A Michael Jackson-ügy: Hosszú álom

Lokál

Michael Jackson, a múlt század végének egyik legjelentősebb szórakoztató művésze immár hírhedt botrányhős, ki se néztük volna belőle. Nehezen rekonstruálható, hogyan történhetett mindez, az azonban biztos: a legalább három szálon zajló történet vége nem is lehet más, mint arcvesztés - minden értelemben.

A vélelmezett gyermekmolesztálók is gyerekként kezdik, miként Michael Jackson, akit, bár metamorfózisa után nehezen hihető, szintén anya szült, egészen pontosan 1958. augusztus 28-án, az Indiana állambéli Garyben - jegyezzük meg jól, ez azon kevés adatok egyike, melyekben biztosak lehetünk. Jackót ráadásul nyolc testvérrel ajándékozták meg szerető szülei: előtte született Maureen, Jackie, Tito (Beavis és Butthead kedvenc Jacksonja), Jermaine, LaToya és Marlon; utána Randy és Janet, a későbbi díva. A kedves papa, nevezett Joe Jackson acélmunkásként, míg Katherine mama áruházban dolgozott, már amennyit kilenc gyermek mellett lehetett. Számos hivatalos legenda kering arról, miként bontakozott ki a varázslatos Jackson testvérek zenei talentuma, nem különben, milyen brutálisan bánt fiaival, így a kis Michaellal is Joe papa, a menedzser (ezek a hivatalos verziók amúgy magától értetődő módon karrierjének más és más szakaszából valók): állítólag minimum szíjjal verte, továbbá "Nagyorrúnak" becézte a fater - a későbbi fejlemények tükrében talán ez ejthette a mélyebb sebet a kezdő énekes lelkén.

Csillagok útján

A kiterjedt Jackson család 1964-től építi szórakoztatóipari karrierjét: nevük először The Jackson Family, utóbb Jackson 5 néven működnek. Két ismert soulzenész, Gladys Knight és a zongorista Billy Taylor figyel fel a famíliára, amikor az a híres Apollo Theatre-ben lép fel a Harlemben. 1966-ot írunk, s a Jackson 5 hamarosan a legendás Motown kiadó első számú sztárbandája lesz: mérhetetlenül sikeres lemezek fűződnek a nevükhöz, pl. az 1970-es ABC. A Jackson 5 hangja kezdettől a kis Michael, aki az erők taktikus megosztásának jegyében 13 évesen kezdi el szólóénekesi pályafutását, s 14 évesen jegyzi első number one slágerét: a Ben című szám alkalmasint megható ballada, egy kis patkányról szól. Elképzelhetjük, azaz dehogy is, valószínűleg képtelenek vagyunk elképzelni, milyen érzés a kor legnagyobb sztárjai között felnőni, milyen az, ha az embert 12 évesen Diana Ross (korunk egyik ismert szenvedélybetege) pátyolgatja, ha rendszeresen Elvis és Sammy Davis Jr. társaságában lép fel különböző tévéműsorokban, ha szomszédját Fred Astaire-nek vagy Frank Sinatrának hívják. És ehhez még a fiát legalábbis különös módszerekkel trenírozó apa/menedzser, továbbá a fanatikus rajongók tömege meg a sztárléttel járó állandó adoráció, amit egy felnőtt sem bírna ép ésszel elviselni, nemhogy egy örök gyerek. Mindez persze még nem törte meg karrierjét - csak egy picit: mindenesetre feljegyzik a krónikák, hogy a Jacksonok első angliai fellépésén az akkor még (óh, boldog kor!) teljesen ismeretlen Elton John az előzenekar, ami legalábbis rossz ómen.

A hetvenes évek közepére némileg rájuk unt a nép, közben konkurenciájuk is támadt a szintén családi alapú, ámbár fehér és mormon (!) Osmondok személyében, ám a rivalizálás hál` istennek nem csapott át gang warba (óh, boldog idők 2.!). A család ennek megfelelően kiadót (Epic) és nevet (The Jacksons - szellemes) változtat, s viszonylag szolidan kihasználja a következő trend, a diszkó által keltett újabb zenepiaci keresletet is.

