Interjú

„Nem látom a szexuális szabadságot”

Alyssa Ahrabare jogász, nőjogi aktivista

Lélek

A Belgiumban élő feminista jogi szakértő úgy látja, a nők csak arra szabadok, hogy kiárusítsák a testüket, a pornográfia pedig eltorzítja a szexualitásról alkotott képünket. Alyssa Ahrabare a Milestone Institute meghívására érkezett a Sziget Fesztiválra.

Magyar Narancs: Marokkói és algériai szülők gyerekeként Nyugat-Európában nőtt fel. Mi az ön története?

Alyssa Ahrabare: Több mint tíz éve dolgozom a női jogokért, és ebben a saját személyes történetem is motivál. Anyám, nagyanyám, de a család minden női tagja tapasztalta már a férfiaktól érkező erőszak valamely formáját, akár szexuálisan, akár házasságban vagy máshogy. Rengeteg nő jár hasonló cipőben. Sok esetben nem ismerjük fel az erőszakot, vagy nem teszünk feljelentést, nem kérjük ki magunknak az igazságtalanságot. Jogi tanulmányaimban ezért szakosodtam az emberi jogokra, majd dolgoztam önkéntesként nőjogi szervezeteknél, ahol rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Most a European Network of Migrant Women nemzetközi szintű munkatársaként dolgozom, és a szexuális edukációval foglalkozó Osez le Féminisme! szervezet munkájában is részt veszek. Azért tartom fontosnak ez utóbbit, mert számos tabu és tévképzet él a felnőtt nők fejében is. A kultúrák közötti megközelítést képviseljük, hogy minél több, más háttérből és vallásból érkező nőnek beszélhessünk a szexualitásról.

MN: Önnek is ki kellett vívni a jogot ahhoz, hogy tanulhasson?

AA: Én már Franciaországban születtem, ahol a szüleim nagyon keményen küzdöttek azért, hogy én és a nővéreim oktatáshoz jussunk.

MN: Azt gondolná az ember, hogy a szexuális forradalom és 1968 után már szabadok vagyunk.

AA: Nem látom ezt a szexuális szabadságot, csak egymásnak ellentmondó előírásokat és elvárásokat. A nőktől elvárjuk, hogy szexuálisan elérhetők, kívánatosak legyenek, hogy megfeleljenek a férfiak kívánalmainak, egy kapcsolatban nem szabad visszautasítaniuk az érintkezést. Közben pedig egyre többször látjuk a közösségi médiában, hogy megszégyenítik azokat a nőket, akik sok partnerrel voltak, magas „body counttal” bírnak. A konzervatív „férfijogi” influenszerek újra azt az elvárást hangoztatják, miszerint egy nőnek szűzként kell megérkeznie a házasságba. Természetesen ez messze elmarad azoktól a fundamentalista közösségektől, ahol a kényszerházasság, a szüzességi teszt vagy a nemiszerv-csonkítás elfogadott gyakorlat. Nem szabad a felszabadító szexualitást összekeverni a kizsákmányolással vagy az önkizsákmányolással. Hiszen egyre inkább elvárt az is, hogy a fiatal nők, lányok meztelen képeket küldjenek a partnerüknek. És akkor még nem beszéltünk az OnlyFansről.

MN: Előbb arra lennék kíváncsi, mit gondol a statisztikákról, miszerint a Z generáció sokkal kevésbé aktív szexuálisan, mint a boomerek vagy az X-ek?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.