ágnes most végzett, még nem publikált vizsgálatából. Mindebben nagy valószínűséggel jelentős szerepe van az információs technológiák elterjedésének is, hiszen például ha a papírcsákó-hajtogatás a legkedvesebb hobbink, az internet segítségével barátságot köthetünk a műfaj japán vagy akár új-zélandi mestereivel is.

Kábelbarát

Az internet elterjedésének kezdeti szakaszában sok külföldi kutató úgy vélte, hogy a számítógépes hálózatok elsorvasztják az emberi kapcsolatokat, mivel ezentúl a villogó monitor előtt fogunk ülni hamuszürke arccal, és ahelyett, hogy a rokonainkkal vagy barátainkkal beszélgetnénk, inkább a Föld túlsó végén élő ismeretlenekkel csevegünk különböző chatszobák mélyén. A magyarországi vizsgálatok azonban nem támasztják alá ezt az elképzelést, sőt úgy tűnik, hogy az internetet használók többsége intenzívebb kapcsolatot ápol barátaival, mint azok, akik még hisznek a személyes találkozók erejében.

Lengyel György szociológus az Információs technológia és életmód elnevezésű kutatás eredményei alapján úgy véli, hogy az internethasználók szabad idejükben többet találkoznak barátaikkal, mint azok, akik nem fordulnak meg a világhálón, mivel az internetezés nem a személyes kapcsolatoktól veszi el az időt, inkább a tévénézésre fordított órák számát csökkenti. Sőt, Letenyei László és Lőrincz László kutatásai kimutatják, hogy az internetezés a családi kapcsolatokra is jótékonyan hat, mivel a szülőket gyakran a számítógépes technológiákat jól ismerő fiatalok ismertetik meg a világhálóval, így az internet új témával bővíti az eddig leginkább a vacsora és az iskolai érdemjegyek körül forgó beszélgetéseket, és emellett alternatívát kínál a közös programok terén is.

Az internet mellett a mobiltelefon is hatékonyabbá teszi a baráti kapcsolatokat. Siklós Viktória szociológus szerint a GSM-telefonok elterjedésével a barátságok intenzívebbé váltak, hiszen a vezeték nélküli telefon jobb időkihasználást tesz lehetővé - míg pár évvel ezelőtt az utcán legfeljebb a kirakatokat nézegethettük, most akár külföldön élő barátainkkal is társaloghatunk. Az információs technológiák egyetlen mérhető hátránya, hogy a felhasználók előnyben részesítik a távoli barátot, és mivel még nem alakultak ki az internet vagy a mobiltelefon használatának végleges illemszabályai, akkor is felvesszük a telefont vagy válaszolunk egy e-mailre, amikor éppen egy fontos beszélgetés közepén vagyunk, vagy barátainkkal sörözünk.

Szabó Zoltán







 

 

 

 











Copyright © Magyar Narancs 1995-2004.




Elektronikus terjesztés: Index.hu Rt.





Neked ajánljuk