helyrajzi szám

Bornemissza téri buszvégállomás

Lokál

Rendhagyó járat

Tíz éve adták át a 4-es metrót, a megnyitó előtt és után is igen gyakran emlegették az átszervezett 7-es autóbuszcsaládot. Nem tudjuk, hogy e „szakkifejezést” mikor használták először, de az biztos, hogy az 1950-ben még csak a Kosztolányi Dezső tér és a Nagy Lajos király útja között közlekedő 7-es busz az idő tájt kezdett „családdá” terebélyesedni. Akkor két betétjáratot indítottak 7A és 7B jelzéssel, bár az utóbbiak csak a futballmeccsek idején közlekedtek.

A fővárosi tömegközlekedési terminológiában a betétjárat kifejezés a hozzá kapcsolódó betűjellel azt jelentette, hogy az ilyen buszok a „betű nélküli” alapjáratok rövidített útvonalán közlekedtek. Ezt a szabályt hagyta figyelmen kívül 1959-ben a BKV buszos elődje, a Fővárosi Autóbusz Üzem, amikor megindította a 7C jelzésű buszt. A járat ugyanis a zuglói Öv utcától ment a Kelenföldi pályaudvarig – érintve a 7-es teljes útvonalát. A következetlenséget egy évvel később úgy korrigálták, hogy felcserélték a 7 és a 7C végállomásait. Ám 1971-ben megszüntették a 7-es buszt, és csak 1977-ben indították újra. Méghozzá a 1971–1977 között is közlekedő 7C helyett.

De a 7C nemcsak ezért volt rendhagyó betétjárat. Amikor elkezdték építeni az első paneles lakótelepet Kelenföldön, a környék tömegközlekedésében e járatnak szánták a főszerepet. „Jövőre elkészül az új Bornemissza téri végállomás, amely lehetővé teszi, hogy a 7C jelzésű autóbuszjáratok idáig közlekedhessenek, s ezzel lényegében megoldják a kelenföldi lakótelep közlekedését” – írta 1967. november 1-jén a Népszava, az olvasó pedig miután megpróbálta elképzelni azt, hogy hol a fenében lehet a Bornemissza tér, okkal képzelhette azt is, hogy kacsalábon forgó létesítmény van készülőben. Ezzel szemben a valóság kiábrándító volt. Az új buszvégállomás ára az épülő lakótelep melletti családi házas övezet egyik parkjának szétbarmolása volt, hogy 3–4 csuklós jármű is elférjen. Az úthengerek kétsávos aszfaltozott buszfordulót húztak, annak közepére azután egy olyan építmény került, amely semmiben nem különbözött a többi buszvégállomástól: kék-fehérre festett, lapos tetős bódé esővédővel és pénztárablakkal, ahová idegeneknek tilos a bemenet. Merthogy a bódéban volt az ebédszünetes buszvezetők számára kialakított, úgynevezett tartózkodó, asztallal, székekkel, villanyrezsóval, öltözőszekrényekkel, szódaautomatával. Noha a végállomás tipikus egyenépület volt, az építők nem álltak a helyzet magaslatán. Ezt bizonyítja a több hónapos csúszás, de még inkább az, hogy a BKV 1969 januárjában beperelte a sajtóhírekben meg nem nevezett kivitelezőt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.