„Nem baj, ha elreped a bejgli” – a mentális egészségre ugyanúgy oda kell figyelni, mint a testire

Lélek

A Mélylevegő Projekt Instagram-oldal célja, hogy önmagunk megértése és mentálhigiénénk rendben tartása könnyeden lehessen része mindennapjainknak. Az oldal mögötti pszichológusokkal beszélgettünk. 

A Mélylevegő Projektet 2020-ban három fiatal pszichológus, Juhász ’Bogi’ Bettina, Miklós Andrea Pető Dorina és egy mérnök-grafikus, Pálovics László indította útnak. A pszichoedukációval foglalkozó Instagram-csatornájuknak ma már több mint 100 ezer követője van, posztjaikból pedig Elmerülő címen könyv is megjelent, amely informatív, könnyen érthető és szórakoztató módon segít abban, hogyan őrizzük meg mentális egészségünket a mindennapokba.

A csapat nemcsak a már ismerős témákkal – szorongással, depresszióval – foglalkozik, hanem olyan tipikusan modern kori problémákkal, mint a ghosting vagy az úgy nevezett post-series depression, azaz a sorozatok, könyvek befejezése után érzett lehangoltság. A projekt létrehozóival arról beszélgettünk, mik is ezek, mit tehetünk, na és persze arról, hogy milyen hatással lehet a karácsonyi időszak a pszichénkre?

magyarnarancs.hu: A projektetek újdonsága abban rejlik, hogy az Instagramon könnyen érthető, rövid, izgalmas vizuális megoldásokkal tarkított posztokban gyakorlatilag egy új kommunikációs térben újrakeretezve sikerült komoly, nehéz jelenségeket, problémákat is bemutatnotok. Honnan jött az ötlet?

Juhász Bettina: 2020 márciusában kezdődtek az első lezárások, mi akkor jártunk az egyetemi mesterképzésünk végén. Arról beszélgettünk, hogy valószínűleg nagy hatással lesz a járványhelyzet az emberek mentális egészségére, és felmerült bennünk, vajon hogyan tudnánk segíteni a kompetenciahatárainkon belül.

Pető Dorina: A járvánnyal együtt ráadásul megnövekedett az otthonunkban töltött órák száma, ezzel az online térben töltött idő mennyisége is, hirtelen mindenki elérhető lett online, ez volt a kapcsolódás fő felülete. Másrészt megfigyelhető trend, hogy az emberek egyre kevesebbet tudnak fókuszálni, ezért olyan tartalmakkal lehet őket a legjobban megszólítani, amelyek egyszerűek, kompaktak, könnyen befogadhatóak.

Akkor megy át jól az információ, ha például egy 10 képből álló, Instagram lapozós posztba is belefér.

Azt láttuk, hogy bár nagyon fontos szerepük van a szakcikkeknek, de szükség van egy új platformra ahhoz, hogy minél több emberrel megismertethessük a pszichológia szerepét, jelenlétét a mindennapjainkban. Akkor még viszonylag kevesen foglalkoztak a közösségi média felületein tudománykommunikációval, nekünk pedig kézenfekvő volt, mert Bogival és Andival közösen dolgoztunk PR és marketing vezetőként a Pszichodiák Alapítványnál, ahonnan már volt hasonló tapasztalatunk.

 
A Mélylevegő Projekt jelenlegi, az alapítás óta kibővült csapata
Hátsó sor (balról jobbra): Juhász Bettina, Pálovics László Első sor: Volf Petra, Gál Dóra, Miklós Andrea, Pető Dorina
Fotó: Mélylevegő Projekt, 2021
 

magyarnarancs.hu: Milyen témákat tartotok a legfontosabbnak? A posztjaitokat látva feltűnik, hogy sok olyan témát választotok, amelyek még nem annyira ismertek a köztudatban vagy kifejezetten új generációs problémák.

JB: Alapvetően úgy igyekszünk összeállítani a posztokat, hogy érthető legyen mindenki számára, de valóban a közösségimédia-platformmal együtt jár, hogy egy fiatalabb közösséget tudunk megtalálni. Induláskor az volt a célunk, hogy a depressziót, szorongást, pánikzavarokat helyezzük fókuszba, mert ezek a leggyakoribb mentális zavarok, ráadásul a karanténhelyzet során felmerült, hogy ezek még inkább előtérbe fognak kerülni. Időközben kezdtünk el aztán a modern jelenségekről is beszélni. Sokszor a szakirodalomban találunk egy-egy releváns jelenségre, vagy a követők felől érkeznek kérések, kérdések.

