70 éves az Árpád híd

A dolgozók kérték

Lokál

1950. november 7-én avatták fel, de más nevet adtak neki, és nem is úgy nézett ki, ahogy a kezdetekkor elképzelték. Azt sem gondolta senki, hogy 34 évvel később háromszor olyan széles lesz, mint eredetileg.

„…valaki, talán Andrássy Gyula vagy Tisza Kálmán, bolhát eresztett az óbudaiak fülébe. »Ha jól viselitek magatokat, megint kaptok hidat a Dunára, mint a rómaiak idejében, de még IV. Béla, a szerencsétlen magyar király idejében is volt híd Óbudán.« Így egyeztek bele, hogy Óbuda egyszerű városnegyedként, harmadik munkatársként az úgynevezett fővároshoz csatoltassék” – méltatlankodott 1931-ben Krúdy Gyula, hogy az óbudaiaknak nincs hídjuk, annak ellenére sincs, hogy lassan 60 éves lesz az egyesült főváros. Ráadásul már egy 1908-as törvénycikk rendelkezett arról, hogy a Hungária körút és a III. kerület között közúti Duna-híd épüljön, de aztán a téma sokáig napirendre sem került, az első lépése­ket pedig elsodorta az első világháború. Csak 1929 végén írtak ki tervpályázatot az óbudai hídra, az ugyancsak régóta vágyott Boráros téri híddal együtt.

A két híd megépítése egyszerre került napirendre, a pályázatot mindkét esetben Kossalka János és Wälder Gyula egy-egy műve nyerte (az óbudai hídét megosztva), de hamar kiderült, hogy ezek túlzottan költségesek, így sokkal egyszerűbb tervek készültek „névtelen szerzőktől”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.