Szökjenek meg velünk: papírba csomagolt reszelő a szobafogságra ítélteknek!

  • narancs.hu
  • 2020. március 26.

Lélek

Úgy, hogy közben sem önmagukat, sem másokat nem sodornak veszélybe.

Ha már a lábát csak a közértig teheti ki, tárja ki ablakát a világra, s benne Magyarországra! Ezen a héten is becsempészünk Önnek egy éles reszelőt, hogy megszabaduljon a rácsoktól. Ismét az e heti nyomtatott Magyar Narancsot ajánljuk figyelmébe!

Címlapunk azt illusztrálja, amit mindenki megtapasztalhatott a hét elején a parlamentben: miniszterelnökünk régi keletű teljhatalmi ambícióinak immár kendőzetlen elharapózását. A felhatalmazási törvény alattomos praktikáit alapos cikkben elemezzük.

Ezen a héten sem hiányoznak a magyar szellemi élet, irodalom, művészvilág legkiválóbbjainak írásai a járványról. Schilling Árpád elmeséli, hogyan jutott haza Lengyelországból három repülőtéren keresztül, Szécsi Noémi pedig komplett háztartási kisokossal szolgál esszéjében. „Rájuk töröm az ajtót, és kinyírom őket, mert nem bírják felfogni, csak az életüket próbálom megmenteni!” – írja le napjaink legizgalmasabb drámaírója, Székely Csaba, hogyan próbálunk segíteni e nehéz időkben egymáson…

Szó van a lapban arról is, hogy mi köze a matematikának a vírus terjedése elleni harchoz, s hol tartanak e téren a magyar tudósok. E heti fő kérdésünk viszont kétségkívül az, hogy készen állnak-e a magyar kórházak a járvány berobbanására?

false


De ezen a héten sem csupán vírusból áll a világ! Izgalmas nemzetközi politikai thrillert közlünk arról, hogy miért keresnek jóval kevesebbet a magyarországi tudósok, mint külföldi kollégáik. És a Magyar Narancs számos olyan dologról is beszámol, melyek a normális, felhőtelen élet részét adják, és szerencsére most sem kell teljesen elengednünk őket. Bemutatjuk az elpusztíthatatlan, bár most épp halasztást szenvedő Eurovíziós Dalfesztivált, a Kínai nagy fül című cikkünkben pedig a Huawei mesterkedései mögé kukkantunk be. Elemzünk egy kiváló Radnóti-verset és kérdések kereszttüzében szorongatjuk meg a híres krimiszerzőt, Jo Nesbøt, aki szépen be is vall mindent egy iszákos rendőrről: bizonyos Harry Hole az illető. Lesz házimozis film- és sorozatkritika, kompakt kultúraajánló csomag kizárólag otthoni fogyasztásra.

A Magyar Narancs újra társa lesz egy hétig, jóban-rosszban. Ugorjon le érte maszkban és kesztyűben a boltba vagy az újságoshoz, s közben nagyon vigyázzon magára és a többiekre, mert a jövő héten újból találkozunk a szokott helyen és időben!

Ne feledje el e héten is megvásárolni a lapot vagy fizessen elő rá itt.

Vagy vásárolja meg digitálisan a Dimag oldalán:

Magyar Narancs 2020/13 - dimag.hu

A Magyar Narancs alapítása, 1989 óta a képviseleti demokrácia és a szabad versenyes, magántulajdonon alapuló piacgazdaság értékei iránt elkötelezett hetilap, magasan kvalifikált olvasóit ezen értékek szerint, egyedi hangnemben tájékoztatja a politikai és kulturális közélet meghatározó eseményeiről. Elkötelezettsége liberális; az egyéni szabadságjogok és a jogállami normák érvényesülését mindennél többre becsüli.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.