Interjú

„Európa öregszik, tombol a gondoskodás válsága”

Milánkovics Kinga közgazdász, idősgondozó

  • Artner Szilvia
  • 2019. augusztus 18.

Lélek

Genderszemléletű vidékfejlesztéssel foglalkozott Magyarországon, ma bentlakásos idősgondozóként dolgozik Angliában, miközben Egy ápoló naplója címmel blogot ír. Ápolási és közösségfejlesztési tapasztalatai alapján testvérével létrehozta a Tudatos Öregedés elnevezésű társadalmi vállalkozást. Nemrég a Friedrich-Ebert-Stiftung Gondozási migráció című konferenciáján tartott előadást. Ez alkalomból beszélgettünk.

Magyar Narancs: Ma Magyarországon negatív felhangot kap minden, amiben szerepel a migráció kifejezés.

Milánkovics Kinga: A gondozási migráció szókapcsolat elveszti a negatív felhangját, ha nem nemzetállami módon gondolkodunk, hanem egy tágabb rendszerben, Európában akár. Akkor azt is jelentheti, hogy elmész ápolni, mert ez munka, és szükség van rád, normálisan keresel, aztán hazamész, és éled az élete­det. Érdekes, hogy a Magyarországra érkező holland nyugdíjasokra nem gondolunk úgy mint ápolási migránsokra, pedig azok, csak nem ápolni jönnek, hanem magukat ápoltatni.

Éppen írtam erről egy cikket, hogy Magyarország az európai idősgondozás Mekkája lehetne, ha a hazai egészségügyi rendszer rendesen el tudná látni őket, és nem kellene hazamenniük kórházba, amint valami nagyobb problémájuk támad. Innentől sajnos már nem piaci lehetőség ez az országnak. Egyébként Európában mindenki mozog, 300 ezer brit nyugdíjas lakik Andalúziában, és a spanyolok rá is gyúrtak erre. A gondozási migránsok – akár ápolók, akár ápoltak – hatással vannak a helyi közösségekre és viszont.

MN: Te hogyan kezdted el a gondozói munkát?

MK: Mielőtt a családommal kitelepültünk Máltára, önkénteskedtem egy hospice-ban itthon, és elvégeztem egy tanfolyamot is. De az teljes újratervezés volt, amikor 44 éves koromban kiköltöztünk. Máltán keményebb az ápolási munka, és sokkal kevesebbet fizetnek, mint Angliában, úgyhogy hamarosan átjártam oda dolgozni, és elkezdtem segíteni másoknak is kijutni. A blogomon keresztül sokan megtaláltak, mindenféle élethelyzetből, háttértudással rendelkező nők különböző földrajzi helyekről.

Milánkovics Kinga

Milánkovics Kinga

Fotó: Sióréti Gábor

 

Vannak persze férfiak is, de többnyire nők jelentkeznek. Tapasztalataim szerint főképpen olyan nők, akiknek már kirepültek a gyerekeik, elváltak, megözvegyültek, becsődölt a vállalkozásuk vagy leépítették őket. Illetve fiatalok, akik az életük anyagi alapjait akarják így megteremteni. Mindenféle hátterű és iskolai végzettségű nők.

Ezekre a nőkre sokszor úgy tekintenek Magyarországon is, mint áldozatokra, hogy szegények eljönnek a családjuktól, akik otthon éheznek, ők meg tolják haza a pénzt, és egyébként is mindenki olyan szegény. Valószínűleg ezt mondják a hivatalos munkainterjún a legtöbben. Ehhez képest az a kétszáz skype-os interjú, amit ápolóként készítettem az ápolni készülőkkel, arról szólt, hogy tele van a hócipőjük a magyar helyzettel vagy a férjükkel, netán elváltak, és most már élni akarnak.

MN: Miben áll az angliai bentlakásos ápolók munkája?

MK: A bentlakásos ápolás nagy része lelki munka, ápoljuk a testet és a lelket. Kemény munka ez, kétségtelen, és ha Angliában akarsz élni a keresetből, akkor nem is fizet olyan jól. De ha az angliai keresetből egy olcsóbb országban él az ember, akkor már remekül meg lehet belőle élni. Egyéni vállalkozóként 100–120 font között mozog a napi bér, ha alkalmazásban vagy, akkor 70–80 nettó. Meg kell állapodni abban is, hogy hány óra naponta a „kontakt” munka – amit közvetlenül a klienssel töltesz.

