Interjú

„A kultúra folytonosságát veszélyezteti”

Vincze László építész, Huszonkettesek építészcsoport

  • Götz Eszter
  • 2021.11.24 21:00

Lokál

Tavasszal alakította meg 22 építész a magyar építészet értékeit védő közösséget. November 5-én demonstrációt szerveztek és memorandumot adtak ki, hogy felhívják a figyelmet a budai Vár átépítésének következményeire, és a kiemelt kormányberuházások elszaporodására.

Magyar Narancs: Miért volt szükség a demonstrációra?

Vincze László: 2020 nyarán, Virág Csaba villamos teherelosztójának (lásd bővebben: Eltüntetett történelem, Magyar Narancs, 2021. április 21.) rapid elbontása többünkben egyértelművé tette, hogy itt az örökség- és értékvédelem szisztematikus kiiktatása zajlik. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia építészeti tagozatában Csomay Zsófiával, Róth Jánossal, Kalmár Lászlóval és másokkal tanakodni kezdtünk, hogyan lehetne valamiféle ellenállást tanúsítani a budai Várban zajló, sem az építészekkel, sem a helyi önkormányzattal nem egyeztetett bontásokkal szemben. Úgy éreztük, hogy ez kötelességünk a szakmával és magunkkal szemben is, és ha más eredménye nincs is a protestálásnak, legalább maradjon nyoma annak, hogy azok az építkezések, amelyek a budai Várat politikai döntések nyomán az 1944. március 19-ét közvetlenül megelőző állapotába kívánják visszaállítani, egyszerűen elfogadhatatlanok. Levelet írtunk a Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) és az építészkamaráknak, arra buzdítva, hogy ők is nyilvánítsanak véleményt ebben az ügyben. Részeredményeket értünk el: a MÉSZ kiadott egy nyilatkozatot a Virág Csaba-házzal kapcsolatban, és néhány napja megjelent a MÉSZ és a Magyar Építész Kamara közös állásfoglalása is a Szentháromság téren álló Diplomataház átépítése ellen. De ennél sokkal erősebben kell a szakmai érveinket hangsúlyozni.

MN: Ráadásul nem csak a budai Várról van szó.

VL: Az igazi problémát a kiemelt kormányberuházások jelentik. Ezek nemzetgazdasági szempontokra hivatkoznak, és az elmúlt években elképesztő mértéket öltöttek: ma közel 3 ezer kiemelt kormányberuházás zajlik Magyarországon. Olyan esetekben is, amikor semmi nem magyarázza a nemzetgazdasági vonatkozást. Számtalan esetről tudunk beszámolni, ahol magánberuházásokról van szó.

MN: Mondana néhány példát?

VL: Ilyen a Közvágóhíd átalakulása, bár az átalakulás kifejezés igen diplomatikus. A Közvágóhíd műemléki státusban volt, majd lassan elveszítette a védettségét, mivel a fejlesztői érdekek ezt követelték. A szakma semmilyen ellenállást nem tudott kifejteni. A volt ELTE campus az Ajtósi Dürer soron szintén radikális átépítés alatt áll. Kiemelt kormányzati beruházás keretében a „magyarság szabadságküzdelmeire” emlékező múzeumot és közparkot alakítanak ki a Citadella és környezetének rehabilitációja során, és a tervezőt itt is pályázati kiírás nélkül választották ki. A ki­emelt kormányberuházási minősítés azt is lehetővé teszi, hogy a befektető a hatályos és érvényes szabályozási előírás alól is mentesüljön. Ez pedig erodálja a szakmánkat, és megosztja az építésztársadalmat. A többség szigorú szabályok közé van szorítva a tervezés során, mások viszont a kiemelt státusban kötöttségek nélkül dolgozhatnak. Így az a morális felelősség, ami például egy műemlék épület esetében a bontásból fakadhat, immár nem terheli az építész lelkét, mivel a kiemelt státusnak köszönhetően felhatalmazást kap bármire – bármit tesz, az legitim.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Öt év börtönre, pénzbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélték a volt mezőberényi lelkészt

Folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés, sikkasztás és költségvetési csalás bűntettében, amely bűnszervezeti alakzatot is felvett, bűnösnek mondta ki a Gyulai Törvényszék pénteki ítéletében R. János volt mezőberényi református lelkészt és vádlott-társait. A lelkészt 5 év letöltendő börtönbüntetésre, 2,5 millió forint pénzbüntetésre és jelentős nagyságrendű vagyonelkobzásra ítélték.