Az arc (nem a tiéd)

Michael ennél hasznosabb dolgot is csinált: összeállt Quincy Jonesszal, a legendás producerrel (Soul Bossa Nova, Money Runner - hogy csak kettőt említsünk a gazdag portfólióból), s együtt összehozták az Off The Wall című lemezt, melynek rekordjait (minden idők legtöbb példányban eladott lemeze fekete zene kategóriában) csak maguk az alkotók bírták később megdönteni. Három év múlva már rajongók falanxa fogadta az új albumot. Megveszett emberek töltöttek egy egész éjszakát (hogy pontosak legyünk, az 1982. nov. 30-ról dec. 1-jére virradót) álmatlanul a lemezboltok előtt, hogy az elsők között vehessék birtokukba a Thrillert (pedig akkoriban azok, mint nálunk az italboltok, csak reggel 9-kor nyitottak). A Thriller újabb rekordot döntve minden idők legtöbb példányban eladott lemeze: momentán 52 milliónál tartunk, ám a számláló változatlanul pörög, persze ki tudja, meddig még. A lemez megjelenését megelőzően Michael egyik utolsó helyes döntésével kirúgta az apját, majd alig néhány éven belül alaposan átformálta a szórakoztatóipar és a saját arcát - utóbbit némileg kevesebb sikerrel.

Az első jeleket már akkor észlelték a sztár még hellyel-közzel csinosnak számító fizimiskáján, amikor a Thriller napvilágot látott: kissé vékonyabb lett az orra, és némileg alakítottak a szemöldökén is. Már ezzel is kiváltotta az afroamerikai közösség számos képviselőjének neheztelését, akik úgy vélelmezték, hogy Jacko tán elégedetlen származásával, ne adj` isten, fehér ember szeretne lenni, márpedig ez adott szülők esetén nagyjából lehetetlen. A kis naivak. Hát, tévedtek. Michael Jackson bőre ugyanis rohamosan fehéredni kezdett, amit stábja (elvégre a sztár ilyen potom dolgokkal nem törődik) úgy kommentált (már ha egyáltalán), hogy mindez természetes folyamat, illetve a gyógyszer mellékhatásának eredménye, egyébként is, kinek mi köze hozzá. Az orr rohamos átalakulása mindannyiunk szeme (és orra) előtt zajlott. Annál meglepőbb, milyen kontár munkát végeztek a névtelenségüket szerencséjükre megőrző szakemberek: hibáikat rendre újabbakkal tetézték. (Michael sajnos nem látta a karrierje csúcspontjával nagyjából egy időben készült Brazil című filmes disztópiát, ha igen, nem okult belőle.) Bad című, 1987-es (úgy tűnik, utolsó jelentős) albuma megjelenésekor már feltűnő a változás: az orr, a bőr, az újabb és újabb ajakszínek mellé egy protézis és az ismétlődő pletykák, hogy női hormonkészítményt szed, s ezzel próbálja hangszínét egy 12 éves fiú (alkalmasint saját, 1970-es) szintjén konzerválni, meg sok ostoba vicc, hogy Amerika tényleg a végtelen lehetőségek hazája, ahol akkor is lehetsz gazdag fehér nő, ha szegény fekete fiúnak születtél. A játék utóbb eldurvult, a Dangerous album megjelenésének idején (1991) MJ már feltűnően hasonlít nővérére, LaToyára, mi több, egyes rosszindulatú rágalmak szerint a két személy egy, nem véletlenül nem mutatkoznak soha egy szobában. Ez persze baromság, de LaToya, a család botrányhőse (jellemző módon e pozíciójáról is nagynevű öccse taszította le) szintén a plasztikai műtétek megszállottja, s idővel kérdésessé vált az is, ki akart a másikra hasonlítani. A sztár további, szinte kafkai metamorfózisa követhetetlen. Annyi biztosnak tűnik, hogy az orr átalakításai közepette valami tönkrement (ennél többet alighanem csak a hatósági orvos szakértőtől tudhatnánk meg), néha mintha rendbe jönni látszanának a dolgok, ám a szervezet az újabb implantátumokat mindig kiveti magából. Ezenkívül az áll és az állkapocs is állandó mozgásban és változásban van, alkalmanként feltűnik némi legénytoll, majd ugyanolyan váratlanul eltűnik, mi több, tavaly már nem is láthattuk sebészmaszk nélkül, s ez legalábbis aggasztó a jövőre nézve. Bár továbbra is milliók kedvence, ezzel egy időben Jacko a legelcseszettebb plasztikai műtétesek listavezetője - ne tudják meg, hány website foglalkozik ezzel a témával. A helyezettek: Cher, Mickey Rourke s MJ említett nővére, LaToya.