A fennmaradó idő pedig a készenléti. Van két óra napi eltávozás, amikor a családnak kötelező helyettest találni. Ilyenkor volt, hogy én a családi autóval bejártam a városba, egy edzőterembe. Ez egy nagyon flexibilis munka, hallottam olyat, hogy valaki kiment, és végigtolt szünet nélkül egy évet, aztán a pénzéből Magyarországon teljesen konszolidáltan élt. Én most úgy ápolok, hogy két hetet dolgozom, négy hetet nem.

Állandó ügyfelem van, ismerem a helyet, váltásban dolgozom egy dél-afrikai kollégával. Természetesen külön szobában lakik az ápoló, és az egyik legfontosabb paraméter, hogy az ember tudjon nyugodtan aludni. Ha éjszaka felkelős a kliens, akkor egyszerre két ápoló kell, de mindenféle külön megállapodással jár ez is.

MN: Hogyan oszlanak meg a feladatok az ápolók és a nővérek közt?

MK: Az ápoló és a nővér fogalmak Magyarországon nem teljesen ugyanazt takarják, mint Angliában. A nővér nagyon magas szaktudású, szinte már orvosi feladatokat is végző személy, rá csak speciális esetekben van szükség, semmiképpen sem állandóan. Az ápoló a mindennapi ellátását segíti az időseknek, amiben bár vannak szakmai feladatok is (például parkinsonos, haldokló, sztrókos, katéteres vagy speciális betegségű emberek folyamatos ellátása), de a hatáskörünk nagyon konkrét, és azt nem szabad áthágnunk.

Ez egy­aránt védi az ápoltakat és az ápolókat. Ezzel szemben Magyarországon a kórházakban a nővérek sokszor az ápolók munkáját is végzik, ami igen nagy luxus, hiszen ők sokkal speciálisabb munkákra vannak kiképezve. A kórházi ápoló és a bentlakásos ápoló munkaköre pedig nagyon különböző. A kórházi ápoló inkább a testi ellátást végzi, a bentlakásos munkában nagyon nagy rész az érzelmi, mentális támogatás a fizikai ellátás mellett. Emiatt a bentlakásos ápolás egy kifejezetten intim jellegű munka, a szó legtisztább értelmében.

false

 

Fotó: Internet

 

MN: Hogyan lehet kint munkát kapni?

MK: Az Euwork (EU-s munkákat közvetítő magyar cég – A. SZ.) révén megbízhatóan ki lehet menni, de van több közvetítő is. Az ápolók is segítik egymást kijutni. A szűk keresztmetszet az, hogy tudsz-e angolul, illetve hogy van-e némi ápolási, gondozói gyakorlatod. Németországba és Ausztriába is mennek, csak az jóval kevesebbet fizet. Aki elindult a rendszerben, annak egyre könnyebben megy az ügyintézés, és a kinti ügynökség is gyakorta segít.

Én egyéni vállalkozó lettem kinn, az nagyon emberbarát, és jóval többet lehet keresni. Mint egyéni vállalkozó kapcsolatban vagyok három ügynökséggel, amelyekhez munkáért lehet fordulni. Van olyan ügynökség, amely főállásban alkalmazza az ápolót, és leszedi az adót, és van olyan „introductory agency”, amely összehozza az ápolót és a klienseket. Az érdekképviselet minősége ügy­nökség­függő, de rettentő nagy az ápolóhiány, és ha az ember jó ápoló, akkor meg tudja találni azokat az ügynökségeket, amelyekkel jól lehet dolgozni.

Jobban szeretek ügynökséggel dolgozni, mint egyedül, mert fordulhatok hozzájuk, ha problémám van a családdal. Például ha több munkát akar végeztetni velem a család, mert romlik a kliens állapota, akkor intézik helyettem a béralkut. Vagy biztosítanak helyettesítést, ha nekem váratlanul haza kell utaz­nom a saját családomhoz.

