helyrajzi szám

A 32-esek emlékműve

Lokál

A magyar történelem kiemelkedően hatásvadász jelenete játszódott le 1741. szeptember 11-én Pozsonyban, a rendi országgyűlésen.

Mária Terézia talpig feketében, a magyar nemesség támogatását remélve lépett fel. A birodalomnak katonákra volt szüksége, és az uralkodó csak a magyarokban bízhatott. Színpadias megnyilvánulása sikerrel járt, a diéta tagjai egy emberként ajánlották fel éle­tüket és a vérüket, ám mivel a szállóigévé lett „Vitam et sanguiem!” után az is elhangzott, hogy „sed avenam non” – de a zabunkat nem –, nyilvánvaló, hogy az urak gesztusát nem a szívjóság vezérelte. Mária Terézia később számos rendelettel segítette a magyar nemeseket, de elérte célját: serege 11 huszárezreddel és 6 gyalogezreddel, több mint 20 ezer katonával bővült. Ezek egyike volt a parancsnokáról Forgách-gyalogezrednek nevezett egység, amelyet 1769-től kezdve 32-es gyalogezrednek, vagy csak egyszerűen Harmincketteseknek neveztek.

Mivel e gyalogezred védjegye és nevezetessége kezdetben a „magyaros megjelenés” volt, kissé meglepő, hogy az utókor tisztelgése nem repít vissza Mária Terézia idejébe. A Baross utca József körúthoz közeli kiszélesedésében, a Harminckettesek terén álló szobor nem visel mentét, csákót, még kard sem lóg az oldalán, ellenben kézigránátot hajítana. Inkább „érzésre”, mint célra, mivel rohamsisakja a szemébe csúszott. Bal kezében puska, derekán tölténytáskák, a magyarságot legfeljebb a sisak alól kikandikáló kackiás bajusz és a nadrágot díszítő, amúgy stílusidegen sujtások fejezik ki. Nyilvánvaló, hogy a mű alkotója, Szentgyörgyi István a 32-esek utolsó korszakára, az első világháborúra fókuszált, amikor a gyalogezred különösen nagy hőstetteket hajtott végre, bár a háború gyászos befejezésének ismeretében teljesen feleslegesen.

Az ezred feloszlatása után a leszerelt tisztek bajtársi szövetséget alapítottak abban a reményben, hogy Trianont megbosszulandó újra csatasorba állhatnak. De miután tízéves működés után is csak békés eszközökkel lehettek hagyományőrzők, gyűjtést rendeztek, hogy méltó emléket állítsanak a csapatuknak Budapest belterületén. Azért ott, mert a gyalogezred állomáshelye Pesten, majd Budapesten volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.