"Megokosított" taxióra, vastagon fogó pincértoll, sok százezres számlával az ATM-hez kísért vendég - első látásra szembeötlő, hogy a hazai szakemberek nem a kifinomult ötletek és a játékos dramaturgia hívei. Mentségünkre szóljon, hogy Nyugat-Európa, Ázsia vagy Afrika turistaparadicsomaiba jóval régebb óta és jóval több utazó érkezik; nálunk kellő tapasztalat híján sokan kénytelenek primitívnek ható eszközökhöz folyamodni. A jelek szerint a világ számos táján több lehetőség adódik az élet élvezetére, így az ilyen tranzakciók az emberi természet elmélyült ismeretén alapuló kreatív társas szórakozásként valósulnak meg.
Azt mondják, Budapest egyes részein is találkozhatunk a "gyűrűk ura" fantázianevű trükkel, aminek a hazája állítólag Franciaország. Fejünket forgatva sétálgatunk Párizs utcáin, amikor feltűnik mellettünk egy idegen. Nagyot kiált, meglöki a könyökünket, és a járdán tündöklő aranygyűrűre mutogat. Áldott szerencse, örüljünk nyugodtan vele együtt. Ha viszont felajánlja, hogy a közösen talált ékszer rá eső részét szívesen eladja nekünk aranyárban, akkor gratuláljunk neki, és haladjunk tovább. A gyűrű ugyanis bóvli, és ő maga ejtette el.
A sokszereplős commedia dell'arte tartalmasabb szórakozás, és több embernek biztosít megélhetést. "Hangoskodók" című egyfelvonásosunk Olaszországban játszódik. Szereplők: a gaz utcai árus, az ártatlanul megvádolt szép leány, tömeg, zsebtolvajok. Cselekmény: utcai árus megvádolja a csinos lányt, hogy meglopta. Hosszas, emelt hangú vita bontakozik ki, bámészkodók gyülekeznek. A dühödt és elkeseredett lány végül vetkőzni kezd, hogy bebizonyítsa ártatlanságát. Amikor a melltartóhoz ér, a tömeg már teljesen megkergült (vakuk villognak), eközben a láthatatlan függöny legördül, és a munkatársak észrevétlenül beszedik a belépti díjat. De a műfajban létezik gyerekszereplőkkel színre vitt szomorújáték is. A "Képeslap a reménytelenségből" a római Termini pályaudvar előtt játszódik. Egy kisfiú vagy kislány félénken tol elénk egy képeslapot és írószert, hogy segítsünk levelet írni távolba szakadt családtagjainak. Olyan szívfacsaró történetet mond tollba, hogy a szőrösebb szívű utazó is azonnal némi készpénzzel próbál segíteni a kis árvának.
A jótét lelkek
néha éppen rajtunk akarnak segíteni. Vannak irgalmas szamaritánusok, akik a vonatról lekászálódó turistának kérés nélkül megmutatják, hol a legközelebbi pénzkiadó automata (vagy a PIN kód kell, vagy megbuherált géphez megyünk). Mások az indulási oldalon az idős turistáknak vennének jegyet, hogy ne kelljen a fárasztó sort végigállniuk (induló tőkét gyűjtenek). Akadnak olyanok is - gyakran egyenruhaszerű viseletben -, akik készséggel megmutatják, hova szól a helyünk, és ezért az óriási szívességért csak csekély ellenszolgáltatást várnak. (A kéretlen segítségért utólag követelt baksis elsősorban nem európai vircsaft.) Közvetlenül az indulás előtt is felbukkanhatnak ismerősök. Egyedül trónolunk az üres kupéban, amikor valaki boldog arccal kopogtat az ablakon. Felállunk, odahajolunk, mire az illető a fejéhez kapva elnézést kér, mert összekevert valakivel, mi pedig visszaülünk időközben megfogyatkozott csomagjaink közé. És persze ott vannak az autópálya angyalai, akik egy műszaki problémára figyelmeztetve megállítanak, hogy segítségnyújtás közben társuk révén a kocsiból valami emlékre tegyenek szert. Spanyol nagyvárosokban a barátság jele lehet az utcán felajánlott rozmaringszál (ezt jóslás és számlázás követi), a Sacré Coeur közelében hasonló célból tetszetős karkötőt, nyakláncot akasztanak a jámbor amerikai turistára (ugyanezt számos szent helyen űzik a világban). Jó szándékú segítőket a patinás múzeumok háza táján is találunk. "A férjemmel Londonban, a Nemzeti Galéria bejáratánál nagy örömünkre fejenként tíz fontért kedvezményes csoportos jegyet váltottunk egy kedves férfinál, aki a belépő mellé brosúrát is adott. Amikor kezeltetni akartuk a jegyet, az ott dolgozók nevetni kezdtek. A múzeum ingyenes volt" - számol be életre szóló élményéről egy amerikai házaspár.
