„Heti hat és fél napot dolgozom, hétfőtől szombatig délelőtt 10 órától este tízig. Vasárnap marad fél napom minden másra. Nem sok mindent láttam eddig Budapestből, csupán néhány nevezetességet, a vidékből meg még annyit se. De legalább a szállás és a munkahely közötti utazás nem visz el sok időt” – mondja nevetve Hsziao Ja (Xiao Ya), a kőbányai Mázsa tér mögött formálódó kínai negyed egyik étterme, a Wan Hao üzletvezető főpincére.
Az egykori magtárban kialakított vendéglátóhely felett karaoke szobák, legfölül pedig lakások vannak – utóbbiak egyikében él Hsziao Ja a férjével. Azon kevesek közé tartoznak, akik nem csupán a negyedben dolgoznak, de itt is laknak.
| ||
A helyszín
A kínai negyed Nyugat-Európa országaiban sem feltétlenül jelent díszes kapuval nyitó, vörös sárkányokkal és lampionokkal díszített, izolált városrészeket. Párizsban például mindkét kínai városrész blokkházak árnyékában alakult ki, beágyazódva a város szövetébe – írja korábbi tanulmányában Szabó Linda, aki ezzel együtt is elveszett lehetőségnek tartotta, hogy Budapesten nem alakult ki a külföldi példákra hajazó Chinatown, amely kulturális és gazdasági szempontból is jót tett volna a városnak.
A budapestiek számára 1990 után a kínaiak sokáig egyet jelentettek néhány étteremmel és a józsefvárosi Négy Tigris piaccal. Később megnyitott az Ázsia Center, majd a város legeldugottabb zugaiban is feltűntek a kínai büfék és az alacsony árakkal csábító kínai üzletek, amelyek a helyi igényeknek megfelelően alakították ízeiket, kínálatukat. A háttérben pedig lassan formálódott a város autentikus kínai negyede, amely kifejezetten a helyi kínai közösség kiszolgálására jött létre, és amely a közelmúltig kerítések és kapuk nélkül is zárt világként működött.
A kőbányai avagy második kínai negyedként emlegetett területet 1992-ben kezdte parcelláról parcellára felvásárolni egy kínai ingatlanfejlesztő cég. Bár a józsefvárosival egyidős, csak az utóbbi években nyerte el mai formáját és vált „látogathatóvá”, addig kizárólag a kínai kolónia tagjait szolgálta ki. Lényeges különbség a két negyed között az is, hogy míg a VIII. kerületi piac spontán formálódott, addig a kőbányai negyed tudatos folyamat eredményeként jött létre, a józsefvárosinál sokkal tisztább, rendezettebb utcaképpel – magyarázza Sánta Zsófia, a negyedbe városi sétát szervező Hosszúlépés túravezetője (lásd keretes írásunkat).
| ||
Az idegenvezető, aki az ELTE angol–kínai szakán végzett, és két évig élt is Kínában, korábban több, Magyarországra költöző kínai családnak is segédkezett ügyes-bajos dolgaik intézésében. Úgy látja, a Budapestre érkezők többségét ma már nem az üzletszerzés vezérli. A letelepedési kötvényesek többnyire nem is költöznek ide teljesen, a család egyik tagja otthon viszi tovább az üzletet. Magyarországon a tiszta levegőt, a rájuk nehezedő nyomás csökkenését és a minőségi iskolákat keresik a gyermekeiknek. A tehetősek a belvárosban vagy Budán élnek, és legfeljebb az autentikus ételek miatt látogatnak a kőbányai negyedbe.
A Mázsa tér környéki kereskedőknek a kínai kolónia létszámának jelentős csökkenése miatt egyre fontosabbá vált a nyitás a befogadó város felé, és a jelek szerint rájöttek, hogy a magyarokhoz a hasukon keresztül vezet a legrövidebb út. A kőbányai kínai negyedet elsősorban az itt működő éttermekről ismerik a fővárosiak. Jó néhány a józsefvárosi piacról költözött át ide.
Köztük a Dabao Jiaozi, ahol eredeti recept szerint készítik a medvehagymás húsos táskát, a falon fiatal házasoknak szerencsét hozó csomózással készült piros falidísz lóg, a kínai vendégeknek külön étlap van olyan étkekkel, amelyeket a magyar betérőknek nem is kínálnak. A gasztrofanok a különleges lepény-fánkok alkotta reggelitől a gőzölt gombócokon és tésztaleveseken át juthatnak el a meghökkentő pácolt csirkelábig és kacsavérig, amit halakkal, osztrigával vagy éppen tésztába csomagolt hajszálvékony pekingikacsa-szeletekkel fejelhetnek meg a nap végén.
