Zetor, Dutra, Hofherr és a többiek – a régi és a nem is olyan régi idők traktorait gyűjtötték össze Kunhegyesen

Lokál

Mi volt a lófogat utáni első jármű, amivel szántottak? Melyik volt az első fülkés traktor? Hol szolgáltak a kispesti Vörös Csillag Traktorgyárban készült masinák? Ezt mutatja be az a régi traktorgyűjtemény, amelyet egy volt téesz lelkes vezetői és egy gépészük hozott össze a Nagykunság közepén.

„Úgy kezdődött, még a 2010-es években, hogy volt nekünk egy régi Hofherrünk, ami ott árválkodott az udvarban. Aztán az akkori közvetlen főnököm, Tóth Mihály kitalálta, hogy gyűjtsük össze és hozzuk rendbe azokat a traktortípusokat, amik a háború utántól használatban voltak idehaza” – meséli Kovács Károly, aki mezőgazdasági növénytermesztő gépészként dolgozik a kunhegyesi Kunság Népe Zrt.-nél (ami az egykori termelőszövetkezet). „Nyáron kint vagyok a földeken, aratok, télen meg javítom a gépeket” – vezeti föl, miért épp ő kapta a feladatot. Mint aztán kiderül, vannak fényképei is a felújítások idejéből.

  
Kovács Károly a Hofherren, felújítás előtt
Forrás: Kovács Károly

„A főnök először megszerkesztette a gépeknek a talapzatokat, azokat kiöntötték betonból. Aztán szép sorjában jöttek a traktorok” – kezdi a géppark történetét Kovács Károly.

„A Hofherrt csináltam meg legelsőnek. A kisgazdákat, akikről tudtuk, hogy vannak traktoraik, megkerestük, és cserélgettünk velük: kaptak mondjuk egy rosszabb, de még használható MTZ-t cserébe egy régi masináért.

Majd télen, amikor nem nagyon volt kint munka, akkor nekem az volt a feladatom, hogy ezeket a gépeket renoválgattam, csiszolgattam, javítgattam. Addig-addig, míg beindítottuk mindet. Amin elektronika, vagyis világítás volt, még azt is megcsináltuk. Le is festettük az összeset, csak úgy csillogtak-villogtak.”

 
Frissen festve, beröffentve
Forrás: Kovács Károly

Három-négy évig gyűjtötték a járműveket. „Utoljára a Super Zetort cseréltük egy kisgazdával itt Kunhegyesen, nagy nehezen, mert nem akart megválni tőle. Lehetett volna még több típust is beszerezni, a gumikerekesekből például, de miután Tóth Mihály meghalt, leálltunk a gyűjtéssel.”

 
"Csak úgy csillogtak-villogtak” - "kis" Zetor, Hofherr és RS09 felújítva, a 2010-es években Kunhegyesen
Forrás: Kovács Károly

A traktorfelújításokat Csáti Sándor igazgató is támogatta. Úgy volt, hogy egy jobb minőségű festékkel újra lefestik a járműveket, és mindegyik fölé egy egyszerű tetőt építenek, ami véd a napsugárzás és a csapadék ellen. Ám a gazdasági helyzet ezt nem tette lehetővé, aztán Csáti Sándor 2023 tavaszán nyugdíjba vonult, „azóta csend van”. Így – az időjárás és az udvar locsolása miatt – egyre romlik a traktorok állapota. De még így is szépek.

„Az biztos, hogy aki erre jár, igencsak megnézi ezeket a gépeket” 

– mondja Kovács Károly. 

 
Patinásak
A szerző felvétele

Összesen 14 betontalapzat készült el a kunhegyesi mezőgazdasági szövetkezet udvarán, ebből 9-en áll ma is traktor. Hiányzik a kollekcióból a fülke nélküli MTZ 45-ös, de tervben volt még egy T100 lánctalpas és egy Dutra1000 traktor beszerzése is. Mindezekkel együttvéve a gyűjtemény lefedné az 1950-estől a 2000-es évekig használt gépparkot.

Mint Angyal Balázstól, a Kunság Népe Zrt. jelenlegi igazgatójától megtudtuk, ha lehetőségük lesz, folytatják a sorozat beszerzését, kiegészítését. „És amint időnk engedi, az újrafestés is meg fog történni.”

A gyűjtemény darabjai

A mai traktorok fülkéje egy jobb minőségű személyautó fülkéjével vetekszik, kényelmes üléssel, légkondicionálóval. „Beül az ember nyakkendőben és eltraktorozgat” – fogalmaz egy kunhegyesi illetőségű traktoros. A régi járművek ülése, fülkéje viszont „hót olaj, piszok volt”, és nem telt el nap, hogy ne romlott volna el a traktoron valami. „Nem voltak úgy kitalálva ezek a gépek, mint manapság.”

Lássuk, hol és mikor készültek, és mire használták ezeket a járműveket!

 
Super Zetor, a nagy klasszikus
Fotó: A szerző felvétele 

Az első fülkés traktort, a dízel hajtású Super Zetort Csehszlovákiában gyártották a hatvanas-hetvenes években, de még a nyolcvanas-kilencvenes években is lehetett látni a földeken ezeket a járműveket – ahogy idehaza, úgy a többi KGST-n belüli országban is. Vontatott ekével lehetett vele szántani.

