Magyar Narancs: Ma Magyarországon negatív felhangot kap minden, amiben szerepel a migráció kifejezés.
Milánkovics Kinga: A gondozási migráció szókapcsolat elveszti a negatív felhangját, ha nem nemzetállami módon gondolkodunk, hanem egy tágabb rendszerben, Európában akár. Akkor azt is jelentheti, hogy elmész ápolni, mert ez munka, és szükség van rád, normálisan keresel, aztán hazamész, és éled az életedet. Érdekes, hogy a Magyarországra érkező holland nyugdíjasokra nem gondolunk úgy mint ápolási migránsokra, pedig azok, csak nem ápolni jönnek, hanem magukat ápoltatni.
Éppen írtam erről egy cikket, hogy Magyarország az európai idősgondozás Mekkája lehetne, ha a hazai egészségügyi rendszer rendesen el tudná látni őket, és nem kellene hazamenniük kórházba, amint valami nagyobb problémájuk támad. Innentől sajnos már nem piaci lehetőség ez az országnak. Egyébként Európában mindenki mozog, 300 ezer brit nyugdíjas lakik Andalúziában, és a spanyolok rá is gyúrtak erre. A gondozási migránsok – akár ápolók, akár ápoltak – hatással vannak a helyi közösségekre és viszont.
MN: Te hogyan kezdted el a gondozói munkát?
MK: Mielőtt a családommal kitelepültünk Máltára, önkénteskedtem egy hospice-ban itthon, és elvégeztem egy tanfolyamot is. De az teljes újratervezés volt, amikor 44 éves koromban kiköltöztünk. Máltán keményebb az ápolási munka, és sokkal kevesebbet fizetnek, mint Angliában, úgyhogy hamarosan átjártam oda dolgozni, és elkezdtem segíteni másoknak is kijutni. A blogomon keresztül sokan megtaláltak, mindenféle élethelyzetből, háttértudással rendelkező nők különböző földrajzi helyekről.
| ||
Vannak persze férfiak is, de többnyire nők jelentkeznek. Tapasztalataim szerint főképpen olyan nők, akiknek már kirepültek a gyerekeik, elváltak, megözvegyültek, becsődölt a vállalkozásuk vagy leépítették őket. Illetve fiatalok, akik az életük anyagi alapjait akarják így megteremteni. Mindenféle hátterű és iskolai végzettségű nők.
Ezekre a nőkre sokszor úgy tekintenek Magyarországon is, mint áldozatokra, hogy szegények eljönnek a családjuktól, akik otthon éheznek, ők meg tolják haza a pénzt, és egyébként is mindenki olyan szegény. Valószínűleg ezt mondják a hivatalos munkainterjún a legtöbben. Ehhez képest az a kétszáz skype-os interjú, amit ápolóként készítettem az ápolni készülőkkel, arról szólt, hogy tele van a hócipőjük a magyar helyzettel vagy a férjükkel, netán elváltak, és most már élni akarnak.
MN: Miben áll az angliai bentlakásos ápolók munkája?
MK: A bentlakásos ápolás nagy része lelki munka, ápoljuk a testet és a lelket. Kemény munka ez, kétségtelen, és ha Angliában akarsz élni a keresetből, akkor nem is fizet olyan jól. De ha az angliai keresetből egy olcsóbb országban él az ember, akkor már remekül meg lehet belőle élni. Egyéni vállalkozóként 100–120 font között mozog a napi bér, ha alkalmazásban vagy, akkor 70–80 nettó. Meg kell állapodni abban is, hogy hány óra naponta a „kontakt” munka – amit közvetlenül a klienssel töltesz.
A fennmaradó idő pedig a készenléti. Van két óra napi eltávozás, amikor a családnak kötelező helyettest találni. Ilyenkor volt, hogy én a családi autóval bejártam a városba, egy edzőterembe. Ez egy nagyon flexibilis munka, hallottam olyat, hogy valaki kiment, és végigtolt szünet nélkül egy évet, aztán a pénzéből Magyarországon teljesen konszolidáltan élt. Én most úgy ápolok, hogy két hetet dolgozom, négy hetet nem.
Állandó ügyfelem van, ismerem a helyet, váltásban dolgozom egy dél-afrikai kollégával. Természetesen külön szobában lakik az ápoló, és az egyik legfontosabb paraméter, hogy az ember tudjon nyugodtan aludni. Ha éjszaka felkelős a kliens, akkor egyszerre két ápoló kell, de mindenféle külön megállapodással jár ez is.
MN: Hogyan oszlanak meg a feladatok az ápolók és a nővérek közt?
MK: Az ápoló és a nővér fogalmak Magyarországon nem teljesen ugyanazt takarják, mint Angliában. A nővér nagyon magas szaktudású, szinte már orvosi feladatokat is végző személy, rá csak speciális esetekben van szükség, semmiképpen sem állandóan. Az ápoló a mindennapi ellátását segíti az időseknek, amiben bár vannak szakmai feladatok is (például parkinsonos, haldokló, sztrókos, katéteres vagy speciális betegségű emberek folyamatos ellátása), de a hatáskörünk nagyon konkrét, és azt nem szabad áthágnunk.
Ez egyaránt védi az ápoltakat és az ápolókat. Ezzel szemben Magyarországon a kórházakban a nővérek sokszor az ápolók munkáját is végzik, ami igen nagy luxus, hiszen ők sokkal speciálisabb munkákra vannak kiképezve. A kórházi ápoló és a bentlakásos ápoló munkaköre pedig nagyon különböző. A kórházi ápoló inkább a testi ellátást végzi, a bentlakásos munkában nagyon nagy rész az érzelmi, mentális támogatás a fizikai ellátás mellett. Emiatt a bentlakásos ápolás egy kifejezetten intim jellegű munka, a szó legtisztább értelmében.
| ||
MN: Hogyan lehet kint munkát kapni?