Az étlapok többsége ma is kínai nyelvű, az angol feliratozás is ritka. A rendelés is inkább kézzel-lábbal zajlik, a vendéglátósok többsége csak kínaiul beszél. (A legtrendibbnek számító Spicy Fish már alkalmaz magyarul beszélő pincéreket.) Az ízek, a felhasznált fűszerek autentikusak, a Jegenye utcában semmit sem igazítanak a magyar szájhoz.
A kínai negyed éttermei iskolapéldái a külcsín és a belbecs olykori ellentétének. Az igazán borsos árakkal dolgozó, elitnek számító Milky Way étterem például egy gyárudvar mélyén található, és két bolt között nyíló lifttel közelíthető meg. A Fecskék nevet viselő, ám tengeri herkentyűkre szakosodott étterem külsőleg alig különbözik a hetvenes évek sertéstelepi melósait fogadó büfétől. A hipsztervonzó Spicy Fish épülete se kapna Pritzker-díjat, ahogyan a negyed egésze sem egy építészeti csoda.
| ||
Bár a józsefvárosinál nagyságrendekkel tisztább, rendezettebb, végtelenül puritán, némi éllel akár igénytelennek is mondhatnánk. Azért nem mindig ilyen: az idei kínai újévkor lampionokkal díszítették fel az utcákat (egy viseltes példány még mindig ott lóg a Fecskék cégérén). Mi több, a tervek szerint jövőre a leghíresebb lámpakészítő városból rendelnek díszeket, mécseseket – talán sárkány is lesz!
A Wan Hao előtti szürke sziklákat imitáló – meglehetősen drámai látványt nyújtó – szökőkúttal díszített téren éjszakai piac működik késő tavasztól kora őszig. Most még kopár minden, de hamarosan újra nyit a tíz stand, amelyek elsősorban faszénen sült ételeket kínálnak. A Wan Hao azonban most is nyitva. Az étterem fáradhatatlan vezetője a húszas éveiben járó Hsziao Ja, aki, ha kell, pekingikacsa-batyukat hajtogat. Férjével együtt az északkeleti Honan tartomány egyik nagyvárosában, az 5 millió lakost számláló Kaifengben jártak egyetemre, mindketten tanárként végeztek.
De messzebbre vágytak, mindenféle értelemben. 2016-ban házasodtak össze és szinte azonnal rájuk talált a lehetőség: budapesti éttermébe hívta jobbkezének az egyik rokon, aki 2017 nyarán a reptérről egyenesen egy magyar étterembe vitte őket gulyáslevest és oldalast enni. Hsziao Ja kedvence egyébként a lángos, de nagy rajongója a péksüteményeknek és a csokinak, amiből Kínában sokkal kisebb a választék.
Ahol jó lenni
„Nagyon szép” – ez Hsziao Ja kedvenc magyar fordulata. „Nagyon szép” a táj, a város, és a sok évszádot átvészelt régi épületek különösen lenyűgözték. „Nagyon szép” a reggeli ég kékje is, Kaifeng levegője ugyanis – akárcsak más kínai nagyvárosoké – erősen szennyezett; szerinte már önmagában ezért megéri maradni.
| ||
De kellemes meglepetést okoztak neki a magyar emberek is; Kínában néha bonyolultak az emberi kapcsolatok, az ügyintézés, ehhez képest a magyarok szerinte sokkal egyszerűbben kiismerhetőek. Sem Hsziao Ját, sem a férjét, aki zenetanárként a karaoke szobák zenefelelőse, nem zavarja, hogy tanárként étteremben dolgozik. Ambíciójuk, hogy közelebb hozzák számunkra a kínai kultúrát.
A kőbányai vasútállomás mögötti városrész átalakulásának motorja Szong Ji-nan (Song Yinan), a Monori Center tulajdonosa és vezetője. Édesapja az 1990-es években nagykereskedőként érkezett Budapestre, áruját a józsefvárosi Négy Tigris kereskedőinek adta el. A piac akkor sokkal nagyobb volt, elképesztő mennyiségű áru forgott, a kereskedők a szomszédos országokkal is szoros üzleti kapcsolatban álltak.
