Így szemetel a magyar ember

A konténer átka

Lokál

Magyarországon elvileg mindenki fizet a szemete elszállításáért, mégis évente másfél milliárd forintjába kerül csak a Magyar Közútnak, hogy elvitesse az út melletti pihenőhelyekre csempészett hulladékot. Ez a 10 ezer tonna megfelel egy megyeszékhely éves hulladéktermésének. Hol a hiba?

Nyolczsáknyi szemét gyűlt össze az Algyői Természetvédő Horgászegyesület kerítéssel védett területén idén tavasszal. Ebből ötzsáknyi a horgászszemét – állapította meg a Narancs újságírója az idei, április 23-i tisztasági nap kétfős szemétgyűjtő brigádjának egyik tagjaként. Sörös- és konzervkukoricás dobozból volt a legtöbb, aztán üdítős PET-palackból. Eldobtak a bokros részen többféle etetőanyagos zacskót, golyóba gyűrt folpackot, csontkukactároló tégelyt, több csomó összegubancolódott zsinórt, egy kettétört pecabotot. A horgásztanyánál – amely nem az egyesületé, az önkormányzat adja ki rendezvényekre – a bokrokkal eltakart árokban három zsákban műanyag tányérok, poharak, kanalak, villák, italos flakonok, dobozok, mocskos szalvéták lapultak: egy rendezvény szemete. Korábban az egyesület régi vashordókat helyezett ki a tavak partján, hogy a természetvédő horgászok abba dobják a szemetüket, ne a susnyásba. Aztán a hordók nagy részét beszedték: a horgászat közben keletkező hulladék mellett ugyanis otthonról hozott kommunális szemét is került beléjük, egy idő után nem győzte üríttetni a hordókat az egyesület. A mostani nyolc zsák annak a jele, hogy sikerült szerencsésen visszatérni a korábbi állapothoz: az otthonról hozott szemét visszaszorult.

Az algyői egyesülethez hasonlóan járt a közeli Maroslele önkormányzata. A kétezer lelkes községből Makóra vezető kerékpárút mellett elkezdett szaporodni a szemét. Az önkormányzat 2019-ben két konténert helyezett el, és rendszeresen üríttette. Ez akkor jó megoldásnak látszott, de egy idő után ömlött oda a szemét. Mint a Délmagyarország idén május 20-án megírta, az utolsó csepp a pohárban húsz darab használt autóabroncs volt – úgyhogy az önkormányzat elvitette a két konténert.

 

Ki viszi oda?

„Havi tízezer forint volt ennek a két ezerszáz literes konténernek az üríttetése – válaszolta a Narancs kérdésére Drimba Tibor maroslelei polgármester –, télre beszedtük őket, de tavasszal, ahogy kikerültek, megint elkezdtek megtelni. Gyűlt ott tetőcserép, bontásból származó anyag is. Most az egyik gumin találtunk rendszámot, krétával írták rá. A hatóság szerint nem bizonyító erejű. Több száz kilométerrel odébb volt a kocsi gazdája, nem életszerű, hogy ő hozta volna el idáig az egész szállítmányt. Gondoskodtunk az elszállításról és az ártalmatlanításról, de amit találunk, abba ezután is bele fogunk nézni, hátha találunk olyasmit, ami bizonyító erejű.”

Ebben az a bosszantó, hogy – mint Drimba Tibor mondta – valószínűleg a sportból kerékpározó emberektől jön a legkevesebb szemét. Ők kulacsot visznek magukkal, azt nem dobják el, az ennivalós zacskó elhajítása sem jellemző rájuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.