Ébredés

1993-ban robban a bomba. Ekkor vádolják először gyermekmolesztálással, s bár az ügyészség nem bír elég bizonyítékkal, több millió dollárjába kerül a 13 éves Jordy Chandler családjának elhallgattatása. A sztár mintegy válaszlépésként többször is megházasodik: Lisa Marie Presleyt, az exkolléga lányát még 1995-ben veszi el, majd a gyors válás után, már a következő évben jön Debbie Rowe, az egykori ápolónő, akitől (az apa személyére vonatkozó találgatásoktól most eltekintenénk) két fia is születik (utóbb egy kisfiút örökbe is fogad), mielőtt különválnának. Azóta újra és újra felröppen a hír, mely szerint bármikor eltilthatják tőlük az énekest - különösen, ha így folytatja. Mint talán emlékeznek rá, Berlinben egy alkalommal kilógatta fiait az emeleti ablakon a járókelők, továbbá a tévénézők millióinak legnagyobb megdöbbenésére, majd egy interjújában bevallotta: leginkább kisfiúkkal szeret aludni, akik alkalmanként az illemhelyre is elkísérik. Három éve állítólag részt vett egy afrikai voodoo-szertartáson, ahol 42 tehenet öltek le, csak hogy végezhessenek Jackson ellenségeivel, mindenekelőtt az egykori barát Steven Spielberggel: bár Jacko a Vanity Fair állításai szerint bele is fürdött a vérbe (amit valószínűleg jelentős elődjétől, Báthory Erzsébettől tanult, habár számos történész szerint az is koncepciós per volt), mi több, a bábu szurkálása és égetése is megtörtént, az átok lepergett a jelentős rendezőről (miért, mit vártak?). Az utóbbi néhány hét történéseiről alighanem mindenki értesült, s a képek bejárták a világot: házkutatás a Jackson-farmon, a Neverland Ranchon, Jackót hátra bilincselt kézzel viszik a Santa Barbara-i seriff hivatalába, 3 millió dolláros óvadékot tesz le érte egy ügyvéd (akit egy brit lap maffiakapcsolatokkal gyanúsít - Sinatra, óh!), meg a folyamatosan kiszivárgó hírek, melyekből most se tudunk meg semmit - hacsak azt nem, hogy újabb vélt áldozata 12 éves, éppen gyógyulófélben daganatos betegségéből, Jacko Rubbának hívta, vele pedig papának szólíttatta magát. A kis srác családjának verziója szerint úgy kellett szökniük a nekivadult sztár elől, aki azon túl, hogy gyakorlatilag fogva tartotta őket, még borral és altatóval is kínálta védencét. A Jackson-stáb szerint viszont a galád család csak újabb pénzt akar kizsarolni jótevőjüktől, pedig az már rájuk költötte utolsó fillérjét is. Az ügyész merő véletlenségből azonos a tíz évvel azelőtti eljárás (tudjuk, bosszúszomjas) kezdeményezőjével, aki meglehetős szorgalommal, bár szelektíven szivárogtat. Ezen hírek szerint számtalan levél került elő a házkutatás során, melyek úgymond szoros érzelmi kötődésről tanúskodnak. Hogy ennél többről is szó lenne, az kétséges, s amúgy sem kötik az orrunkra a tárgyalásig. Szokás szerint a legvadabb találgatások keringenek, a meztelen gyerekfotókkal teli titkos szobától az áldozattal közösen nézett pornófilmekig, amik közös jellemzője, hogy egyelőre bizonyítatlanok, jórészt találgatásra épülnek, ehhez meg csak fantázia kell, mint látható, abból se sok.

Hogy mi lesz Jacksonnal, az csak jövőre, a tárgyalás után derül ki, ám sok mindent már ennek ismerete nélkül is tudhatunk. Meglehet, a lélekgyógyászat még nem tart azon a szinten, hogy egy, a Jacksonéhoz hasonló, komplexen sérült személyiséget kezelni vagy akár csak diagnosztizálni tudjon - az ennél egyszerűbb esetekkel sem tud mit kezdeni, már ha egyáltalán vannak ilyenek. Valami azonban végképp és visszavonhatatlanul tönkrement Michael Jackson életében, s ezen nem segíthet sem egy felmentő ítélet, sem egy újabb arcműtét, sem egy következő sikeres lemez.

