Lokál

"Szolgálhatom?" - kérdezné Kiss M. Jenő nyugállományú őrnagy IV. Károlytól, ha valamilyen csoda folytán találkozhatna az utolsó magyar királlyal. A banki biztonsági őrként dolgozó gyűjtő több mint tízezer darabos Károly-kollekciója (is) egyedülálló.

Magyarország egyik legnagyobb középülete előtt százméteres sorok vártak a bebocsáttatásra, amikor hatvan évvel ezelőtt a Rákosi Mátyás 60. születésnapja alkalmából rendezett kiállítás töltötte be a mai Néprajzi Múzeum több mint negyven termét.

A vendéglátóhelyeken a dohányzást betiltó, napokon belül a legteljesebb zord szigorával alkalmazásra kerülő új törvény érthető módon szálka mindazok szemében, akik továbbra sem óhajtanak megszabadulni káros szenvedélyüktől, ráadásul a kocsmai társas élet elengedhetetlen kellékének tekintik a tetszőleges mennyiségben előállítható, tüdőre szívható, majd kiengedve körülöttük keringő füstöt.

A város lakóit rejtélyes eltűnések tartották rettegésben 1953-1954 folyamán. Gyerekek, fiatalkorúak lettek oda, a rendőrség tehetetlen volt. Törökszentmiklóson úrrá lett a pánik - mintha a hatóságok inkább az ügy eltussolását, mint felderítését tartották volna fontosnak.

Fantasztikus képek százéves budapesti házakról.

Koncertet adott nemrégiben a HANEM alkalmi formáció.

Nemcsak a csillogó kirakatok, a premier filmszínházak és az elegáns eszpresszók miatt volt egykor oly vonzó a Nagykörút. Nem kis izgalmat jelentettek az udvari üzletek, a maszekvilág fellegvárai is. Az egykori szürke zóna ma is létezik, bár utcán át már alig érkezik vevő.

A szállodák, a színházak és a kávéházak közé egyre több kifőzde, turkáló, ázsiai diszkont ékelődik. "Eladó" és "Kiadó" feliratok díszítik a csupasz, poros kirakatokat, mintha egy magára hagyott külvárosi rész törne a belvárosra.

Már csak a sörcsapok és a mobil vécék hiányoznak, hogy a Nagykörút egy gigantikus alternatív szórakozóhellyé váljon.

Szabad idejében egy kispesti konditeremben bokszol, az edzés végeztével megkajál a szomszédos töröknél, utána, ha teheti, elmegy a lányáért az óvodába. Számai olykor kicsapják a biztosítékot. 2010-ben, a Kossuth téren állt először a Milla színpadára. Idén a Facebook-felhasználók szavazatai az alternatív köztársaságielnök-választás döntőjébe juttatták.

Ahhoz, hogy közvetlen, átélhető benyomást szerezzünk a Múzeum körúti egykori lóvasútmegálló, sőt ha igaz, egyenesen -végállomás létezéséről, nem kell feltétlenül elmennünk a Ráday utcai volt Károlyi-Almássy-palota épületébe.

Egyre-másra tűnnek fel a népi mintázatok a hazai dizájnban, a magyaros formakinccsel díszített ruhák és kiegészítők mintha külföldön is egyre népszerűbbé válnának. Ám az új trend meghökkentő divatszakmai belviszályt generált, és persze a politika sem maradhat ki belőle.

Lokálpatrióták, önkéntesek és lakóközösségek jelentkezését várják, hogy idén is együtt ünnepelhessük a százéves budapesti házakat.

Egyhangúlag úgy döntött a martfűi önkormányzat, hogy a városban még az idén felállítják a cseh cipőgyáros, Jan Antonín Bat'a (1898-1965) több mint kétméteres bronzszobrát. A terv elkészült, a helyszín is megvan, de vajon mi lehet az oka, hogy egy kisváros a mostanában divatos turulok és Szűz Máriák helyett egy multinak kíván emléket állítani?