helyrajzi szám

Batthyány tér 4.

Lokál

A 17. század végi Budán, a mai Batthyány tér területén alakult ki kereskedelmi és közlekedési központ, amelyet Oberer Marktnak, felső piacnak neveztek.

A téren álló Fehér Kereszt fogadónak a Tirolból származó Falk Pál volt a tulajdonosa, aki az 1720-as években érkezett Budára. Az 1750-es évek végén fia, Falk Ferenc vette át üzletet, aki lebontatta a fogadót, és jóval nagyobb, pazar szállodát építtetett a helyére. Állítólag a szálló vendége volt II. József császár is, erre vannak ugyan levéltári bizonyítékok, de arra a jóval elterjedtebb legendára nincsenek, hogy Giacomo Casanova is itt szállt volna meg és keveredett különféle kalandokba budai fürdőkúrája idején. Az viszont bizonyos, hogy a szálló az 1830-as évekig nagyszabású bálok és színi­előadások helyszíne volt, pedig ma már egyáltalán nem tűnik olyan nagynak a jelenlegi Batthyány tér 4. szám alatti műemlék épület.

Amennyire dicsőséges volt a Fehér Kereszt történetének első száz éve, a következő száz inkább érdektelennek mondható. Falk Ferenc 1814-es halála után egy budai polgár, Diestinger József vette meg a házat, amely az 1838-as árvíz okozta károk után már nem fogadóként, hanem bérházként működött – egészen 1945-ig. Rákosi állítólag az ötvenes évek elején teljesen át akarta alakíttatni a Batthyány teret (hogy ne templomokra nézzen a parlamenti ablaka), ám 1955-ben úgy döntött a műemlékvédelmi hatóság, hogy nem nyúlhat senki a Batthyány térhez, ekkor készültek el a Batthyány tér 4. felújítási tervei is. A munkák azonban elhúzódtak. Olyannyira, hogy 1965 februárjában az Esti Hírlap „Jubilál a Fehér Kereszt fogadó tragikomédiája” címmel közölt riportot, amelyben arra keresték a választ, hogy az épület miért nem tudott újjá­épülni tíz év alatt sem. „Például azért, mert a falak nedvesek. A pincében térdig ér a víz, hiányzik a szigetelés” – írta a lap riportere. Két év múlva mégis csoda történt. 1967. január 24-én az Esti Hírlap másik munkatársa már az „egyik legszebb budai műemléknek” nevezte az egykori fogadót, amelyet nem csak bérházként újítottak fel, de 130 év múltán visszatért belé a vendéglátóipar is. Földszinti helyiségeiben nyílt meg ugyanis a Casanova bár, amit ettől kezdve messziről fénylő neonfelirat hirdetett a masszív boltíves kapu fölött. „A nyerstégla falazatú, gyertyával világított éjszakai szórakozóhelyen” elsősorban nyugati turistákra számítottak, no meg azokra a hazai vendégekre, akik az éjszaka császárának képzelték magukat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.