Kiállítás

Hagyományos és modern

Lajta Béla 150

Lokál

A 150 éve született Lajta Béla különleges életművet hozott létre rövid élete során. Az évforduló alkalmából a Kiscelli Múzeumban rendeztek kiállítást az építész munkásságáról.

 

Lajta Béla (1873–1920) művei egy születő új korszak lenyomatai, új gondolatok szintéziseit jelenítik meg egy kivételes vizuális érzékkel és érzékenységgel megáldott alkotó zsenijének szűrőjén keresztül. Életművében a századelő formai és szellemi útkeresését pontosan nyomon követhetjük a lechneri cifrán dekoratív ornamentikától az art deco, illetve a letisztult, geometrikus premodern megformálásig. Lajta egyértelműen a hiteles esztétikai megnyilvánulásokat kereste egy olyan korszakban, amikor a historizmus, azaz a klasszikus korok stílus­elemeinek dekoratív és önkényes alkalmazása szellemileg érvényét vesztette. Mindez összefonódott egyfajta nemzeti útkereséssel, a „magyar karakter” megteremtésének igényével, amelyhez az inspirációt a feltételezett keleti gyökerekben éppúgy kereste, mint a népművészetben. De Lajta esetében a polgárosodott zsidóság és a saját kulturális éhsége, igényessége, kíváncsisága nem csak az európai kultúrára terjedt ki, ahogy azt bizonyítja az időrendben haladó, nagyrészt a Kiscelli Múzeum folyosóján látható kiállítás első leágazása, amely az inspirációkat veszi sorra.

Nem csak építészet

Itt a családtörténet éppúgy helyet kapott, mint az építész kőgyűjteménye. Egy szellemes fotófalon az utazások és külföldi munkák idején beszerzett tárgyak láthatók, amelyek Lajta dolgozószobáját díszítették; a kor szokásainak megfelelően bejárta Európát, Marokkóba is eljutott, dolgozott Berlinben és Londonban, mielőtt hazai pályára lépett. Kezdettől ambiciózus pályát épített, élvonalbeli magyarországi irodákban dolgozott, választásaiban kirajzolódik az egyéni útkeresésnek és a saját vizuális világ kialakításának igénye.

Korának haladó építészeihez hasonlóan Lajta is Lechner Ödönt tekintette példaképének, korai munkáin jól látszik a lechneri formanyelv hatása – jó példa erre a Schmidl-sírbolt a Kozma utcai temetőben. (Lajta műveivel szerencséje van az utókornak és elsősorban a budapesti érdeklődőknek, hiszen szinte minden munkája a fővárosban található, kényelmesen végigjárható, ha a kiállítás gazdag kronologikus lajstromát nem éreznénk elegendőnek.) A Kiscelli Múzeum adottságaihoz igazodva a hosszú folyosón egyértelműen feltárul az az építészeti ív, amely a lechneri keleties formavilágtól a népies szecesszión át az art deco stilizált geometriájáig vezet, és érzékelhetővé válik az is, hogy Lajta munkásságában a monumentalitásra törekvés, illetve ezzel párhuzamosan az ornamentika hangsúlyos és kreatív alkalmazása páratlan. Ez a kettősség, az archaikus keleti kultúrákból ismerős nagy, birodalmi léptékű formák és tömegek, illetve a kézzelfogható részleteken, kapukon, kerítéseken, homlokzati díszeken megjelenő stilizált ornamentika szinte kézműves jellege nyújtja azt a feszültséget, amely alkotásait izgalmassá teszi.

A kiállítás szerteágazó és gazdag anyagában ezek a fókuszpontok jól kirajzolódnak. A házak mellett hangsúlyosak a bútorok, de legfőképp a már említett ornamentika, amelynek a különféle anyagokban megjelenő „átiratai” végigkísérik az életművet. Például a sárközi bíborvégek mintái kerámiába adaptálva jelennek meg bérházakon, vagy a népi motívumok mellett a modern élet ikonjai is megjelennek a Vas utcai felső kereskedelmi iskola (ma: Széchenyi István Kereskedelmi Technikum) részleteiben. Lajta kuriózuma a modernitás és a hagyomány mesteri ötvözése, amely leginkább a kiállításon is kiemelt figyelemmel kezelt épületeken, a Vas utcai iskolán, vagy a Pesti Izraelita Hitközség Alapítványi Gimnáziumának épületén (ma: ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola) jelenik meg teljes spektrumában, de felfedezhető a Vakok Intézete és a Zsidó Szeretetház (ma: Amerikai úti idegsebészet) esetében is.

