Így szemetel a magyar ember

A konténer átka

Lokál

Magyarországon elvileg mindenki fizet a szemete elszállításáért, mégis évente másfél milliárd forintjába kerül csak a Magyar Közútnak, hogy elvitesse az út melletti pihenőhelyekre csempészett hulladékot. Ez a 10 ezer tonna megfelel egy megyeszékhely éves hulladéktermésének. Hol a hiba?

Nyolczsáknyi szemét gyűlt össze az Algyői Természetvédő Horgászegyesület kerítéssel védett területén idén tavasszal. Ebből ötzsáknyi a horgászszemét – állapította meg a Narancs újságírója az idei, április 23-i tisztasági nap kétfős szemétgyűjtő brigádjának egyik tagjaként. Sörös- és konzervkukoricás dobozból volt a legtöbb, aztán üdítős PET-palackból. Eldobtak a bokros részen többféle etetőanyagos zacskót, golyóba gyűrt folpackot, csontkukactároló tégelyt, több csomó összegubancolódott zsinórt, egy kettétört pecabotot. A horgásztanyánál – amely nem az egyesületé, az önkormányzat adja ki rendezvényekre – a bokrokkal eltakart árokban három zsákban műanyag tányérok, poharak, kanalak, villák, italos flakonok, dobozok, mocskos szalvéták lapultak: egy rendezvény szemete. Korábban az egyesület régi vashordókat helyezett ki a tavak partján, hogy a természetvédő horgászok abba dobják a szemetüket, ne a susnyásba. Aztán a hordók nagy részét beszedték: a horgászat közben keletkező hulladék mellett ugyanis otthonról hozott kommunális szemét is került beléjük, egy idő után nem győzte üríttetni a hordókat az egyesület. A mostani nyolc zsák annak a jele, hogy sikerült szerencsésen visszatérni a korábbi állapothoz: az otthonról hozott szemét visszaszorult.

Az algyői egyesülethez hasonlóan járt a közeli Maroslele önkormányzata. A kétezer lelkes községből Makóra vezető kerékpárút mellett elkezdett szaporodni a szemét. Az önkormányzat 2019-ben két konténert helyezett el, és rendszeresen üríttette. Ez akkor jó megoldásnak látszott, de egy idő után ömlött oda a szemét. Mint a Délmagyarország idén május 20-án megírta, az utolsó csepp a pohárban húsz darab használt autóabroncs volt – úgyhogy az önkormányzat elvitette a két konténert.

 

Ki viszi oda?

„Havi tízezer forint volt ennek a két ezerszáz literes konténernek az üríttetése – válaszolta a Narancs kérdésére Drimba Tibor maroslelei polgármester –, télre beszedtük őket, de tavasszal, ahogy kikerültek, megint elkezdtek megtelni. Gyűlt ott tetőcserép, bontásból származó anyag is. Most az egyik gumin találtunk rendszámot, krétával írták rá. A hatóság szerint nem bizonyító erejű. Több száz kilométerrel odébb volt a kocsi gazdája, nem életszerű, hogy ő hozta volna el idáig az egész szállítmányt. Gondoskodtunk az elszállításról és az ártalmatlanításról, de amit találunk, abba ezután is bele fogunk nézni, hátha találunk olyasmit, ami bizonyító erejű.”

Ebben az a bosszantó, hogy – mint Drimba Tibor mondta – valószínűleg a sportból kerékpározó emberektől jön a legkevesebb szemét. Ők kulacsot visznek magukkal, azt nem dobják el, az ennivalós zacskó elhajítása sem jellemző rájuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.