Az Original blog of satanism honlapot Szarvason szerkesztik. Nehéz elképzelni, hogy ebben a kedves városban éjjelente bárki is a temetőbe jár ördögöt imádni és állatokat áldozni. Révész "Glen" Béla takaros parasztházában semmi jele, hogy a tulajdonos sátánimádó lenne. Amikor belépünk, arra kér, vegyük le a cipőnket, és maradjunk csendben, alszik a gyerek. Amikor mégis felébred, a sátánista apuka mindannyiunktól elnézést kér, és
addig ringatja,
míg a kicsi újra álomba szenderül. Glen szobájában, ahol a honlapot is szerkeszti társával, Radics Józseffel, végre meglátunk egy fordított keresztet és egy deicide feliratot a falon. Rágyújtani itt sem lehet. A szerkesztők büszkék arra, hogy a honlapot - bár csak magyar nyelven elérhető - a világ több országából is figyelemmel kísérik, "Lucifernek, a mesternek dicsőségére". Külföldi szerverről működtetik, mivel egyfolytában problémájuk volt a hazai szolgáltatókkal, amelyek "tűzzel-vassal" próbálják irtani az ilyen tartalmat.
Mindketten vallásos keresztény családból származnak, a nagy fordulatot egy családi tragédia váltotta ki náluk. "Meghalt az édesanyám, és akkor szakítottam a kereszténységgel" - mondja Glen, aki Lucifer nevét emlegetve azt a kenetteljes retorikát használja, mint a mélyen vallásos falusi nénik. "Többnyire ezt a nevet használjuk, a sátán ugyanis héberül ellenséget jelent" - állítja.
Ahogy szinte minden ördögimádót, Glent és Józsefet is egészen fiatalon kerítette hatalmába a különös hit. Az okkult olvasmányok mellett a Bibliát is előszeretettel forgatták, és meggyőződésükké vált, hogy míg a kereszténység üres szólamokból és képmutatásból áll, addig a sátán aktívan beleszól és segíti az életüket. Abból indulnak ki, hogy a Föld - a Biblia szövegét tekintve mértékadónak - a sátán birodalma. "Ha vendégségbe mész valahová, akkor nem a szomszédnak viszel egy üveg italt, nem az ő jóindulatát kívánod megnyerni" - magyarázza Radics József. Úgy gondolják, hogy a keresztény isten csak úgy viszonyul az emberi élethez, ahogy egy ember a meztelen csigákhoz. A klasszikus ellenséget, az ördögöt sokkal emberibbnek tartják, ezért hozzá imádkoznak. Természetesen olyan módon, ahogy azt különböző okkultista könyvekből kisilabizálták.
Most még elsősorban magát a sátánizmust, a szertartásokat és az ünnepeket kívánják definiálni, és minden érdeklődő számára hozzáférhetővé tenni. És bár úgy vélik, hogy egy átlagos metálfesztiválon összeszednének annyi aláírást, amennyi az egyház megalapításához kellene, ez csak a távoli célok között szerepel, most inkább azzal vannak elfoglalva, hogy összegyűjtsék a számukra szent szövegeket, valamint válaszoljanak az érdeklődők kérdéseire. Túl vannak már az első vallási vitán is, egy magyar hívő kiprovokálta, hogy teljes mértékben határolódjanak el az amerikai Church of Satantől, és dolgozzanak ki saját álláspontot.
A honlapon szereplő szövegeik a sátán sugallatára születtek, de gyakran emelnek át olyan szerzőktől is írásokat (pl. Aleister Crowleytól), akiknek életútját autentikusnak tartják. Fő forrásuk mégis a Biblia, pontosabban annak kiforgatása. Az ilyen típusú liturgikus szövegek szerintük azért jellemzik a szertartásokat, mert az európai kulturális tudatban a mai napig benne él a meggyőződés, hogy a sátán
gúny tárgyává tesz
minden szentséget, amely a keresztény vallásokban található. De vajon mit gondolnak az állatáldozatról, illetve a sátánista gyilkosságokról (lásd Az ördög parancsára című keretes írásunkat)? Elmondják, hogy ők - bár áldoznak állatot a sátánnak, főleg galambot - nem azért teszik, mert élveznék egy állat szenvedését, hanem különböző okkultista könyvekből arra következtettek, hogy az ilyen áldozat valamivel magasabb rendű. A sátánnak bemutatott áldozat bármi lehet, kezdve a füstölőtől egészen a házigalambig, ez főleg az adott "vallási ünnep" súlyától függ, de az emberáldozat kizárt. "A sátán itt, a Földön akarja az embereket, miért akarnánk hát elpusztítani őket?" - világosítja fel a Narancsot Radics József. "A honlapot is azért készítjük, hogy Lucifer dicsőségének öregbítése mellett eloszlassuk az ostoba tévképzeteket a sátánizmussal kapcsolatban. Mélységesen elítéljük azokat, akik emberölésre vetemednek a Mester nevében."