 
 
A Chevra Kadisa amerikai úti szeretetotthona (ma Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet)
Fotó: Kovács Dániel/Wikipédia

Lehetett volna

A legérdekesebb és legnagyobb szabású elképzelések mégis azokon a tervlapokon láthatók, amelyek nem valósultak meg. A Széll Kálmán téri postapalota helyére álmodott budai zsinagóga lapos ívű kupolával megkoronázott épületén, a Fővárosi Nyilvános Könyvtár monumentális toronnyal kiemelt modern tömegén, a Nemzeti Színház és az Adria Biztosító pályázatára készült terveken köszön vissza teljes valójában az a drámai monumentalitás, amely iránt Lajta Béla olyannyira vonzódott, ám a megépült házakon csak töredékes formában valósulhatott meg. Mindezt a kortársak is felismerték. Lajta méltatói egyöntetűen kiemelik az építész elköteleződését az építészet drámája iránt. Talán ez vonzotta a díszletjellegű építményekhez, legyen szó valódi színpadi díszletről, szobor-, illetve emlékműpályázatokról, síremlékekről. Goldmark Károly Sába királynője című operájához 1915-ben készült színpadképe meglepő előképe Bortnyik Sándor 1921-es ízig-vérig modern híres festményének, a Zöld szamárnak, egyes síremlékei a Salgótarjáni úti és a Kozma utcai zsidó temetőben szintén a nagyvonalú, tömbszerű formák és a stilizált ornamentika bravúros ötvözetei. A korai, még Lechner építészetének bűvöletében fogant, színes-virágos Schmidl-sírbolttól Bródy József vagy a Sváb család fekete gránit, végsőkig absztrahált síremlékéig ugyanolyan kísérletező út vezet, mint az épületek esetében a szecessziótól a Vas utcai iskola komor geometriájáig. Még a kiállított art deco bútoroknak is kifejezetten építészeti karaktere van.

Ma is látható

A kiállítás nem csak a múltbeli kapcsolatokat vagy a burjánzó ornamentika gyökereit és átalakulását követi nyomon. Bemutatja Lajta máig álló épületeinek jelenkori állapotát is. Vannak veszteségek, mint a Salgótarjáni úti temető szertartásépülete (lásd keretes írásunkat), vagy egyes üzletportálok, de összességében olyan életműről van szó, amely kivételes módon élőben is hitelesen tanulmányozható. A kiállítás szervezői éltek is a lehetőséggel, és tematikus séták során mutatták be az érdeklődőknek Lajta Béla kivételes életművét.

A Kiscelli Múzeum kiállítása nem csak bemutatja, de alaposan dokumentálja a munkák hátterét, Budapest pedig szinte tálcán kínálja Lajta Béla épületeit a századelő életérzése és gondolkodásmódja iránt érdeklődőknek. Az építész munkássága azt is példázza, hogy a modernitásnak nem kell feltétlenül együtt járnia a dísztelenséggel, a modernista alapvetésnek számító, a funkcióból és a technológiából fakadó őszinte esztétika nem zárja ki, hogy egy-egy épület az érzelmekre hasson. Lajta művei minden erőltetett narratíva nélkül keltenek erős asszociációkat, és száz év után is példaként szolgálhatnak a mai építészek számára.

Veszteség a temetőben

Lajta Béla szoros kapcsolatot ápolt a zsidó hitközséggel. A Pesti Chevra Kadisa megbízásából ő töltötte be a fővárosi zsidó temetők műszaki felügyelői tisztét, a Salgótarjáni úti és a Kozma utcai temetők infrastruktúrájának kiépítése, fenntartása, illetve a föld alatti sírboltok ellenőrzése is a feladatai közé tartozott.

A Salgótarjáni úti temető bejárati terének és szertartási épületének megkomponálása az egyik kiemelkedő alkotása. Az épület pusztulása a magyar építészettörténet egyik legnagyobb, és némiképp érthetetlen veszteségei közé tartozik, mert miután ku­polája beomlott az 1970-es években, annak fémelemeit apránként elhordták, az épületet pedig, ahogy az egész temetőt, a természet vette birtokba.

(A kiállítás kurátora: Csáki Tamás; megtekinthető 2024. április 28-ig. A finisszázson már kapható lesz a Lajta-katalógus, melyben az épületek mai sorsát bemutató videók szövege is szerepel, bőséges képanyag kíséretében.) Az írás a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Magyar Narancs közötti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

 

A lapszám további cikkei itt érhetőek el >>>

Heti hírlevelünkre itt tud feliratkozni >>>

Neked ajánljuk

A Fidesz már megint Kánaánt ígér a kkv-knak

A hazai vállalkozások túlnyomó részét képező mikro-, kis-, közepes gazdálkodók fejlesztését tűzte ki célul a kormány, immár nemzeti konzultációval is megtámogatva. A csaknem egymillió gazdasági egység a közelgő választások és a záruló politikai olló miatt másfél évtized után ismét fontos lett a kabinetnek.