Lokál

Példátlanul sikeres toborzódélutánt tartott a Magyar Honvédség a Bolyai Katonai Műszaki Főiskola udvarán, ahol a hamisítatlan KGST-technikával történt beható ismerkedés mellett válogatott popsztárok alázták a b. résztvevőket. Mint ez utóbbiból is kiderül: zaklatott korunkban immáron fegyverek között sem hallgatnak a múzsák.

Vannak emberek, akik úgy érzik néha, álláspontjuk érvényesítése érdekében demonstrálniuk kell. Ilyenkor kivonulnak az utcára, és egy kihangosító szerkentyűn keresztül világgá ordítják a fájdalmukat, még akkor is, ha egyedül vannak, ha nincsen komoly súlya a szavaiknak. Talán abban a hitben ringatják magukat, hogy elég jeleket adni, aztán felgyorsulnak majd az események.

A posta használata küldemények továbbítása céljából úgyszólván kézenfekvő megoldásnak tűnik. Feladom a levelet, megérkezik. Ha ajánlva adom fel, még jobban megérkezik - a dolog ilyen prózainak tűnik. De hogy nem így van! Ajánlott levél címzettjének lenni az egyik legveszélyesebb kaland ma Magyarországon. És ha valaki elkallódott ajánlott levele miatt akarna reklamálni, nem árt, ha áttanulmányoz néhány vonatkozó jogszabályt. Legalább idejekorán megtudja: harca igazságos, de reménytelen lesz.

Az első műsor 1977. augusztus 20-án volt a népligeti létesítményben. Azóta mintegy hetven új csillagászati-űrkutatási bemutatót tartottak, több mint huszonötezer alkalommal. A jubileumi előadáson Gy. Németh Erzsébet gyermekotthonban élőket látott vendégül. A főpolgármester-jelölt megígérte, mindent elkövet annak érdekében, hogy kicseréljék az elavult, 1968-ban gyártott vetítőberendezést, a főváros pedig támogassa, hogy az általános iskolások fél áron tekinthessék meg a programokat.

Két héttel ezelőtti számunkban jelentős teret szenteltünk a magyar áruk hazai és EU-beli kalandozásainak (Magyar áruk, magyar ízek: Puszi, Fincsi és Denis, a komisz, Magyar Narancs, 2002. augusztus 1.), nos korántsem érdemtelenül, hiszen a kérdéskör a csatlakozási előkészületek végóráiban régiószerte a közérdeklődés homlokterében áll.

A Tolna megyei település eddig a határában található pincefaluról, valamint az itt beszélt német nyelvjárásról volt híres. A múlt szombaton azonban hagyományteremtő céllal madárijesztő-versenyt rendeztek az évi rendes falunap keretében.

Az ország lakossága Balaton-kérdésben két pártra oszlik: fóbiásokra és függőkre. Az előbbieket semmivel nem lehet rávenni, az utóbbiakat viszont semmi nem tarthatja vissza, hogy a "magyar tengeren" töltsék szabadságukat. Az előbbieknek mindegy, hogy idén vízhiány lépett fel, vagy helyreállították a természetes homokos parti fövenyt, az utóbbiak viszont vagy örök elégedetlenkedők, vagy nagy ábrándozók.

A világon mindenhol gond a szervhiány. Nyugaton évek óta végeznek ún. non-heart beating átültetéseket, hogy akkor is megmentsenek egy-egy szervet, ha a szív már leállt. Ez bonyolult eljárás, a halott combartériáján át vezetnek be az egész testet hűtő oldatot, hogy így konzerválják a szerveket. Más kutatók emberi híján disznószívvel kísérleteznek. Kínában a halálra ítéltet fejbe lövik, és mivel a szíve még ver ilyenkor, eltávolítják a testből azt, ami felhasználható. Az emberi szerv ma megfizethetetlen. Magyarországon mindezzel szemben egészséges szerveket temetnek el, így az elhunyt magával visz még valakit, a következőt, akinek lejár az ideje a transzplantációs várólistán.

Az emberek a nagy hőségben megrohanják a klímaberendezéseket árusító műszaki boltokat, hogy legalább otthonukban hűsölhessenek. De a hirtelen felindultságból elkövetett rohamvásárlás a klímák esetében sem igazán szerencsés módszer.

Miközben Magyarországon az elmúlt években a drogpolitikát a büntetőjogi eszközök szerepének növekedése és az ártalomcsökkentő programok mellőzöttsége jellemezte, Európa és a világ fejlettebb részein a drogfogyasztáshoz kapcsolódó egyéni és társadalmi károkat olyan eszközökkel kezelik sikerrel, melyeknek csak az említésére is a hazai illetékesek jelentékeny hányadának hátán nagy valószínűséggel felállna a szőr.

A tárcák nagy lendülettel láttak hozzá a kormány beígért első száznapos programjának megvalósításához. Az általánosnak mondható serénykedésből is jócskán kiemelkedik a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, ott a legnagyobb a hajtás, különösen maga a miniszter tanúsít kimondott élenjárást. Alighogy helyretette a Nemzeti Színház sorsát, a honi művelődésügy első szolgája máris egy jó nevű gyorsbüfébe sietett, hogy írói tehetségének azonnali hadrendbe állításával lendítse előre Sas József komikus tenyérlenyomata régóta kívánatos megörökítésének nemes ügyét. Mert mi ez, ha nem maga a nagybetűs kulturális örökség? Egy tenyérnyi (sőt, kettő) lenyomat a bizonyára hálás utókornak.

Budapesten száznál több medence üzemel, és ez a tény még akkor is Európa legnagyobb fürdővárosává avat bennünket, ha nyaranta nem biztos, hogy szívesen osztozunk a strandoló tömegek szórakozásában.

A Méhek nevű formáció, melynek tagjai fekete-narancs csíkos ruhát viselnek és vicces kiegészítőket, tulajdonképpen egészen jó addig a pillanatig, míg látványelemként oldják a Múzeumkert homogén búcsújellegét, de amikor ütni kezdik kis dobjaikat, valamint ritmikusan beszélnek hozzá, nos, akkor meginog a ruhatervezői felépítmény. De nem ez volt a fő attrakció a Múzeumok Majálisán.

Miután Simon Tibor soproni futballedzőt és Fradi-ikont egy budai éjszakai lokál közelében agyonverték, akár tetszik, akár nem, néhány dolog másként lesz a magyar fociban, mint eddig.