Sőt, az is meglehet, hogy ebben az életben már egyik sem jön össze neki.

Barotányi Zoltán

Tűnt idők dalai

Michael Jackson: Number Ones

A Michael Jackson-jelenség mindig is két markáns részre osztotta az emberiséget, s ettől zenei munkássága értékelésekor sem tekinthetünk el: hatalmas tömegek kritikátlanul és elfogultan rajongtak érte, a többség viszont közönyös volt, amibe - különösen az idő előrehaladtával - mind több viszolygás vegyült. Ha mostanra azok száma is megnőtt, akik gyűlölik és megvetik, arról igazából csak maga (továbbá az aljas szennysajtó, nyilván) tehet, de ez sem ment fel bennünket az alól, hogy tudomásul vegyük: legalább egy évtizedig nem volt nála befolyásosabb előadó a popvilágban. Pedig ez idő alatt nem sokat csinált: három albumot (Off The Wall, Thriller, Bad), néhány emlékezetes számmal. Nagyjából ezekből válogat a Number Ones című válogatáslemez, rajta egyetlen új dal, a beszélő című One More Chance, ami leginkább azt bizonyítja, hogy a sztár valamennyire még tud énekelni, bármi legyen is az utóbbi időben kicsit problémás orrlégzésével (már ha hinni lehet a mocskos pletykáknak, továbbá a szemünknek). Annyit mindenesetre mindenkinek el kell ismernie, hogy a Quincy Jones által felületkezelt darabok (az 1987-es Baddel bezárólag) a maguk nemében hibátlanok: a kezdeti naiv diszkó-funky hangzástól gyorsan eljutunk a nyolcvanas évek legendás robotikus basszus-groove-jához, amit máig irigyel (s alkalmanként kölcsönöz is) tőle korunk elektronikus tánczenéjének számos guruja. A Billie Jean hosszú, állítólag Bushwacka-féle bootleg-verziója, melyben javarészt csak a hipnotikus szinti-sound, a kíméletlen dobalap és az imént méltatott ellenállhatatlan basszus hallatszik, ma is nyerő darab egy dj kezében. Számtalan slágerében lehet találni hasonló érdekes, kiemelhető, feldolgozható, reciklálható vagy éppen eredeti formájában is csodálható részeket. No és a hang, ami erős és energikus - ennek megfelelően mára már csak emlék; bár hozzátennénk, sokan máig sem tudtak megbarátkozni azzal, ahogy egy felnőtt ember (kétségtelenül virtuózan) kezeli egy még csak nem is mutáló kamasz hangját. Most mindenesetre meghallgathatjuk az életmű javát, esetleg eszünkbe jutnak a klipek, különösen a Thrilleré, mely, ha szabad így mondanunk, sok mindent előrevetített a nem is oly kései jövőből. Az életmű persze torzó - más ok miatt, de Presleyé is az volt, s nehezen tudunk vele mit kezdeni. Se kiköpni, se lenyelni, ami már csak azért is kínos, mert így egyre nehezebb táncolni rájuk, igazság szerint a kedvünk is mind kevesebb.

-minek-

Pedofilológia

Az elmúlt évtizedekben számos közismert embert hoztak hírbe pedofília vádjával. A következő felsorolás természetesen nem a pedofil hajlam tényét állítja, pusztán megemlít néhány jó nevű személyiséget a gyanú árnyékából.

Terjedelmi okok miatt meg sem kísérelhetjük kimerítő taxonómiáját adni azon katolikus egyházi személyeknek, akik az "Engedjétek hozzám a kisdedeket" újtestamentumi biztatását - a jelek szerint - igencsak kreatív módon interpretálták. (Vita tárgya lehet persze, hogy celebritásnak tekinthető-e valaki pusztán azért, mert miséket celebrál.) A közelmúltban - mint ismeretes - a tengerentúli katolikus egyház szinte teljes intézményrendszere megroppant az aggódó szülők vádjai miatt. Két nevezetes esetet citálhatunk az öreg kontinensről is. Hans Herman Groer bécsi bíboros-érsek ügyét a kilencvenes évekből: ő állítólag ifjabb korában, szemináriumi tanárként kisfiúk tucatját térdepeltette le, nem kimon-dottan imádkozni. Groer nyilvánosan sosem válaszolt a vádakra, viszont rögtön lemondott minden tisztségéről, és kolostorba vonult. Poetz pozna–i érsek néhány évvel ezelőtti afférja azért érdemel említést, mert évekig II. János Pál pápa vatikáni bizalmasa volt. ` is önként távozott posztjáról. (A témáról bővebben lásd: Kinek a papné, Magyar Narancs, 2002. június 27.)

