Itt az ideje annak, hogy a férfiak leszámoljanak a jóindulatú szexizmussal

Lelki betevő

Kezdjük úgy, hogy jobban figyelünk arra, hova és hogyan nézünk, és mit mondunk "a szép, érett hölgyekről."

Állok sorba a hentespultnál a boltban. Szevasz, mit kérsz, kérdi a mindig kedves hentes, de nem igazán rám néz, hanem mintha mögém fókuszálna, nézek én is mögém, és tényleg: épp elhalad ott egy nő, akinek bizony van egy teste, amit, mint megértettem, meg kell nézni. Fél kiló darált lapockát, köszönöm. Fasírt lesz, igaz?, kérdi, s már újra rám néz.

Bagatell és látszólag ártatlan pillanat, de közben mégsem. Mert fontos jelenségre hívja fel a figyelmet. Persze, lehetne, hogy női hentes néz meg férfi testeket, vagy bármilyen nemű hentes néz meg bármilyen nemű testeket, de ez valahogy mégis ritkábban fordul elő.

Szóval mintha sok férfi szemében a nők még mindig kilóra vásárolható húsdarabok lennének.

Mert persze ne legyünk naivak, sem pedig intellektuálsoviniszták, ez a pillantás messze nemcsak a hentesek vagy az építkezésen dolgozók sajátja, ez a pillantás a jéghegy csúcsa. Vagy az alja, ez percepció kérdése.

A jéghegy másik felén ott van Kemény Dénes, a hazai vízilabda-sport egyik legkiemelkedőbb alakja, aki azt tudta nyilatkozni a két vízilabdázóval kapcsolatos botrány kapcsán, hogy „Nyilvánvaló, hogy a vízilabdázók kedvelik a szép nőket, de aláhúzom: csakis az érett hölgyekre igaz ez! Meglepne, ha az otthoni híresztelések igazak lennének.”

És akkor most tekintsünk el az idézet második felétől, vagyis attól, hogy mit tettek vagy mit nem tettek ezek az emberek, ugyanis épp arról szólt az előző Lelki betevő, hogy nekünk ezzel a hírrel jelenleg nem kell foglalkoznunk.

Azzal viszont igen, hogy akkor mi mit is gondolunk a nőkről, még ha ez a kérdés már eleve általánosító és problematikus is. De itt lesz Kemény mondata külön, hát hogy is mondjuk, pikáns. Mert nemcsak az teszi botrányossá ezeket a szavakat, hogy mire reagál velük Kemény. Ezek a mondatok mindentől függetlenül komoly tévelygésekről tanúskodnak.

Kedveljük a szép nőket. Amikor ezt olvastam, úgy éreztem magam, ahogy Batman érezheti magát mindannyiszor, amikor Robin belekezd valami őrült hülyeségbe.

És nem mintha egyetértenénk az erőszak bármilyen formájával, de mégis, az egyetlen, amit a két mesehős kapcsán tenni tudunk, hogy bízunk abban, hogy Robin megérti, miért kapta azt a kegyetlen nagy sallert.

De sajnos biztos vagyok abban, hogy sem Kemény, sem a hentes nem értené.

Mert egyszerűbb azon fennakadni, hogy minek akadok fenn itt ilyen apróságon, mint megérteni az ilyen apróságok komoly, az egész társadalmunkra érvényes következményeit. Ne feledjük, Magyarországon több esélye van a Lászlóknak bejutni a parlamentbe, mint a nőknek!

Minél több jóindulatú szexizmus működik egy országban - márpedig a szóban forgó becsípődések a jóindulatú szexizmus csimborasszói -, annál nagyobb a nemek között tátongó szakadék. Annál több joga lesz a férfiaknak és annál több kötelezettsége lesz a nőknek, annál többször lesznek a nők úgy áldozatai helyzeteknek, hogy közben a férfiak az elkövetőket látják bennük. És így tovább egészen addig, amíg a lányokból úgy lesznek nők, hogy tényleg el fogják hinni, hogy kevesebbek, mint a férfiak.

És hát épp ez történik a mi társadalmunkban.

Eldönthetjük hát, hogy mit kezdünk ezzel a szakadékkal.

Tovább növeljük azzal a beállítódásunkkal, hogy az égvilágon semmi gond sincs a jóindulatú szexizmussal, sőt, kifejezetten kívánatos dologról van szó. Tehát ha biztosak vagyunk abban, hogy csak jót teszünk azzal, ha annyira kedveljük a szép nőket, hogy gyorsan be is soroljuk őket érzelmileg, mentálisan és fizikailag is gyengébbeknek, akkor tényleg semmi gond a genderszakok megszüntetésével és a sztereotípiatudatos óvodai nemi neveléssel. Csak így tovább!

Ha viszont azt gondoljuk, hogy a szakadék értelmetlen és káros, akkor épp itt az ideje annak, hogy nagyon vigyázzunk az ilyen kijelentésekkel és tekintetekkel. Épp itt az ideje annak, hogy elkezdjünk férfiként nagyon figyelni arra, hogy ne tárgyiasítjuk a nőket, ha pedig mégis, hát a nők, akármilyen nehéz is ez, kérjék ki maguknak.

Mi pedig, Robinként értsük már végre meg, hogy miért kaptuk Batmantől a pofont.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.