Interjú

„Nem látom a szexuális szabadságot”

Alyssa Ahrabare jogász, nőjogi aktivista

Lélek

A Belgiumban élő feminista jogi szakértő úgy látja, a nők csak arra szabadok, hogy kiárusítsák a testüket, a pornográfia pedig eltorzítja a szexualitásról alkotott képünket. Alyssa Ahrabare a Milestone Institute meghívására érkezett a Sziget Fesztiválra.

Magyar Narancs: Marokkói és algériai szülők gyerekeként Nyugat-Európában nőtt fel. Mi az ön története?

Alyssa Ahrabare: Több mint tíz éve dolgozom a női jogokért, és ebben a saját személyes történetem is motivál. Anyám, nagyanyám, de a család minden női tagja tapasztalta már a férfiaktól érkező erőszak valamely formáját, akár szexuálisan, akár házasságban vagy máshogy. Rengeteg nő jár hasonló cipőben. Sok esetben nem ismerjük fel az erőszakot, vagy nem teszünk feljelentést, nem kérjük ki magunknak az igazságtalanságot. Jogi tanulmányaimban ezért szakosodtam az emberi jogokra, majd dolgoztam önkéntesként nőjogi szervezeteknél, ahol rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Most a European Network of Migrant Women nemzetközi szintű munkatársaként dolgozom, és a szexuális edukációval foglalkozó Osez le Féminisme! szervezet munkájában is részt veszek. Azért tartom fontosnak ez utóbbit, mert számos tabu és tévképzet él a felnőtt nők fejében is. A kultúrák közötti megközelítést képviseljük, hogy minél több, más háttérből és vallásból érkező nőnek beszélhessünk a szexualitásról.

MN: Önnek is ki kellett vívni a jogot ahhoz, hogy tanulhasson?

AA: Én már Franciaországban születtem, ahol a szüleim nagyon keményen küzdöttek azért, hogy én és a nővéreim oktatáshoz jussunk.

MN: Azt gondolná az ember, hogy a szexuális forradalom és 1968 után már szabadok vagyunk.

AA: Nem látom ezt a szexuális szabadságot, csak egymásnak ellentmondó előírásokat és elvárásokat. A nőktől elvárjuk, hogy szexuálisan elérhetők, kívánatosak legyenek, hogy megfeleljenek a férfiak kívánalmainak, egy kapcsolatban nem szabad visszautasítaniuk az érintkezést. Közben pedig egyre többször látjuk a közösségi médiában, hogy megszégyenítik azokat a nőket, akik sok partnerrel voltak, magas „body counttal” bírnak. A konzervatív „férfijogi” influenszerek újra azt az elvárást hangoztatják, miszerint egy nőnek szűzként kell megérkeznie a házasságba. Természetesen ez messze elmarad azoktól a fundamentalista közösségektől, ahol a kényszerházasság, a szüzességi teszt vagy a nemiszerv-csonkítás elfogadott gyakorlat. Nem szabad a felszabadító szexualitást összekeverni a kizsákmányolással vagy az önkizsákmányolással. Hiszen egyre inkább elvárt az is, hogy a fiatal nők, lányok meztelen képeket küldjenek a partnerüknek. És akkor még nem beszéltünk az OnlyFansről.

MN: Előbb arra lennék kíváncsi, mit gondol a statisztikákról, miszerint a Z generáció sokkal kevésbé aktív szexuálisan, mint a boomerek vagy az X-ek?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."

Dal a farkasoknak

Június 12-én Orbán Viktor exkluzív élő „interjút” adott Menczer Tamásnak a Harcosok Klubja tagjai számára a Fidesz békeharcáról. A miniszterelnök feltehetően úgy vélte, hogy saját online zászlóalja is gondban van, amikor az állandóan háborúban álló békekormány ideájának belső ellentmondását kell valahogyan feloldania azok számára, akiknek ebben a vakhit nem siet a segítségükre.