Három éve Belgiumban Marc Dutroux pedofil gyilkos nevezetes pere kapcsán szinte a teljes belga politikai elit gyanúba keveredett. Már régen ismeretesek voltak az azóta életfogytiglani börtönbüntetését töltő Dutroux elleni vádak, mégsem tartóztatták le, sőt amikor ez mégis megtörtént, sikerült megszöknie. Az utcán ezrek tüntettek, a közvélemény jelentős része szerint a szadista rém politikai kapcsolatainak köszönhette, hogy kis híján kiszabadult az igazságszolgáltatás karmai közül. Az eset miatt miniszterek mondtak le, s végül belebukott az egész Dehane-kormány.

A legújabb kori hazai politikában Lévai Levente SZDSZ-es városatyára hullott pedofília gyanúja. Gyermekekről készült pornóképek internetes terjesztésével vádolták, a bíróság azonban jogerősen felmentette.

Lássuk a művészvilágot! Jerry Lee Lewis, a 60-as évekbeli rock and roll ikon karrierje azért tört derékba, mert kiderült, hogy házasságot kötött 13 éves unokahúgával. Woody Allen író-színész-rendező válóperében is az volt felesége, Mia Farrow fő érve, hogy Allen évek óta szerelmi viszonyt folytat nevelt lányukkal, akit a válás után feleségül is vett. A neves filmrendező, Roman Polanski is a kiskamasz lányok iránti vonzalmai miatt kényszerült az Egyesült Államokból Franciaországba települni. A tavalyi Oscar-gálán sem jelenhetett meg személyesen, pedig a Zongorista című alkotásával díjat nyert, de ha az Egyesült Államok területére lép, rögvest letartóztatják. Ha már a filmeknél tartunk, a 2001 Ûrodüsszeia című kultuszfilm alapjául szolgáló regény írója, Arthur C. Clark ázsiai kisfiúkkal vigasztalja magát Srí Lankán, ahová a nyugati világ - büntetőjogi szankciók ígéretében is megnyilvánuló - értetlensége miatt menekült. Lewis Carrollról, az Alice Csodaországban szerzőjéről (aki egyébként C. L. Dogsonként volt oxfordi matematikus) halála után derült ki: számos nevelőnőt vett rá, hogy a rájuk bízott, 7-12 éves kislányokról aktfotókat készíthessen. Az Egyesült Államok bulvársajtójának örökzöld témája James Levine karmester, a New York-i Metropolitan fő-zeneigazgatója, akinek a pálcája láttán - a híresztelések szerint - nem csak a vájt fülű zenerajongók szája szokott tátva maradni.

Az elmúlt évtizedben Magyarországon több jó nevű úszóedző kapcsán merült fel a vád, eleddig azonban egy sem nyert bizonyítást.

- bugyinszki -

Értelmezés kérdése?

A pedofília pszichológiai, erkölcsi és jogi megítélése nem egyszerű feladat. Egyrészt, ha valaki karonülőkkel bizalmaskodik, az nyilvánvalóan megvetendő, másrészt: egy 19 és egy 17 éves ember testi kapcsolatában már nemigen találunk semmi kivetnivalót. Létezik azonban egy "szürke zóna", a serdülőkor évei, amikor csupán a Gergely-naptárt figyelve nem dönthető el megnyugtatóan, hogy egy kiskamasz és egy nála akár évtizedekkel idősebb férfi (vagy nő) szexuális viszonya elítélendő-e. Manapság a magyar büntetőjog általában formálisan 14, hallgatólagosan viszont 12 éves korhoz köti azt a határt, amikortól valakinek már tisztában kell lennie a tetteivel. (Magyarországon még egy évvel ezelőtt is büntetendő volt az, ha egy 18 év feletti személy egy 14 és 18 év közötti másik, azonos neművel létesített szexuális kapcsolatot. Ma már 14 év a beleegyezési korhatár, de például Máltán még ennél is alacsonyabb: 12 év.)

