„…valaki, talán Andrássy Gyula vagy Tisza Kálmán, bolhát eresztett az óbudaiak fülébe. »Ha jól viselitek magatokat, megint kaptok hidat a Dunára, mint a rómaiak idejében, de még IV. Béla, a szerencsétlen magyar király idejében is volt híd Óbudán.« Így egyeztek bele, hogy Óbuda egyszerű városnegyedként, harmadik munkatársként az úgynevezett fővároshoz csatoltassék” – méltatlankodott 1931-ben Krúdy Gyula, hogy az óbudaiaknak nincs hídjuk, annak ellenére sincs, hogy lassan 60 éves lesz az egyesült főváros. Ráadásul már egy 1908-as törvénycikk rendelkezett arról, hogy a Hungária körút és a III. kerület között közúti Duna-híd épüljön, de aztán a téma sokáig napirendre sem került, az első lépéseket pedig elsodorta az első világháború. Csak 1929 végén írtak ki tervpályázatot az óbudai hídra, az ugyancsak régóta vágyott Boráros téri híddal együtt.
A két híd megépítése egyszerre került napirendre, a pályázatot mindkét esetben Kossalka János és Wälder Gyula egy-egy műve nyerte (az óbudai hídét megosztva), de hamar kiderült, hogy ezek túlzottan költségesek, így sokkal egyszerűbb tervek készültek „névtelen szerzőktől”.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