Állatsereglet
Távoli tájakon a tolvajok istene nem mindig ölt emberi alakot. Bali egyik híres templománál (Uluwatu) a majmok a napszemüvegtől a fényképezőgépig sokféle holmit akasztanak le a bámészkodókról, a zsákmánnyal a közeli bokrokba távoznak. Mit ad Isten, kisvártatva feltűnik egy templomi alkalmazottnak öltözött ember - a majom tettestársa -, aki jó hírrel szolgál. Adjunk néhány rúpiát banánra, a gyümölccsel talán ide tudja édesgetni a pimasz jószágot. Az állatok egyéb problémát is okozhatnak. Buenos Aires utcáin a madarak már-már gyanúsan gyakran potytyantanak a turisták vállára; kész szerencse, hogy mindig akad egy kedves helybéli, aki segít is letörölni a csúfságot, kollégája eközben a zsebünket tisztítja ki. (A franciák ennél a trükknél stílszerűen mustárt használnak). Delhi belvárosában egyes cipőpucolók borsos áron távolítják el lábbelinkről azt az ürüléket, amit egy óvatlan pillanatban ők helyeztek el rajta. Egyes isztambuli kollégáik menet közben elejtik a kefét, amit a mögöttük talpaló turista visszaszolgáltat. Emberünk hálája leírhatatlan, hiszen a megélhetését jelentő munkaeszközt még dédapja hagyta rá, csoda-e, hogy felajánl egy ingyentisztítást? Abban sincs semmi meglepő, ha a suvickolás közben megismert élettörténet hatására a szívek mellett a pénztárcák is megnyílnak. A Lonely Planet (LP) szerint Nairobiban egy kicsivel több a szudáni menekült, mint ahányan ténylegesen érkeztek. De ki ne hinne egy olyan fiatalembernek, akiről kiderül, hogy pont a mi hazánkba nyert egyetemi ösztöndíjat, és szeretne minél többet megtudni leendő vendéglátóiról? És ki sajnál pár dollárt, amikor a sorsverte ifjúnak álmai teljesüléséhez már csak haza kell merészkednie néhány papírért? (A baráti segítség átadásakor rendszerint "rendőrök" bukkannak fel, akik az adományozót jól megbüntetik, és a hitelesség kedvéért saját társukat el is verik.)
Egyes indiai taxisoknak sem kell a szomszédba menniük ötletekért. A reptérről, vasútállomásról befelé hajtva sofőrünk biztosít róla, hogy ismeri a lefoglalt szállást, és van olyan figyelmes, hogy útközben értesítse a recepciót érkezésünkről. Egy ilyen telefonbeszélgetésből azonban kiderülhet, hogy sajnálatos adminisztrációs hiba folytán mégsem rögzítették a foglalást. Az sem kizárt, hogy túlfoglalás van, a hotel közben bezárt, összedőlt, felújítják, mindenestül ellopták, vagy az éjszaka váratlanul kitört hindu-muszlim zavargások miatt megközelíthetetlenné vált. Mindenesetre kereshetünk új helyet. Emberünk szerencsére rögtön ajánl valamit, ami kicsit drágább, viszont benne van az ő jutaléka is. A helyi tömegközlekedésen jobban lehet ismerkedni. Ha viszont egy hosszabb buszúton (pláne egy éjszakai járaton) a megnyerő idegen hamarosan enni-, innivalót próbál zavarba ejtő állhatatossággal ránk erőltetni, és nem úgy néz ki, mint Gandhi vagy Teréz anya, utasítsuk vissza udvariasan. Altatót, kábítószert egy cukorka, csokoládé, üdítő is tartalmazhat. Egy skót fiatalembertől Peruban így vették el mindenét, az LP korábban a Bukarest-Isztambul-viszonylat kapcsán intette óvatosságra a buszozókat. A kábítószer-fogyasztás egyébként számos országban (Indiában, Indonéziában) súlyos börtönbüntetést vonhat maga után. Tudják ezt azok a vállalkozó kedvű helyi fiatalok is, akik bizonyos strandokon lesben álló rendőr ismerőseikkel szövetkezve árulják az anyagot: a felek a letartóztatás elkerülésére fizetett vesztegetési pénzen ismeretlen arányban osztoznak. Az orvosi felügyelet értelemszerűen növeli az utazás költségeit. A kínai nagy falhoz járó helyi turistairodák egy része hagyományos orvoslással foglalkozó központoknál szokott pihenőt tartani. Az utasokat fehér köpenyes emberek rohanják meg, akik a parkolóban ijesztő nyavalyákat diagnosztizálnak; még jó, hogy jutányosan kínálnak rájuk gyógyírt. A kínai tea sem hat mindig jótékonyan a szervezetre. Sok turista kap a lehetőségen, hogy kedves alkalmi ismerősével (tipikusan egyetemi hallgató) egy hagyományos épületben igazi teaszertartáson vegyen részt, ahol a szédítő számla ellenértékét is tradicionális módon szokták bevasalni. Kubában rengeteg alkalmi jó barát szeretne beülni velünk egy bizonyos bárba, ez a legtöbbször ártalmatlan ügy. Nuestro amigónak nincs pénze sörre, vagy jutalékot kap; a cech így se, úgy se lesz égbekiáltó. A Budapestre is jellemző "piálás a lányokkal" trükk viszont mindenhol drága mulatság.
