Így szemetel a magyar ember

A konténer átka

Lokál

Magyarországon elvileg mindenki fizet a szemete elszállításáért, mégis évente másfél milliárd forintjába kerül csak a Magyar Közútnak, hogy elvitesse az út melletti pihenőhelyekre csempészett hulladékot. Ez a 10 ezer tonna megfelel egy megyeszékhely éves hulladéktermésének. Hol a hiba?

Nyolczsáknyi szemét gyűlt össze az Algyői Természetvédő Horgászegyesület kerítéssel védett területén idén tavasszal. Ebből ötzsáknyi a horgászszemét – állapította meg a Narancs újságírója az idei, április 23-i tisztasági nap kétfős szemétgyűjtő brigádjának egyik tagjaként. Sörös- és konzervkukoricás dobozból volt a legtöbb, aztán üdítős PET-palackból. Eldobtak a bokros részen többféle etetőanyagos zacskót, golyóba gyűrt folpackot, csontkukactároló tégelyt, több csomó összegubancolódott zsinórt, egy kettétört pecabotot. A horgásztanyánál – amely nem az egyesületé, az önkormányzat adja ki rendezvényekre – a bokrokkal eltakart árokban három zsákban műanyag tányérok, poharak, kanalak, villák, italos flakonok, dobozok, mocskos szalvéták lapultak: egy rendezvény szemete. Korábban az egyesület régi vashordókat helyezett ki a tavak partján, hogy a természetvédő horgászok abba dobják a szemetüket, ne a susnyásba. Aztán a hordók nagy részét beszedték: a horgászat közben keletkező hulladék mellett ugyanis otthonról hozott kommunális szemét is került beléjük, egy idő után nem győzte üríttetni a hordókat az egyesület. A mostani nyolc zsák annak a jele, hogy sikerült szerencsésen visszatérni a korábbi állapothoz: az otthonról hozott szemét visszaszorult.

Az algyői egyesülethez hasonlóan járt a közeli Maroslele önkormányzata. A kétezer lelkes községből Makóra vezető kerékpárút mellett elkezdett szaporodni a szemét. Az önkormányzat 2019-ben két konténert helyezett el, és rendszeresen üríttette. Ez akkor jó megoldásnak látszott, de egy idő után ömlött oda a szemét. Mint a Délmagyarország idén május 20-án megírta, az utolsó csepp a pohárban húsz darab használt autóabroncs volt – úgyhogy az önkormányzat elvitette a két konténert.

 

Ki viszi oda?

„Havi tízezer forint volt ennek a két ezerszáz literes konténernek az üríttetése – válaszolta a Narancs kérdésére Drimba Tibor maroslelei polgármester –, télre beszedtük őket, de tavasszal, ahogy kikerültek, megint elkezdtek megtelni. Gyűlt ott tetőcserép, bontásból származó anyag is. Most az egyik gumin találtunk rendszámot, krétával írták rá. A hatóság szerint nem bizonyító erejű. Több száz kilométerrel odébb volt a kocsi gazdája, nem életszerű, hogy ő hozta volna el idáig az egész szállítmányt. Gondoskodtunk az elszállításról és az ártalmatlanításról, de amit találunk, abba ezután is bele fogunk nézni, hátha találunk olyasmit, ami bizonyító erejű.”

Ebben az a bosszantó, hogy – mint Drimba Tibor mondta – valószínűleg a sportból kerékpározó emberektől jön a legkevesebb szemét. Ők kulacsot visznek magukkal, azt nem dobják el, az ennivalós zacskó elhajítása sem jellemző rájuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.