A szertartásokat általában a helyi temetőben vagy József egy külön erre a célra kialakított helyiségében tartják - bár betű szerinti kivitelezésükkel kapcsolatban vannak bizonyos kételyeink (lásd a Fekete mise című keretes írást). A galambnak elvágják a torkát, és a vérét megisszák, vagy embervért isznak. "Nem a sajátunkat isszuk, sok cuccos szimpatizáns van, akik készséggel hagyják, hogy igyanak a vérükből, miután kellőképpen kiütötték magukat. A vérivás azonban kétségkívül a legmagasabb ünnepeken jön csak szóba, legtöbbször csak gyertyát vagy füstölőt áldozunk a sötétség urának." Egyikük sem fogyaszt illegális kábítószert, a szertartások alatt főleg alkoholt isznak, elmondásuk szerint nem is keveset. Józsefnek két gyermeke van, Glennek egy. Nem akarnak gyermekeik vallásos érdeklődésének útjába állni, de nem is nevelik őket sátánista szellemben, döntsenek ők, ha már felnőtt fejjel képesek lesznek rá. "De nézz rám! - mondja Glen. - Van munkám, otthonom, családom. Mindezt Lucifernek köszönhetem."
Fekete mise
"Az előre felszentelt helyiségben kerti rutából és borókából készült parfüm illata terjengjen. A résztvevők rézfüstölőt lóbálnak a kezükben, amiben beléndekből, csucsorból, maszlagos nadragulyából és sisakvirágból készült füstölőszert égetnek. A Sanctus Satanát kántálják. Az oltáron egy meztelen nő fekszik, akin a rituális közösülés után a pap elhelyezi a kelyhet és a többi eszközt. A véráldozat bemutatását követően a templomból való ostyát át kell itatni a vérrel. Éjfél előtt az oltár mögött szétnyílik a fekete függöny, és egy sötétbe öltözött alak három könyvet helyez az oltárra. Mikor tizenkettőt üt az óra, a pap megjelenik az oltár előtt, széttárt karokkal, mint egy kereszt, s hosszú ideig ebben a pózban marad, magába hívja a Sátánt. (...) Felolvassa János evangéliumából azt a részt, hol ez van írva: >>az ige hússá lett>a hús igévé lett(Részlet a honlapról)
Az ördög parancsára
Magyarországon is előfordult már, hogy bűncselekményt okkultista vagy kifejezetten sátánista indítékkal követtek el. A 90-es évek végén a bíróságokon többször is elhangzott a vádlott védelmében, hogy tette elkövetésekor látta a sátánt, vagy az motiválta a különös kegyetlenségre, hogy valamilyen okkultista csoporthoz tartozott. A bíróság azonban nem fogadja el perdöntő bizonyítékként a beszámíthatatlanságra az ilyen típusú vallomásokat. A témával foglalkozók ugyanarra jutottak, amit Molnár Attila szociológus leír Szekták, új vallási jelenségek című tanulmányában (Pannonica kiskönyvtár, 1998). "Képviselői a tizenévesek, akik általában a kemény rockkal (...) és a kábítószer valamelyik fajtájával is kapcsolatban állnak. A tizenévesekből alakult sátánista csoportok közül kerülnek ki a sátánista bűncselekmények elkövetői. Nincs semmi jele annak, hogy ezek a rövid életű csoportok bármilyen kapcsolatban állnának egymással."