MK: Az Euwork (EU-s munkákat közvetítő magyar cég – A. SZ.) révén megbízhatóan ki lehet menni, de van több közvetítő is. Az ápolók is segítik egymást kijutni. A szűk keresztmetszet az, hogy tudsz-e angolul, illetve hogy van-e némi ápolási, gondozói gyakorlatod. Németországba és Ausztriába is mennek, csak az jóval kevesebbet fizet. Aki elindult a rendszerben, annak egyre könnyebben megy az ügyintézés, és a kinti ügynökség is gyakorta segít.
Én egyéni vállalkozó lettem kinn, az nagyon emberbarát, és jóval többet lehet keresni. Mint egyéni vállalkozó kapcsolatban vagyok három ügynökséggel, amelyekhez munkáért lehet fordulni. Van olyan ügynökség, amely főállásban alkalmazza az ápolót, és leszedi az adót, és van olyan „introductory agency”, amely összehozza az ápolót és a klienseket. Az érdekképviselet minősége ügynökségfüggő, de rettentő nagy az ápolóhiány, és ha az ember jó ápoló, akkor meg tudja találni azokat az ügynökségeket, amelyekkel jól lehet dolgozni.
Jobban szeretek ügynökséggel dolgozni, mint egyedül, mert fordulhatok hozzájuk, ha problémám van a családdal. Például ha több munkát akar végeztetni velem a család, mert romlik a kliens állapota, akkor intézik helyettem a béralkut. Vagy biztosítanak helyettesítést, ha nekem váratlanul haza kell utaznom a saját családomhoz.
MN: Tévhit, hogy kiszolgáltatottak az ápolók?
MK: Alulfinanszírozott a rendszer és kapitalista a tempó, pont, mint a gyári munkásoknál. Ha valakinek nincs önérdek-érvényesítési gyakorlata, vagy hozzá van szokva, hogy kihasználják, akkor ez itt sem lesz másképpen. Mindig vannak nehéz ügyfelek és nehéz körülmények, nyilván arra fogják rásózni, aki hajlandó megcsinálni. Egyébként pedig ez egy élhető munkapiaci tér biztosításokkal, jogilag lefedetten, szakszervezettel. Csak meg kell tanulni tájékozódni benne. Mármint Angliában. Magyarországon a helyzet egészen más.
MN: Itthon a szakápolók is feketén ápolnak munka után, plusz rengeteg órában a munkájuk mellett.
MK: Szeretem itthon hangsúlyozni, pont a szörnyülködők miatt, hogy nem annak a helyzete szörnyű, aki ápolási migráns lesz, hanem azé, aki még az sem tud lenni, hanem kénytelen a magyar rendszerben dolgozni, vagy családtagot ápolni. Sokan nem tudnak elmenni, de itthon sem tudnak rendesen dolgozni, mert még a saját szüleiket is ápolni kell, vagy beteg a gyerekük, vagy beteg a házastársuk, vagy csak egyszerűen nem alkalmazza őket a munkaerőpiac, mert 45 év felettiek. Az ápolási díj pedig semmire sem elég.
| ||
MN: Mennyire vagyunk előrelátóak az öregedés tekintetében?
MK: Európa öregszik, tombol a gondoskodás válsága. Sok a rászoruló, és kevés, aki ellátná őket, legyenek ők akár gyerekek, betegek, öregek. Teljesen hiábavaló azt remélni, hogy ha több gyerek születik, az majd megoldja az öregedő Európa problémáit. Egyrészt már most sem tudjuk megfelelően ellátni a megszületett gyerekeket, és láthatóan nem akarnak a nők több gyereket szülni.
A gyerekvállalásnak ugyanúgy nincs meg a fedezete, mint ahogy az idősgondozásnak. Szemléletváltásra van szükség, rettentő fontos, hogy az öregedés kérdéskörét egyéni, családi, közösségi, nemzeti és EU-s szinten egyaránt vizsgáljuk, és keresni a különböző szintű megoldásokat. Magyarországon ennek még nincs meg a kultúrája, de a Tudatos Öregedés projekt keretében részben épp ennek az előmozdítását tűztük ki célul.
MN: Angliában hogy megy a felkészülés a mindennapokban?
MK: Volt egy angliai ügyfelem, egy idős néni, akinek nem voltak gyerekei. Amikor meghalt a férje, egy nagy házban lakott. Még nem volt idős, de vett egy kisebb házat, amely közelebb volt a testvéréhez és annak gyerekeihez, és olyan szempontokat is figyelembe vett a felújításnál, hogy idősen könnyű legyen közlekedni benne, legyen külön lakrész egy majdani ápolónak.
Magyarországon meg azt látom, hogy amikor elkezdenek ápolót keresni a családok a mamához, akkor sokszor nem alkalmas a lakás arra, hogy odaköltözzön valaki. Akár érdemes úgy felújítani egy lakást, hogy húsz év múlva támogassa a majdani lakhatási szükségleteinket. Magyarországon rengetegen vannak azok az emberek, akiknek lenne kapacitásuk és szándékuk részt vállalni közösségi segítő struktúrákban akár önkéntesen, akár kiegészítő jövedelemért.
Az emberek bevonásához szükséges jogi, vállalkozói és infrastrukturális feltételeket pedig állami és önkormányzati szándékkal könnyen létre lehetne hozni, nem is lenne túl nagy forrásigénye. Az ezzel kapcsolatos szaktudás jelen van a magyar társadalomban is. Angliában erre már egészen jó és kipróbált kezdeményezések vannak. Magyarországon ennek még nincs meg a kultúrája.