 
"Kis" Dutra, a hazai
Fotó: A szerző felvétele

A Dutra magyar gyártmányú dízelmotoros traktor, amelyet 1959-től gyártottak a Vörös Csillag Traktorgyárban, két- és négyhengeres verzióban. A képen egy kéthengeres, vagyis „kis” Dutra (Dutra U28) látható. Akárcsak a „nagy Dutrát”, ezt is szántás-vetésre, általános mezőgazdasági munkákra használták. Ahogy a buszaink, úgy a Dutra is szolgált a KGST-országokban.

Volt mit megtanulni
Fotó: A szerző felvétele
  

A háború után megalakult termelőszövetkezetekbe főleg azok a nem képzett munkaerők mentek traktorosnak, akik korábban is a mezőgazdaságban dolgoztak. Őket aztán traktoros iskolákban megtanították ezeknek a gépeknek a használatára.

 
"Kis" Zetor
Fotó: A szerző felvétele

Az 1948-61-ig gyártott „kis” Zetorral, vagyis a K25-össel kisebb mezőgazdasági munkákat, például gereblyézést végeztek, amihez nem kellett akkora lóerő. Ha nem indult a motor, kellő emberi erővel, kurblival is be lehetett indítani.

 
"Körmös" Hofherr
Fotó: A szerző felvétele

„Ezzel mentek a traktoroslányok.” A G35 Hofherr – amit a köznyelv körmös Hofherrnek becézett, s amit Mad Max is bizonyára örömest elfogadna – a legöregebb a kunhegyesi gyűjteményben.

Ez volt a lófogat utáni első olyan jármű, amivel szántottak.

A G35 Hofherr izzófejes traktort 1920-as években kezdték gyártani a kispesti Hofherr és Schrantz Gépgyárban, majd a háború után – amikor a gyárat államosították és Vörös Csillag Traktorgyár lett – folytatták a gyártását.

 
"A sárban vidáman ment"
Fotó: A szerző felvétele

A G35 Hofherrt egyhengeres dízelmotor hajtotta, a lenkereket kézzel kellett beindítani.

Hogy ez mennyire lehetett egyszerű a traktoros lányoknak? „Legfeljebb kicsit több szalonnát ettek ilyenkor”

– fogalmazott traktoros szakértőnk. „Volt alsó és felső kipufogós kivitelű is, akkorákat lőtt, mint egy ágyú.” A képen is látható körmös kereket szántáshoz használták, „a sárban vidáman ment”, illetve volt a közúti vontató gumikerekes. Kezdetben cséplőgépeket is hajtott egy hosszú lapos szíj segítségével, de „ezek a gépek nagyon balesetveszélyesek voltak”.

 
RS09, NSZK-ból
Fotó: A szerző felvétele

Az RS09 eszközhordozó traktort 1955-1964-ig gyártották az NSZK-ban. Kertészetekben permetezésre, kultivátorozásra használták. Kéthengeres léghűtéses V-motor hajtotta.

 
MTZ 50. Szerették
Fotó: A szerző felvétele

A maga korában már modernnek számító kerekorrú MTZ 50-est a minszki traktorgyárban 1961 kezdték gyártani. „A nyolcvanas években rengeteg forgott idehaza a földeken.” A korábbi járművekhez képest ez már egy erősebb, strapabíróbb gép volt, „szerették az emberek”. Volt rajta hidraulika is, vagyis lehetett vele függesztve szállítani eszközöket.

 
T 54B, a kis bolgár
Fotó: A szerző felvétele

A bolgár gyártmányú T 54B lánctalpast MTZ-motor hajtotta. Mivel ez kisméretű gép, olyan helyeken használhatták, ahová nagyobb járművek nem fértek be, például erdőkben faszállításra, vagy kertészetekben, szőlőműveléshez. A keret utólag lett rátéve, mivel a magas súlypontja miatt borulékony jármű.

 
Jobbra át!
Fotó: A szerző felvétele

„Kézigázzal működik, és ha kanyarodni akarunk vele, akkor a botkormányt meghúzzuk, közben megnyomjuk a jobb vagy a bal pedált, attól függően, hogy melyik irányba akarunk fordulni.”

 
DT54 - "Ezen gyakoroltunk szerelni"
Fotó: A szerző felvétele

A DT54 szovjet lánctalpast, amelyet 1949 és1979 között gyártottak, szántásra és különböző talajmunkákra használták. „Mikor kezdtem a szakmunkás tanulmányaimat, ez a DT ott volt a tanműhelyben, ezen gyakoroltunk szerelni és talajmunkázni. Aztán a tanműhely megszűnt, a gép pedig ott marad a téesz-ben” – meséli Kovács Károly.

 
Vitték
Fotó: A szerző felvétele

Ezeket a lánctalpas gépeket trailerrel szállították a munkaterületre.

 
DT75, a sokoldalú
Fotó: A szerző felvétele

A DT75 nem önindítóval működött, hanem egy kis benzinmotor indította be a nagy dízelmotort – „mínusz 50 fokban is betekerte, ha kellett”. Ez a sokoldalú gép – melyet 1963-tól kezdtek el gyártani –

már megállta a helyét nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az iparban, valamint a közutak és az erőművek építésénél is.

A DT75-nél eggyel nagyobb kiadás volt az E100-as lánctalpas (ilyen nincs a kiállított darabok között), „ez volt a legnagyobb ebből a fajta gépből”.

 
Nyugdíjas otthon
Fotó: A szerző felvétele

 A méltatlan sorsra jutott magyar gyártmányú Dutráról ebben a cikkünkben olvashatnak:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."