PD: A fiatalok megszólítása célunk is volt, mert fiatal felnőttekként mi magunk is velük tudunk a legkönnyebben szót érteni, értjük az igényeiket, a tartalomfogyasztással kapcsolatban is és azzal kapcsolatban is, hogy milyen témák a legrelevánsabbak ebben az időszakban. Nem egyszer a saját életünkből inspirálódtunk. Például mindannyian nagy Harry Potter-rajongók vagyunk, így a sorozat/film/könyv befejezése után megjelenő lehangoltság és ürességérzet olyan téma volt, amellyel mi magunk is szembesültün. Így jött, hogy utánanézzünk a szakirodalomban, megnézzük, léteznek-e kutatások ezzel kapcsolatban, hány embert érint. Amikor pedig feldolgozunk egy-egy ilyen témát, azt reméljük, eljut olyanokhoz, akik tapasztaltak hasonlót, és így kevésbé lesznek egyedül ezzel az élménnyel.

magyarnarancs.hu: A könyvek, sorozatok utáni „depresszió”, lehangoltság a posztjaitokban és a könyvetekben is megjelenik. Ez mennyire új jelenség, mit tapasztaltatok, akár a visszajelzésekből, akár a szakirodalomból?

JB: Ez a jelenség nem azonos a depresszió klinikai fogalmával. Viszont egy létező és szakirodalmilag is elismert jelenség, amely azután léphet fel, hogy az ember egy sorozat, könyv vagy akár videójáték hosszan, akár hónapokig vagy évekig követett történetébe teljesen bevonódik, és a sztori befejezésekor megjelenik benne egy erős hiányérzet, hiszen addig a karakterek, helyszínek mind hozzátartoztak az életéhez. Érdekes, hogy amikor ezzel foglalkoztunk, az nagyon megosztó poszt lett. Egyrészt rengetegen jelezték, hogy ők is megélték ezt, de a kommentek között megjelent az is, hogy nehogy már valakinek ez legyen a problémája, hogy véget ért egy sorozat.

PD: Az a kritika persze abszolút érthető, ugyanis fontos, hogy ez persze nem egy betegség, mentális zavar. Viszont az, hogy tematizáljuk, segít abban, hogy jobban meg tudjuk érteni magunkat és tudatosabban tudjuk kezelni a reakcióinkat.

Ha felismerjük, ha kap egy nevet a jelenség, akkor onnantól könnyebb kezelni is,

mert azt érezzük, nem mi vagyunk nem normálisak, hanem van egy természetes reakciónk, ami rendben van, csak kordában kell tartani.

magyarnarancs.hu: Talán azért is hasznos, mert egy ilyen kicsit könnyebb, hétköznapi, nem betegség jellegű probléma felismerése belépő téma lehet az önismeretünkkel, mentálhigiéniákkal való foglalkozáshoz.

PD: Mi is így gondoljuk. Ugyanis azt tapasztaljuk, hogy a pszichológia sokak szemében, főleg a nálunk idősebb generációban, nagyon elvont, megfoghatatlan terület, sokan nem is neveznék tudománynak. A pszichológia mindenütt ott van az életünkben, mégis rengeteg stigma veszi körül, amelyeket mi is próbálunk lebontani.

magyarnarancs.hu: Milyen problémaköröket tartotok még ma kifejezetten relevánsnak?

JB: Az imposztor szindróma például létező jelenség, de mostanában lett hangsúlyosabb. A könyvünk kapcsán például sokan visszajeleztek, hogy ők ezt érezték 30 évvel ezelőtt, amikor az egyetemet végezték vagy elkezdtek dolgozni: hiába látták saját eredményeiket, mégis attól féltek, mikor fognak lebukni, mikor derül ki, hogy ez igazából nem is az ő érdemük, hanem csak szerencse, és nem is sikeresek, tehetségesek, okosak. Elmondták, mennyivel más úgy visszatekinteni erre az időszakra, hogy kapott egy nevet ez a dolog és mennyit segített volna nekik akkor, ha tudják és látják, hogyan tudnak ezeken a gondolatokon túllendülni.