A vonat
Egyes országokban a papírpénzen és iparcikkeken túl hivatali közeget és vasútállomást is hamisítanak. Moszkvából jelentik: a barátságos idegennel folytatott kellemes csevejnek egy rendőr (civil ruhás, igazolvánnyal, de viselhet valamiféle egyenruhát is) vet véget. Hamis bankók után nyomoz, szeretné látni pénzünket és papírjainkat. Ismerősünk mindenét visszakapja, a rendőr a mi értékeinkkel futva/autón távozik. Bírságolni kész álrendőr feltűnhet az út szélén (Kolumbiában), turistalátványosságoknál (a gízai piramisoknál), közlekedési csomópontnál (a bakui vasútállomáson), valamint ott, ahol azt hihetjük, nem szabad fényképezni. Újdelhiben a pályaudvar mellett vasúti alkalmazottnak öltözött figurák a bejáratot keresgélő turistát egy szomszédos épületbe irányítják, hogy ott valódi jegyet adjanak neki, csak sokkal drágábban - a kamu irodát valamiből mégiscsak fenn kell tartani. Bangkokban turistát is hamisítanak. A taxisofőr elvisz egy kevésbé ismert csodaszép templomhoz, belül a forróságban enyhülést és egy jó arcú nyugati utazót találunk. A beszélgetés kisvártatva ékszerekre, drágakövekre terelődik, ismerősünk megsúgja, mekkorát kaszált tavaly, amikor egy bizonyos boltban olcsón vett csecsebecséket otthon drágán értékesítette. Ez sokak számára elég ahhoz, hogy szerencsét próbáljanak. Hogy ne legyen gond a vámnál, a kereskedő utánuk küldi az ékszereket, amelyek pont annyit érnek, mint a csatolt garancialevél. Ha pedig egy ismeretlen keleti kereskedő azzal környékez meg, hogy nincs exportengedélye, és bevesz egy üzletbe, nyugodtan mutassunk neki fügét. Hamisított recepciósok először Sanghajban tűntek fel. Sűrű bocsánatkérések közepette az éjszaka közepén azzal ébresztik a vendéget, hogy a hitelkártya-tranzakció sikertelen volt, ezért könyörögve kérik, fáradjon le a portára. Néhány repülőúttól kimerült, álomittas vendég örömmel belemegy, hogy inkább bediktálja kártyája adatait...
Délkelet-Ázsia metropolisai egyebek mellett a szerencsejátékkal összefüggő kifinomult lehúzásokról ismeretesek, ahol a célszemély viselkedéséhez szabott dramaturgiát profin rögtönző trupp adja elő. Fakultatív program: utcai ismerkedés Kuala Lumpurban - teázás az idős bennszülöttel - családlátogatás, vacsora, összemelegedés - baráti szerencsejáték játék pénzzel - baráti szerencsejáték kis pénzben - utcai ATM - játék nagyobb pénzben - vissza a szállodába pénz nélkül. A legszebb az, ha valakit úgy paliznak be, hogy azt ígérik, hogy ő maga csaphat be másokat. Néhány éve az USA és Kanada egyes távolsági buszpályaudvarain megnyerő modorú svindlerek környékeztek meg hülyének tűnő utasokat. Történetük szerint az út során a busz egy másik jármű jóvoltából profin szervezett kisebb koccanásos balesetet fog szenvedni. A buliban a legtöbb utas benne van: ők majd azonnal és hangosan a nyakukat, derekukat, vállukat fájlalják, sokkosak lesznek, és esküdöznek, hogy a sofőr hibája volt az egész. A busztársaság nyilván két kézzel fogja szórni a pénzt, hogy be ne pereljék. Emberünknek mindössze annyit kell tennie, hogy beszáll 200 dollárral a költségekbe, és felszáll a járatra. Az illető rá is áll, felkászálódik, elfoglalja a helyét, és rákacsint a mellette ülőre, aki értetlenül bámul vissza - nyilván nem vették be szegényt. Amikor aztán gond nélkül elérnek a végállomásra, az illető elkezd azon töprengeni, akad-e nála nagyobb marha a világon.