A nagy forgalmat lebonyolító cégnek szüksége volt egy raktárra és egy irodára, a Szállás utca környékén pedig válogathatott a régi, üres gyárépületekből. Később, amikor felhagyott a nagykereskedelemmel, bemutatótermeket alakított ki ott, amelyeket a józsefvárosi piac meglehetősen mostoha körülményeivel elégedetlen kereskedőknek adott ki.
| ||
Először a piacon megtollasodott nagyobb cégek költöztek át, majd a kisebbek. Mára már 300–400 kínai cég vetette meg itt a lábát. (A több utcát magába foglaló területen azért még akad néhány magyar vállalkozás is.) A számot nehéz pontosan megállapítani, mert folyamatos a mozgás. A zömében 50–100 négyzetméteres helyiségek fele bérlemény, a többit már megvásárolták.
Az elhagyatott üzemi épületeket 2013-ig raktárként, bemutatóteremként, irodaként hasznosították. Az egyetlen kivétel a ma is működő Milky Way Hotel volt (ahol néhány éve Jackie Chan is megszállt); ez kezdetben kizárólag kínai üzletembereket fogadott – de nem volt ez másként az egymás után megnyitott kis éttermeknél sem.
Ma 15 étterem működik a területen, s van itt masszázsszalon, fodrászat, kozmetika, utazási és könyvelőiroda, két autósiskola, a gyerekeket nyelv- és matekkorrepetálással segítő hétvégi iskola, sőt két kínai újság – az Új Szemle és a United News – szerkesztősége is áthurcolkodott ide a józsefvárosi piacról. Az előbbi reklámügynökséget is működtet, az utóbbi pedig egy nyelviskolát. (A fénykorban 10 kínai újságot nyomtak – köztük napilapot is. Ma a közösség három lapot tart el, az említett kettőn kívül a Kínai iránytűt, de azt nem itt szerkesztik.) Szinte minden udvarban működik egy templom, összesen négy gyülekezet tart itt istentiszteletet, bibliaórákat.
Kilóg a sorból a két évvel ezelőtt megnyílt Dacheng Magyar–kínai Orvosi Központ, mivel ezt a negyed többi intézményével ellentétben főként magyarok látogatják – a kínaiak ugyanis jobban bíznak már a nyugati orvostudomány módszereiben. A központ ékessége a fából készült autentikus patikaszekrény, amelynek fiókjai kínai orvosságokat és gyógynövénykivonatokat rejtenek. A központot vezető Csang Csin-bin (Zhang Qing Bin) 1991-ben az akupunktúra tudorának számító édesapját követve érkezett Magyarországra, ma a Semmelweis Egyetem vendégprofesszora, aki meghökkentő lelkesedéssel fogad minden érdeklődőt.
Ők már maradnak
A negyed fő profilja továbbra is a kereskedelem. Elsősorban nagykereskedők nyitnak itt bemutatótermet, bár az üzletkötés egyre inkább áttevődik az internetre. Ezért is olyan üresek délelőttönként az utcák, bár Szong Ji-nan nem tagadja, egy ideje nem megy olyan jól az üzlet. Váltani kell. A fast fashion márkák termékei Bangladesben és Pakisztánban készülnek, a kínainál olcsóbban. A kínai áru mára elveszítette árelőnyét. A kereskedőknek nyitni kell más szolgáltatások felé, ő is ezen dolgozik.
| ||
A legnagyobb bolt a Duna Panda, ahol a rizst 25–50 kilós zsákokban, a kínai fűszereket ládákból kínálják, de kapható homár, sokféle hal és rengeteg, magyar szemnek teljesen ismeretlen rendeltetésű áru. A szupermarket mellett két kisebb ázsiai élelmiszerbolt is található a negyedben. Utóbbiak egyikét vezeti Jimmy Chain, aki tizennégy éve él Magyarországon.
Eredetileg a dunaújvárosi főiskolára jött tanulni, az otthoni informatikusdiplomája mellé egy műszakimenedzser-oklevelet is begyűjtött, de mint mondja, a főiskolai évek inkább arra szolgáltak, hogy eldöntse, mivel töltené a hátralévő életét. És mivel az informatika és a műszaki dolgok untatják, előbb a Monori Center vezetőjének dolgozott néhány évet, majd önállósította magát, és üzletet nyitott a negyed szélén elsősorban kínaiaknak, de hétvégenként egyre több a magyar vásárló is. Heti hat napot dolgozik reggel kilenctől este fél hétig.
Ennek ellenére úgy érzi, itt kisebb a nyomás, mint Kínában. „Kevesebb az ember, kisebb a verseny” – mosolyodik el szélesen. Nem tervezi, hogy visszamegy, főként, hogy magyar felesége, aki a Semmelweis Egyetem hallgatója, babát vár. Baráti körük vegyes: kínaiak, magyarok, más országokból érkezettek. A társalgás nyelve otthon és a barátok között is az angol. A magyar nyelv kifog rajta. Nem tagadja, kezdetben minden olyan kicsi és lassan csordogáló volt neki Sanghaj után, ahol „iszonyatosan nagy a tömeg és minden nagyon gyorsan történik”. De már megszokta ezt a nyugalmat és semmi pénzért nem cserélné el.
