Interjú

„Nem látom a szexuális szabadságot”

Alyssa Ahrabare jogász, nőjogi aktivista

Lélek

A Belgiumban élő feminista jogi szakértő úgy látja, a nők csak arra szabadok, hogy kiárusítsák a testüket, a pornográfia pedig eltorzítja a szexualitásról alkotott képünket. Alyssa Ahrabare a Milestone Institute meghívására érkezett a Sziget Fesztiválra.

Magyar Narancs: Marokkói és algériai szülők gyerekeként Nyugat-Európában nőtt fel. Mi az ön története?

Alyssa Ahrabare: Több mint tíz éve dolgozom a női jogokért, és ebben a saját személyes történetem is motivál. Anyám, nagyanyám, de a család minden női tagja tapasztalta már a férfiaktól érkező erőszak valamely formáját, akár szexuálisan, akár házasságban vagy máshogy. Rengeteg nő jár hasonló cipőben. Sok esetben nem ismerjük fel az erőszakot, vagy nem teszünk feljelentést, nem kérjük ki magunknak az igazságtalanságot. Jogi tanulmányaimban ezért szakosodtam az emberi jogokra, majd dolgoztam önkéntesként nőjogi szervezeteknél, ahol rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Most a European Network of Migrant Women nemzetközi szintű munkatársaként dolgozom, és a szexuális edukációval foglalkozó Osez le Féminisme! szervezet munkájában is részt veszek. Azért tartom fontosnak ez utóbbit, mert számos tabu és tévképzet él a felnőtt nők fejében is. A kultúrák közötti megközelítést képviseljük, hogy minél több, más háttérből és vallásból érkező nőnek beszélhessünk a szexualitásról.

MN: Önnek is ki kellett vívni a jogot ahhoz, hogy tanulhasson?

AA: Én már Franciaországban születtem, ahol a szüleim nagyon keményen küzdöttek azért, hogy én és a nővéreim oktatáshoz jussunk.

MN: Azt gondolná az ember, hogy a szexuális forradalom és 1968 után már szabadok vagyunk.

AA: Nem látom ezt a szexuális szabadságot, csak egymásnak ellentmondó előírásokat és elvárásokat. A nőktől elvárjuk, hogy szexuálisan elérhetők, kívánatosak legyenek, hogy megfeleljenek a férfiak kívánalmainak, egy kapcsolatban nem szabad visszautasítaniuk az érintkezést. Közben pedig egyre többször látjuk a közösségi médiában, hogy megszégyenítik azokat a nőket, akik sok partnerrel voltak, magas „body counttal” bírnak. A konzervatív „férfijogi” influenszerek újra azt az elvárást hangoztatják, miszerint egy nőnek szűzként kell megérkeznie a házasságba. Természetesen ez messze elmarad azoktól a fundamentalista közösségektől, ahol a kényszerházasság, a szüzességi teszt vagy a nemiszerv-csonkítás elfogadott gyakorlat. Nem szabad a felszabadító szexualitást összekeverni a kizsákmányolással vagy az önkizsákmányolással. Hiszen egyre inkább elvárt az is, hogy a fiatal nők, lányok meztelen képeket küldjenek a partnerüknek. És akkor még nem beszéltünk az OnlyFansről.

MN: Előbb arra lennék kíváncsi, mit gondol a statisztikákról, miszerint a Z generáció sokkal kevésbé aktív szexuálisan, mint a boomerek vagy az X-ek?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.