Munkakeresés pszichiátriai diagnózissal

Megbélyegezve

Lélek

A megváltozott munkaképességűek között a mentális zavarral élők vannak a legnehezebb helyzetben, mivel gyakran tévhitekre épülő stigmák nehezítik elhelyezkedésüket a munkaerőpiacon. Megfelelő rehabilitáció nélkül számukra gyakran csak a szegregációt erősítő védett foglalkoztatás marad.

A 39 éves Katalin gyerekkora óta az egészségügyben képzelte el a jövőjét: betegápolással, mások segítésével szeretett volna foglalkozni. Az egészségüggyel való kapcsolata azonban a vártnál komplikáltabban alakult, amikor 17 évesen megkapta első pszichiátriai diagnózisát. Az évek során autizmust, paranoid skizofréniát és bipoláris zavart is megállapítottak nála, de ő azt mondja, mára megtanulta kezelni a tüneteit, sőt úgy látja, a tapasztalataival még hatékonyabban segíthet másokon. Csakhogy a pszichiátriai diagnózis olyan súlyos stigma, hogy szinte lehetetlen munkát találnia a nyílt munkaerőpiacon. Katalinnak egy idősek otthonában sikerült elhelyezkednie gondozóként, ahol az első évben minden rendben is ment, meg voltak elégedve a munkájával. Aztán szinte egyik napról a másikra változott a helyzete, egészen másképp nézett rá a főnöke, és már a munkájára is egyre több volt a panasz. „Megtudtam, hogy a főnököm közös ismerősök révén tudomást szerzett a diagnózisomról, és egyszerre a munkavégzésem minősége helyett már csak a mentális zavaraimat látta” – meséli Katalin, aki ezután többször is rágalmazás, megaláztatás áldozatává vált a munkahelyén.

A most 40 éves Anna szintén fiatalon, 21 évesen kapta meg a diagnózisát, 2004-ben. Először paranoid skizofréniát állapítottak meg nála, később borderline személyiségzavart és bipoláris zavart diagnosztizáltak nála. Mielőtt bekerült volna a pszichiátriai ellátásba, csak diákmunkái voltak – dolgozott újságárusként és egy szálloda recepcióján –, éppen egyetemi tanulmányait végezte a Corvinuson (akkor még Közgázon). Az egyetem mellett magántanárként sikerült elhelyezkednie, amit szeret is, bár szíve szerint inkább egy vállalatnál dolgozna, lehetőleg vezető pozícióban. Az álláskeresésnél azonban nincs szerencséje: ha végzettsége alapján be is hívják, általában csak a második körig jut el – Anna úgy véli, ennek a mások szerint gyakran „furcsa” kommunikációs stílusa lehet az oka. Neki egyébként a pszichiátere is azt javasolta, hogy inkább tartsa titokban mentális zavarát, és ő is azt látja, hogy a pszichés betegektől „jobban irtózik a társadalom, mint a nemi bajosoktól”.

Persona non grata

Az EU-n belül Magyarországon a legalacsonyabb, mindössze 2,3 százalék a foglalkoztatottak között a tartósan betegek vagy fogyatékossággal élők aránya – olvasható Bányai Borbála, az ELTE Fogyatékosság és Társadalmi Részvétel Intézete munkatársának 2014-es tanulmányában. Az uniós átlag 12,3 százalék. A megváltozott munkaképességűek között a mentális zavarral élők vannak a legnehezebb helyzetben, a munkáltatók idegenkednek az alkalmazásuktól, s ennek elsődleges oka a diagnózisukra tapadó stigma. Pedig ahogyan Vizin Gabriella klinikai szakpszichológus rámutat, a depresszió és a szorongásos zavarok a táppénz és leszázalékolás mögötti első tíz ok között szerepelnek – sőt a depresszió évtizedek óta a munkaképesség csökkenésének első öt oka között van. „A mentális zavarok jelentős negatív összefüggést mutatnak a munkahelyi produktivitással és munkaképességgel: az érintettek legalább 30 százalékát írják ki táppénzre a betegségük miatt.”

Az OECD korábbi vizsgálatai szerint a mentális problémákkal élők jóval fiatalabban válnak inaktívvá, mint más fogyatékossággal élők. Ez részben azért van, mert – korai diagnózis esetén – gyakran már az oktatásból is kiesnek, így alacsonyabb végzettséggel érkeznek a munkaerőpiacra. Bányai Borbála azt is megállapítja, hogy ezek a személyek összességében is jóval kevesebb aktív évet töltenek a nyílt munkaerőpiacon: átlagosan 50 év körül már inaktívvá válnak rokkantnyugdíjasként.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.