Kései léptek (Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia)

  • Jánossy Lajos
  • 2003. november 27.

Lélek

"Jó, hát akkor itt fogunk élni" - mondja az anya két gyerekének a Megáll az idő című film elején. Ezzel a mondattal kezdődhetne minden prózai munka: itt, bárhol, elkezdjük az életet, ebben a térben és időben fogunk élni, vagy nem fogunk, vagy csak túlélni fogunk, vagy éppen meghalunk, de mindez élet lesz: nyelv, szereplők és történetek. Háy novellafüzérének "itt"-je a gyerek-, illetve kamaszkor: apák, anyák, nagyanyák, pereputty, kertek, csatornák, biciklik, veteményesek, kollégiumok, haverok, csajok, Buda és Pest, 60-as évek, 70-es évek, és a rockzene. A túlnyomórészt az ÉS-ben, a "vonal alatt" megjelent elbeszélések feszes könyvet adnak ki, takarékosan szűkre szabott világot.
Villanynarancs

n "Jó, hát akkor itt fogunk élni" - mondja az anya két gyerekének a Megáll az idő című film elején. Ezzel a mondattal kezdődhetne minden prózai munka: itt, bárhol, elkezdjük az életet, ebben a térben és időben fogunk élni, vagy nem fogunk, vagy csak túlélni fogunk, vagy éppen meghalunk, de mindez élet lesz: nyelv, szereplők és történetek. Háy novellafüzérének "itt"-je a gyerek-, illetve kamaszkor: apák, anyák, nagyanyák, pereputty, kertek, csatornák, biciklik, veteményesek, kollégiumok, haverok, csajok, Buda és Pest, 60-as évek, 70-es évek, és a rockzene. A túlnyomórészt az ÉS-ben, a "vonal alatt" megjelent elbeszélések feszes könyvet adnak ki, takarékosan szűkre szabott világot.

Háy könyvének "előszobája" még megmarad az említett vonal alatt. Az első néhány írás valóban a tárcanovella műfajába sorolható: vázlatolt portrékat olvashatunk. Ezekben a kisgyerekkort - nagyanyai pofonokat, konyhaszagot, gittlopást - villantja be Háy, de mintha csak azért, hogy szocializálja hősét, az egyes szám első személyű elbeszélőt, bejátssza azokat az attribútumokat, amelyek nélkül későbbi kalandjai vesztenének súlyukból, mintha volna félnivalója, és szinte saját maga számára skiccelné fel figuráit, legyen kiket elindítania. Holott a kötet darabjai, miközben horizontjuk közös, önmagukban és önmagukért beszélnek. A szövegek fokozatosan jönnek lendületbe: a növekedés éveivel az írások is egyre feszesebbek lesznek, amikor a kamaszkorba érnek, szembetűnően egyenletesekké válnak,

az erős mezőny

fej fej mellett halad. (A Pityu bácsi fia, A faterom, Az ablak, A szoba stb.) Háy tematikusan végigveszi a pubertás időszak ismert akadálypályáját: az apa-fiú küzdelemtől és az alsósok-felsősök megalázó konfliktusától kezdődően a női nem iránt tapasztalt egyre hevesebb szívverés rosszullétig fokozódó aritmiáján át az építőtábort, a katonaságot, a kollégiumot, a disszidálást nem kifelejtve, a feltámadó politikai és művészi forradalmár ambíciókig húzhatók meg a kötet belső körei. Közben pedig szól a rock, mindenekelőtt Hendrix és Radics Béla. Háy világának megformáltsága amerikai szerzőkhöz közelíthető. Az "elveszett nemzedék" (Hemingway, Fitzgerald) kattogó mondatai, kopogó párbeszédei keverednek Kerouac és Salinger rockmodorával, ám Háy semmiféleképpen nem adaptálja a megidézetteket, csupán rokonsága tagadhatatlan. "Mikor újra felkeltem, már visszament a haverjaihoz. A homlokom nedves volt. De a sötétben nem látszott vérnek a vér. Egy kapualjban húzódtam meg az Irányi utcában. Valami biztosan jön majd - gondoltam. A reggel" - fejezi be az Egyetempresszó című novelláját, de belenyúlhatnánk találomra bárhol, a ritmus nem torpan meg. Háy könyvének hőse a saját magához vezetett expedíció majd minden stációjában elbukik, nem tud mit lépni, nem ismeri a játékszabályokat, honnan ismerné, melegítés nélkül küldték a pályára. Másképpen: egy többszörösen "hátrányos helyzetű" srác hozza magát helyzetbe, a bogyósgyümölcs-kertész fia, egy vidéki Jumping Jack Flash ugrabugrál, csetlik-botlik a fővárosi "színpadokon", sminkje minduntalan elmázolódik, és belegabalyodik a mikrofon zsinórjába. Megfenekléseit azonban Háy olyan képességgel formálja meg, hogy azok kétségkívül csak az övéi, hozzá tartoznak, tőle megfoszthatatlanok. Mintha ő is, ahogyan a gyönyörű, a szerző által jegyzett borítón menetelő figura, csak ezért tanult volna járni, ezekért a korai, "keserű léptekért" (Pilinszky).

Mindez sajátossá és érdekessé teszi Háy könyvét. Sajátossá a látószöget, és sajátossá az onnan látható tájat, elsősorban a vidék-főváros összefüggésében megjelenő hatvanas-hetvenes évekbeli Magyarországot, amelynek kulisszáival Háy olyképpen nem marad adósunk, hogy bár "tollvonásai" minden szövegre jellemzően "rövidek", mégsem kísérel megúszni semmit - igen kis területen teremt erős kontúrú világot. Másrészt érdekes a könyv Háy munkásságán belül is, mert prózája recepciójában a regények szerepelnek előkelő helyen (Dzsigerdilen, Xanadu), a recenzens mégis a kisprózákban találta meg Háy igazi hangját, a személyesség erejének formát adó, az önmagáról való beszéd biografikus korlátain, a magánmitológián túlmutató regisztert. Amikor Háy az említett regényekben pszeudotörténelmi időkbe és couleur locale-okba távolítja történeteit, érzésem szerint olyan messziről nézi tárgyát, mintha egy festő valami meghosszabbított, gigászi ecsettel a jelentősebb képek előtt elhelyezett kanapéról rakná a vászonra színeit, professzionalistán ügyelve a dekoratív összefüggésekre. A bogyósgyümölcskertész fiának szövegein másképp dolgozik: mozgásban van, bátran bánik anyagával, kisebb képeken, közelről, aztán hátralép, de nem a kanapéig, és beállítja a végleges jelenetet.

Amikor a jelentéktelenség és/tehát a bulvár immáron művészi rangra emeltetik, vagyis a szar a vécéből a fürdőszobába tart, mind nehezebb lesz a közös szóhasználat. De amíg lehet, mondjuk a szót: irodalom. Ugyanis Háy könyve kétségkívül az.

Jánossy Lajos

2003, Palatinus Kiadó, 2200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”