A társadalmi megítélés koronként és kultúránként változó. Az antropológiai szakirodalom szép számmal kínál leírásokat arról, hogy egyes természeti népek a felnőtté válás zálogának tartják, ha az éppen csak serdülő hím egyedek testébe némi, életerőt jelentő sperma kerül, természetesen a felnőtt férfipopuláció tagjaitól.

Nem kell viszont az őserdőkbe menni ahhoz, hogy példát találjunk a viszonylagosságra. Az ókortól egészen a 19. század utolsó harmadáig volt bevett gyakorlat a nyugati világban is, hogy idős urak 18 évesnél jóval fiatalabb lányokkal léptek házasságra.

A negyven felett járó Vörösmarty Mihály beleszeretett a 15 éves Csajághy Laurába, s két év múlva feleségül vette. Fáy András, a "nemzet mindenese", a reformkor legnépszerűbb politikai személyisége, az első magyar takarékpénztár alapítója és az első magyar irányregény (Bélteky-ház) szerzője saját nevelt lányával (Sziráky Zsuzsival) kelt egybe (vö. Woody Allen). Az egyik világraszóló botrány volt, a másiktól a szeme se rebbent senkinek (Fáynak gyermeket is szült a Zsuzsi), csak bő egy évszázad telt el a két eset között. (A pedofília - nem állítva, hogy az iménti esetekben fennállt volna - rokonok között a leggyakoribb napjainkban is.) Vachott Sándor, a 19. század első felének költője (Vahot Imrének, a Pesti Divatlap szerkesztőjének, Petőfi egyik felfedezőjének a testvére) szintén poétikusan ifjú párt talált. A társadalmi szokások és normák változását jól mutatja, hogy választottja ugyan 16 éves volt már, ő azonban hencegésből - ahol csak tehette - 14-nek mondta.

Az etológusok számára komoly problémát jelent annak a meghatározása is, hogy mi számít egyáltalán szexuális jellegű közeledésnek (ez a dilemma a zaklatásnál is gyakran felmerül). A kölyke nemi szervét és a környékét nyelvével tisztogató emlősmama ad absurdum akár pedofilként is aposztrofálható. A szülő-gyermek viszony rejtett szexuális komponenseiről Freud is többször értekezik. Ahogy mondani szokták: egy marslakó nem tudna különbséget tenni az újszülött unokáját kedveskedve popón pusszantó nagypapa és egy vadidegen pedofil akciója között. A párhuzam erőltetettnek tűnhet, de fontos tudni, hogy a pedofilok döntő többsége nem okoz fájdalmat "választottjának", és behatolásra is csak ritkán ragadtatja magát. Ennek az lehet az oka, hogy az esetek többségében sokkal inkább az idősebb fél szeretet- és intimitáshiányáról van szó, semmint valamiféle szexuális preferenciáról. Amikor azonban megtörténik az aktus, nem ritka az agresszió. A szexuális perverzitás ezen különösen visszataszító formáját a pszichológiai szakirodalom "tárgytévesztésként" értelmezi, mint a fetisizmust vagy az állatszexet. (A jelenség megértését segítheti Nabokov Lolita című regénye és a Boldogságtól ordítani című film.)

Egy még serdületlen kislány iránti, ugyan csak plátói, de leplezetlen rajongás zavarbaejtő példája Arany Jánosnál, ahogy 39 évesen a 12 éves (és Aranyba fülig szerelmes) Wohl Jankához ír: "To love, to like, enyelgénk, Amaz sok, ez kevés; ...Egy szóba` most ezen per kiengesztelve lőn: Zeng édesen: remember! át téren és időn." Deák Ferenc, a "haza bölcse" egy fóti szüreten a díszebédnél a felnőttek helyett serdülő kislányok mellé ült, mondván: "Én nem ülhetek az öregek közé!" Vachott Sándorné naplójában meg is jegyzi: nem sejtette, hogy Deák a kislányok társaságát szereti. Pilinszky János Bűn című versét így indítja: "Gyerek vagy még, a tagjaid mégis már szinte készen vakítanak a hajlatok derengő rendszerében, s akár egy bújkáló mosoly, ha csípőd nem, hát vállad elárul és magadra hagy. Tetőtől talpig látlak."

Magyarán: kellően tendenciózus - és rosszindulatú - értelmezéssel szinte bárkiről megfogalmazható minden vádak talán legutálatosabbika. Ám ez nem jelenti azt, hogy "valódi" pedofilok nincsenek.

- bgy -

Neked ajánljuk