PD: Mindenképp meg kell említeni a közösségi média hatását a mentális egészségre. Nagyon védtelen és sebezhető korszak a kisiskolás kor, a tinédzser évek, és amikor az online világ ebbe bekapcsolódik, az egy veszélyes állapot. Elsősorban a társas összehasonlításra gondolok: ugyanis az online felületeken mutatott kép alapján mindenki tökéletesen él, mindenki produktív, utazgat, tökéletes párkapcsolata van. Az ember pedig nem tud mit tenni, másokhoz hasonlítja önmagát. Az offline világban is ezt tesszük persze, de online rendkívül torzított képet látunk, és ha ezt az ember nem kezeli helyén, az az önbizalomhiány és a testképzavar táptalaja lehet. Ezért nagyon fontos lenne a tudatos médiafogyasztás, és az ezt célzó edukációs kampányokkal.

magyarnarancs.hu: Honnan jött az ötlet, hogy könyvvé formáljátok a posztokat?

PD: Jöttek érdeklődő üzenetek, hogy milyen jó lenne könyv formában is olvasni ezekről a témákról, mert nem mindenkinek komfortos a közösségi média, mert épp szeretné visszaszorítani az életében, vagy olyannak szeretné megmutatni, aki nincs ezen a felületen. Megkeresett minket a Libertine kiadó is, hogy látnak fantáziát a könyvben. Így mivel volt igény és eszköz is, belevágtunk.

JB: Sokat segített, hogy az volt a cél, tartsuk meg a posztok stílusát, és ne egy száraz szakirodalmi anyag készüljön. Így rengeteg grafika is került a könyvbe, amelyeket negyedik tagunk, Pálovics Laci készített, aki zseniális nézőpontból tudja megközelíteni a témák vizuális részét. A válogatásnál pedig a fő szempont az volt, hogy kiemeljük azokat a témákat, amelyekre a legtöbb reakció érkezett. Fontosnak tartottuk, hogy írjunk a szorongásról, a depresszióról és az öngyilkosságról is. Utóbbit azért is emelem ki, mert nagyon kevés szó esik róla, pedig nagyon súlyos és elterjedt kérdéskör. Közben arra is figyeltünk, hogy ne csak mentális zavarokról szóljon a könyv, pont azért, mert

a pszichológia mindenütt jelen van az életünkben.

Ezért olyan modern kori jelenségeket is kiemeltünk, mint a ghosting. Ez például kifejezetten az online térben, és ezen belül is a társkereső alkalmazásokban előforduló jelenség, amikor a felek napokig beszélgetnek, akár egyszer találkoznak is, de az egyikük hirtelen minden magyarázat nélkül eltűnik és nem válaszol. Ez egy furcsa helyzet, mert nincs lezárás, nincs konkrét indok a párbeszéd vagy a kapcsolat megszakítására és a magára hagyott, ghostolt fél pedig gyakran magában keresi a problémát. Ilyenkor fontos elismerni, hogy ez a tett nem minket minősít, hanem azt, aki szó nélkül eltűnt.

magyarnarancs.hu: A posztjaitokban nemcsak ismertettek egy-egy problémát, hanem tippeket, trükköket is megosztotok. Melyek azok, amelyek segítségével kicsit zökkenőmentesebben lehet venni a hétköznapi akadályokat?

JB: Elsősorban a rutin fontossága jut eszembe, ami a szorongáson tud rengeteget segíteni. Tulajdonképpen a rutin a biztonság horgonyaként tud funkcionálni. Nagyon sokszor ugyanis olyan dolgoktól szorongunk, amiket nem tudunk kontrollálni. Viszont ha növeljük az életünkben azokat a tevékenységeket, amelyekre van ráhatásunk, akkor vissza tudjuk szerezni ezt a kontrollérzést. Abszolút hétköznapi dolgokra kell gondolnunk, hogy mindig hasonló időben keljünk fel, feküdjünk le, próbáljunk azonos időszakokban étkezni. Ezek a fix programpontok biztonságot adnak, hogy az egész napot ne egy nagy beláthatatlan káoszként lássuk.

PD: Ehhez kapcsolódóan nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy a naptárban a pihenésnek és a szabadidős programoknak is helyet kell csinálni. Akkor is, ha az a program, hogy másfél órát ülök a kádban és olvasok egy könyvet. Annyira felgyorsult világban élünk ugyanis, hogy soha nem fogynak el a tennivalók, és bármennyire is szürreálisnak hangzik, de sokat tud segíteni, ha szervezetten beírjuk, hogy ezt az időt most magamra szánom. Ha adunk magunknak pihenésre időt, azzal önmagunkat priorizáljuk.

