Medvehelyzet Romániában

A védelem ára

Lokál

Válságos állapotokat idézett elő az elmúlt évek meggondolatlan vadgazdálkodása Erdélyben: a védettségük miatt túlszaporodó medvék már a falvak mindennapjait veszélyeztetik, az állatokat etető turisták pedig tovább rontanak a helyzeten.

Feszült pillanatokat éltem meg idén júliusban Erdélyben, a Maros megyei Vármezőn. Rokonaim nyaralójában találkozott a család apraja-nagyja, épp a teraszon beszélgettünk, mikor valaki rémülten felkiáltott: „Ott egy medve!”

A háztól pár méterre jókora medve bandukolt a földúton. Az állatot nem riasztotta el kiáltozásunk sem: két lábra állt, mancsaival a levegőbe kaszált, majd a nyaraló felé indult – mindenki szerencséjére azonban meggondolta magát, és inkább a közeli rét felé vette az irányt. Vármező környékén nem számít rendkívülinek a medve jelenléte, az viszont igen, hogy már fényes nappal is megjelennek a faluban. Korábban csak éjszaka merészkedtek ki a környékbeli erdőből, ahol napközben túrázni is lehetett – a történtek után viszont a közeli kisbolthoz sem mentünk volna szívesen gyalog.

A turista szemszögéből csupán ijesztő vagy kalandos helyzet nem múló rémálmot okoz Székelyföld lakóinak. Kovászna, Maros, Hargita megyék erdőszéli településein az utóbbi 3–4 évben rendszeressé vált a medvejárás, a földművelésből, állattartásból élő családoknak pedig nap mint nap meg kell küzdeniük azért, hogy terményük, tehenük ne váljon az éhes és egyre vakmerőbb nagyvadak prédájává.

 

Átrendezte a mindennapokat

„A pajtákat, ólakat és kerteket szögesdróttal vagy villanypásztorral védik – mondta a Magyar Narancsnak István, akinek a rokonsága gazdálkodásból él –, a zárt kapu nem elég, azt a medve egy csapással töri szét. Nehézkes a betakarítás, aratás is, hiszen pár lejért egyetlen idénymunkás sem szeretné kockára tenni az életét.” Ugyanez a helyzet a legeltetéssel: a családok már nem merik kicsapni vagy pásztorra bízni a kecskét, tehenet, a medve akár napközben is elviszi a kiszemelt zsákmányt és az emberrel is szembeszáll érte, ha kell. Június 20-án a Hargita megyei Kápolnásfalu szélén támadt rá a medve egy állatait és a villanypásztort ellenőrző gazdára. Két nappal korábban egy juhászt vittek a csíkszeredai megyei kórházba, s mint a Maszol.ro beszámolt róla, a férfin életmentő műtétet kellett végrehajtani, arcát, mellkasát is szétkaszabolta a tanyára betörő állat. A Kovászna megyei Gelencén egy nyolcéves fiúra rontott rá egy medve; a gyerek szerencsére könnyebb sérülésekkel megúszta a találkozást, a vadat csendőrök terelték vissza a közeli erdőbe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.