A kőbányai negyed egyelőre azért sem klasszikus Chinatown, mert ehhez hiányoznak a lakók, az itt dolgozók többsége Kőbányán és a Józsefvárosban él. Szong Ji-nan legújabb tervei között éppen ezért egy lakóház építése is szerepel. Nagy kérdés, hogy merre fejlődik tovább a negyed. A magyarországi kínai közösség immár nagyon sokféle hátterű emberből áll össze.
A klasszikus kereskedők mellett sok a diák, a kötvényprogrammal megérkeztek a tehetős üzletemberek és egyre több kínai cég (Huawei, Bank of China stb.) képviselteti itt magát, alapít leányvállalatot vagy küldi ide a képviselőjét. Az üzletemberek mellett megjelentek a kínai kultúra képviselői is. Szong Ji-nan példaként említi a filmgyártást: már a kőbányai negyedben is forgattak néhány részt egy kínai szappanoperához és valóságshow-hoz, de tervezik kínai dokumentumfilm készítését is a kőbányai Chinatownról.
| ||
| Hullámokban Magyarországon, ezen belül is főként Budapesten él Közép-Európa legnagyobb létszámú kínai kisebbsége. Az első csoportok az 1910-es, 1920-as években érkeztek Magyarországra a mandzsu császár elűzése után bomlásnak indult birodalomból. A szinte kizárólag férfiakból álló apró közösség tagjai saját készítésű portékáikat árulták a kávéházakban és az utcán; a korabeli rendőrségi aktákból tudható, hogy tömegszállásokon, nagyon szerény körülmények között éltek. A 30-as évek nagy gazdasági világválsága idején elhagyták az országot, és csak az 1980-as évek végén tűntek fel ismét Budapesten. A Mao Ce-tung halála után meghirdetett reform keretében számos déli kikötővárost megnyitottak, ami utat nyitott a vállalkozó kedvű kínai kereskedőknek; de sokan a transzszibériai expresszel indultak el. Az első hullám tagjai zömében piacozásból éltek. A kilencvenes évek elején már 50–60 ezren is élhettek Budapesten, ez volt a csúcsidőszak. A magyar kormánynak is kapóra jött az olcsó kínai áru megjelenése a hazai piacon a szocialista nagyvállalatok bezárása utáni helyzetben. A piac azonban gyorsan telítődött, így sokan hazatértek vagy továbbálltak, a budapesti kínai közösség létszáma negyedére-ötödére esett vissza. Az Orbán-kormány letelepedésikötvény-programja 2013-ban új hullámot indított. Bár a magyar kötvényeket azzal hirdették Kínában, hogy „a leggyorsabb, a legolcsóbb és a legbiztonságosabb”, elsősorban a tehetősebb vállalkozók vagy családtagjaik tudták meghitelezni a magyar államnak a 250–300 ezer eurót. (A legkívánatosabb célországok a kínaiaknak továbbra is az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, de ezek jóval drágábban kínálják a letelepedés lehetőségét.) A program 2017-ig működött, a magyar kormány azt vállalta, hogy öt év múltán kifizeti a befektetés összegét. Közben felnőttek a korábban érkezett kínaiak gyermekei is, a „banángyerekek”, akiknek a többsége magyar óvodába, iskolába járt, magyar barátaik vannak és sokan közülük már nem akarnak úgy élni és annyit dolgozni, mint a szüleik. |
| Alkalmi turisták Bár a Mázsa tér vidéke egyelőre nem olyan népszerű célpont, mint a New York-i vagy éppen a San Franciscó-i kínai negyed, de szerveznek ide is városi sétákat. A Hosszúlépés csapata két programot is kínál: az Egy falat Kína elnevezésű az egykori Ganz-Mávag gyártelepet és környékét járja be, míg a frissen indult Kőbányai selyemút a Monori Center vidékére kalauzol. „Az új program ötlete a józsefvárosi piacról jött, mivel egyre több árustól hallottuk, hogy átköltöznek a kőbányai negyedbe, amely egyre dominánsabb a kínai közösség körében” – mondja Üveges Bence, a Hosszúlépés tartalomfejlesztője. A Monori Center munkatársai és a negyedben működő cégek örömmel fogadták az ötletet, csupán a negyed templomai zárkóznak el a sétálóktól. Alkalmanként 20–30 ember vesz részt a több mint kétórás hétvégi programon. |