Fontos arra emlékezni, hogy azzal, ha másnak nemet mondok, magamnak mondok igent.

És ugyanez fordítva, hogyha másnak igent mondok, azzal néha magamnak mondok nemet. Pedig az önmagunkkal való foglalkozás is ugyanolyan fontos emberi kapcsolat, mint az azokkal való törődés, akiket szeretünk.

JB: Ráadásul a produktivitásnak ugyanolyan része a pihenés, mint maga a tevékenység. Pihenés közben szerezzük meg azokat az energiákat, amikkel a következő nap kreatívan és hatékonyan tudunk dolgozni.

 
 
Facebook/Libertine Könyvesbolt
 

magyarnarancs.hu: Arra kellene törekedni, hogy az önfejlesztés, önsegítés ugyanúgy a hétköznapjaink része legyen, mint a fogmosás vagy az egészséges étkezés?

PD: Azzal, hogy a testi egészségünkkel foglalkozni kell, kiskorunk óta nagyon sokszor találkozunk. Télen öltözzünk fel, hogy ne fázzunk meg, együnk sok gyümölcsöt a vitaminok miatt, és így tovább. A mentális egészséggel kapcsolatban ugyanilyen hétköznapi, egyszerű tippek vannak, amelyeket kiskorunktól kezdve ugyanígy fontos lenne hangsúlyozni. A WHO egészségdefiníciója is magában foglalja: akkor vagyunk egészségesek, ha mind testileg, mind mentálisan is egészségesek vagyunk.

JB: Például odafigyelhetünk arra, hogy a saját határainkat felállítsuk, és tudatosítsuk, attól nem vagyunk rossz emberek, ha valakinek nemet mondunk. Sokszor hangsúlyozzuk az asszertív kommunikáció fontosságát és a testmozgás szerepét, utóbbi persze nem azt jelenti, hogy mindenki minden nap menjen el másfél órákat edzeni, hanem például azt, liftezés helyett lépcsőn viszem le a szemetet. Az önismeretet pedig azért is fontos kiemelni, mert csak akkor tudom jobb minőségűvé tenni a társas kapcsolataimat, ha ismerem a reakcióimat, és ha tudom ezeket kontrollálni. Ha pedig jól működőek a társas kapcsolataim, akkor kevesebb a megélt stressz az életemben, és ha kevesebb a stressz, akkor jobb a mentális egészség is.

magyarnarancs.hu: Hol az a határ, ahol nem elég az otthoni megoldáskeresés, hanem szakmai segítséget kell kérnünk?

JB: Ha a tüneteink megnehezítik vagy akadályozzák a hétköznapi életünket, amikor már annyira szorongunk, hogy nem tudunk dolgozni, nem lépünk ki a lakásból, amikor annyira erősek a depresszív tüneteink, hogy például napok óta zuhanyozni sem voltunk képesek, akkor mindenképp szakemberhez kell fordulni. De alapvetően minél előbb kérünk segítséget, annál jobb. Ugyanis

sokan magasan funkcionálnak, ellátják a teendőiket, jó a családi életük, a karrierjük halad, de belül szenvednek,

és nem tudják összekapcsolni a tüneteiket, talán eszükbe sem jut, hogy ez is depresszió lehet. Ezért is tartjuk nagyon fontosnak a pszichoedukációt, mert ha megismerjük a tüneteket, könnyebben észrevesszük, ha segítségre van szükségünk.

magyarnarancs.hu: A karácsonyi, év végi időszak lelkileg feltöltő, de nagyon megterhelő is lehet. Mire figyeljünk?

PD: Elsősorban tartsuk szem előtt, hogy teljesen normális, ha ez az időszak stresszt okoz. Érdemes lehet karácsony előtt leülni és listába szedni, mi az, amit elvárunk magunktól, amit elvárunk másoktól és ezt a két listát kicsit összeegyeztetni. Mert annyi nyomasztó elvárás nehezedik ránk, miközben ezek egy részét valószínűleg senki nem is várja el tőlünk. Ha ezt tisztázzuk, akkor az könnyíthet rajtunk. Emellett az tud segíteni, ha nem a tökéletességre törekszünk. Mert épp a tökéletlenség az, amiben meglelhetjük azt a békét, ami ennek az időszaknak a lényege. Nem baj, ha elreped a bejgli, mert ugyanolyan szeretettel készült, és nem az a fontos, hogy tökéletes legyen, hanem hogy együtt együk meg.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk