„Szent György lovag, aki kettévágja a vasat is, a németet is, de meg nem riad se istentől, se embertől, se a természet hatalmától. Átússza a Balatont is, s két szemtanú beszélte nekem, aki látta, hogy egyszer úri barátainak tréfájára úszás közben meg is borotválkozott a Balatonon” – írja Eötvös Károly Balatoni utazás című könyvében Wesselényi Miklósról, egyenesen Jézushoz hasonlítva őt, mivel a bárónak „mindene van, s nemcsak menni, de borotválkozni is tud a vizek hátán”.
A dicshimnusz hátterében álló Balaton-átúszásról azonban nincsenek megbízható adatok. Eötvös szemtanúinak kilétét homály fedi. A báró állítólag 1835 augusztusában úszott Balatonfüred és Tihany között, amit később már nem tekintettek „igazi” Balaton-átúszásnak, csupán a Tihanyi-öböl meghódításának.
Az úszás hőse
Wesselényi után sokáig nem akadt olyan vállalkozó, akinek úszását feljegyezték volna. 1880-ban a 34 éves Szekrényessy Kálmán Balatonfüredről próbált átúszni Siófokra, méghozzá – ahogy a korabeli lapok írták – „bárminemű úszókészülék, hólyag stb. mellőztével”. „Ezen hír a sportkörökben kiváló érdeklődést kelt, és máris több fogadás történt pro et contra” – írta 1880. július 12-én a Pesti Hírlap tudósítója, aki Szekrényessy próbatételét az olyan „atlétikai bravúrokkal” állította párba, mint Zubovics Fedor távlovaglása Bécsből Párizsba, vagy Zmertich Iván velocipédutazása Londonból Budapestre. „Akik ismerik a Balatont, azok tudják, mily rendkívüli nagy különbség van a tervezett távúszás és Wesselényi úszása között a távolságot illetőleg” – jegyezte meg a szerző. Külön kiemelvén, hogy a több mint 12 kilométeres táv teljesítése – szemben a Tihanyi-öböl néhány kilométerével – „nem csupán tizenkétszer oly nehéz, fárasztó, mert ily óriási távolságnál nem számtani, hanem »mértani haladványok« alapján kell számolnunk”.
Július végétől egyre inkább úgy tűnt, hogy a nagy úszás meghiúsul a szokatlan időjárás miatt. Szekrényessy hétről hétre halasztást kért, ám mivel egyszer sem visszakozott, egyre több fogadást kötöttek ellene. Az ősz közeledtével azonban már nem lehetett továbbhalasztani, így az úszást végül augusztus 29-re tűzték ki. Szekrényessy produkciója a korszak egyik legjelentősebb médiaeseményévé vált. A szerfelett részletes beszámolók szerint az időjárás ekkor sem volt kellemes, az erős széllökések miatt hullámzott a tó, a víz hőmérséklete pedig épphogy 18 fok felett volt. Az úszó eredetileg Füredről akart indulni, de az erős hullámzás ezt lehetetlenné tette, ezért reggel áthajózott Siófokra, és miután testét beolajozták, 11 óra 7 perckor vetette magát a vízbe. Útjára négy csónak kísérte, de ezek közül kettő visszafordult – az orvosokkal együtt. Délután fél négykor úgy tűnt, hogy Szekrényessynek fel kell adnia a versenyt, ám ekkor meglátta a túlpartot, és újult erővel folytatta útját. 17 óra 58 perckor ért célba, kevesebb mint hét óra alatt teljesítve a távot. „Szekrényessy (...) semmit sem evett, de pár csöpp bort ivott. Kezei egészen megfehéredtek s hónalja kissé megdagadt” – írta a Politikai Ujdonságok című lap. A cikkből az is kiderült, hogy „a merész úszásra” több mint 150 ezer forintot tettek a fogadók.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
