Tovább nem várunk, szülünk. Föl az ágyra. Rendesen, nem mocorogni. Beöntünk. Borotválunk. Burkot repesztünk. Rá az ultrahangot. Fájásgyengeség? Oxytocint. Bedurvultak a fájások? Epidurális érzéstelenítés. Még mindig semmi? Még egy kis gyorsítót. Ha nem megy, kinyomjuk. Vagy jöhet a császár. Ahogy tavaly majdnem minden harmadik nőnél.
Rist Lilla Nórák című filmjében a megszólaló nők abban különböznek sok más nőtársuktól, hogy szülésüket nem a szükséges rossznak tartják, amit gyorsan el kell felejteni, hanem világosan megfogalmazzák: mi, miért és hogyan volt megalázó és fájdalmas nekik.
Kódolt kudarc
"Akkor még volt bennem egy olyan, hogy menjünk innen. Onnantól kezdve azonban én mint ember megszűntem létezni. (...) Átéltem valamit, és ettől függetlenül kaptam egy gyereket" - minden, amitől a főszereplő Máté Nóra kilenc hónapon át rettegett, bekövetkezett. Tanfolyamról tanfolyamra, intézményről intézményre járva kereste, mi a legjobb neki és születendő kislányának. Amikor kilenc hónaposan saját felelősségére hazamenne a kórházból, kamuból vészhelyzettel riogatják, és pszichiátert hívnak hozzá. Aztán beindul a daráló, és a császáron kívül minden megesik vele.
A vajúdó nő tisztelete a többiek történetéből is hiányzik. A nő testéről, a vajúdási idő hosszáról, a születés mikorjáról és hogyanjáról az orvos dönt. "Az volt az érzésem, hogy előre beírta, mikor fog születni a gyermekem. És igaza lett" - emlékszik vissza az egyik "beteg". Több nőből kinyomták a kisbabát ("ide még elkelne két ember" - jegyezték meg egyiküknél).
Büki György ideggyógyász szerint többek között ez utóbbira is visszavezethető a sok központi idegrendszeri sérülés. "Az asszonyok nem tudják, hogy az a mechanizmus, ahogy átlagosan bekerül egy szülészeti intézménybe, az ront el mindent."
"Egy kisebb újraélesztés történt, de nem lett oxigénhiányos" - nyugtatják az orvosok az egyik nőt. Bár egy szót se szóltak hozzá, nem volt nehéz rájönnie, hogy a sípoló gép, az azt pánikszerűen kikapcsoló asszisztens ("csak elromlott"), a könyökléssel és vákuummal kiszedett, majd elragadott gyerek valami nagy bajra utalhat. Kisfiát rohammentővel vitték egy másik városba, súlyos oxigénhiányos állapota értelmi sérülést nem, "csak" idegrendszeri károsodást okozott.
A sok történetből két szép szülést hallhatunk: az egyik esetben egy asszonyt egy nem beavatkozó orvos kíséri, egy másik esetben pedig otthon születik meg a baba. "Biztonságos környezet volt, nem zökkentettek ki a testemben és lelkemben zajló folyamatokból. Szeretetteljes együttlét volt" - emlékszik vissza az utóbbi.
Doktor úr, értünk van vagy ellenünk?
"Mióta a szülés a kórházakba került, azzal, hogy életveszélyes, a szülő nőnek is oda kellett adnia magát az orvosi ellátásnak" - magyarázza a filmben Békési Beáta. A pszichológus pontos definíciót ad a szülésről. "Más dimenzió. Ez maga az élet sodrása, az élet és halál közti határterület, ahol már jártunk születésünkkor. Minden megváltozik, más dolgokra látunk rá. Másképp vesszük a levegőt, kevésbé tudjuk kontrollálni, ami velünk történik."
"Az orvosi ténykedés százalékos aránya megnőtt, mégsem hozzuk a jelentős eredményeket. És sebeket ejtünk lelki síkon" - mondja Boros Judit szülész-nőgyógyász. A film hiányossága, hogy rajta kívül mindössze egy szakmabeli beszél: nincs, aki elfogadható érvekkel magyarázná mindazt, ami számos szülés esetében a kórházakban zajlik. Hogy rutinból hogyan veszik ki a nők kezéből a szülésüket. Hogyan kezelik őket csökkent értelműként. Hogyan irtják ki a fejükből az ősi női tapasztalatot. Hogy miért kiugróan magas a gátmetszések, a burokrepesztések, a császárok száma.
Az Egészségügyi Világszervezet szerint a várhatóan komplikációmentes szüléseket nem orvosnak, hanem szakképzett bábának kellene kísérnie: az orvosok ugyanis gyakran rutinból avatkoznak be a szülésekbe. A WHO indokolatlannak tartja a korai burokrepesztést, a fanszőrzet borotválását, a beöntést, a szülés alatti rutinmonitorozást, a rutinból beadott tágulást segítőt, a rutinszerű gátmetszést. A szervezet szerint nincs olyan területe a világnak, ahol indokolt lenne a 10-15 százaléknál több császármetszés.
Ajánlásuk szerint az a jó, ha a nő maga választja meg a szülés helyét: ha valaki a kórházat érzi biztonságosnak, szüljön ott, aki szülőotthont választana vagy otthon maradna, legyen meg a választása. A világosnak tűnő érvek Magyarországon nem hatnak: még mindig tisztázatlan az otthonszülés státusa (a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium urai üldözik az ilyenben segédkező orvosokat). Hollandiában harminc százalék körüli az otthonszülések aránya, mégis kevesebb nő és gyermek hal meg, mint nálunk. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) az április 7-i otthonszülés napján nyílt levéllel fordul az illetékesekhez a helyzet mielőbbi rendezése miatt.
Rist Lilla Nórák című filmjét az Otthonszülés napja keretében április 7-én, a Flórián Műhelyben vetítették (Mozgó Ház Alapítvány, III. kerület, Flórián tér 3.)