MN: Tévhit, hogy kiszolgáltatottak az ápolók?

MK: Alulfinanszírozott a rendszer és kapitalista a tempó, pont, mint a gyári munkásoknál. Ha valakinek nincs önérdek-érvényesítési gyakorlata, vagy hozzá van szokva, hogy kihasználják, akkor ez itt sem lesz másképpen. Mindig vannak nehéz ügyfelek és nehéz körülmények, nyilván arra fogják rásózni, aki hajlandó megcsinálni. Egyébként pedig ez egy élhető munkapiaci tér biztosításokkal, jogilag lefedetten, szakszervezettel. Csak meg kell tanulni tájékozódni benne. Mármint Angliában. Magyar­országon a helyzet egészen más.

MN: Itthon a szakápolók is feketén ápolnak munka után, plusz rengeteg órában a munkájuk mellett.

MK: Szeretem itthon hangsúlyozni, pont a szörnyülködők miatt, hogy nem annak a helyzete szörnyű, aki ápolási migráns lesz, hanem azé, aki még az sem tud lenni, hanem kénytelen a magyar rendszerben dolgozni, vagy családtagot ápolni. Sokan nem tudnak elmenni, de itthon sem tudnak rendesen dolgozni, mert még a saját szüleiket is ápolni kell, vagy beteg a gyerekük, vagy beteg a házastársuk, vagy csak egyszerűen nem alkalmazza őket a munkaerőpiac, mert 45 év felettiek. Az ápolási díj pedig semmire sem elég.

false

 

Fotó: Internet

 

MN: Mennyire vagyunk előrelátóak az öregedés tekintetében?

MK: Európa öregszik, tombol a gondoskodás válsága. Sok a rászoruló, és kevés, aki ellátná őket, legyenek ők akár gyerekek, betegek, öregek. Teljesen hiábavaló azt remélni, hogy ha több gyerek születik, az majd megoldja az öregedő Európa problémáit. Egyrészt már most sem tudjuk megfelelően ellátni a megszületett gyerekeket, és láthatóan nem akarnak a nők több gyereket szülni.

A gyerekvállalásnak ugyanúgy nincs meg a fedezete, mint ahogy az idősgondozásnak. Szemléletváltásra van szükség, rettentő fontos, hogy az öregedés kérdéskörét egyéni, családi, közösségi, nemzeti és EU-s szinten egyaránt vizsgáljuk, és keresni a különböző szintű megoldásokat. Magyarországon ennek még nincs meg a kultúrája, de a Tudatos Öregedés projekt keretében részben épp ennek az előmozdítását tűztük ki célul.

MN: Angliában hogy megy a felkészülés a mindennapokban?

MK: Volt egy angliai ügyfelem, egy idős néni, akinek nem voltak gyerekei. Amikor meghalt a férje, egy nagy házban lakott. Még nem volt idős, de vett egy kisebb házat, amely közelebb volt a testvéréhez és annak gyerekeihez, és olyan szempontokat is figyelembe vett a felújításnál, hogy idősen könnyű legyen közlekedni benne, legyen külön lakrész egy majdani ápolónak.

Magyarországon meg azt látom, hogy amikor elkezdenek ápolót keresni a családok a mamához, akkor sokszor nem alkalmas a lakás arra, hogy odaköltözzön valaki. Akár érdemes úgy felújítani egy lakást, hogy húsz év múlva támogassa a majdani lakhatási szükségleteinket. Magyarországon rengetegen vannak azok az emberek, akiknek lenne kapacitásuk és szándékuk részt vállalni közösségi segítő struktúrákban akár önkéntesen, akár kiegészítő jövedelemért.

Az embe­rek bevonásához szükséges jogi, vállalkozói és infrastrukturális feltételeket pedig állami és önkormányzati szándékkal könnyen létre lehetne hozni, nem is lenne túl nagy forrásigénye. Az ezzel kapcsolatos szaktudás jelen van a magyar társadalomban is. Angliában erre már egészen jó és kipróbált kezdeményezések vannak. Magyarországon ennek még nincs meg a kultúrája.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.