Kiállítás

Hagyományos és modern

Lajta Béla 150

Lokál

A 150 éve született Lajta Béla különleges életművet hozott létre rövid élete során. Az évforduló alkalmából a Kiscelli Múzeumban rendeztek kiállítást az építész munkásságáról.

 

Lajta Béla (1873–1920) művei egy születő új korszak lenyomatai, új gondolatok szintéziseit jelenítik meg egy kivételes vizuális érzékkel és érzékenységgel megáldott alkotó zsenijének szűrőjén keresztül. Életművében a századelő formai és szellemi útkeresését pontosan nyomon követhetjük a lechneri cifrán dekoratív ornamentikától az art deco, illetve a letisztult, geometrikus premodern megformálásig. Lajta egyértelműen a hiteles esztétikai megnyilvánulásokat kereste egy olyan korszakban, amikor a historizmus, azaz a klasszikus korok stílus­elemeinek dekoratív és önkényes alkalmazása szellemileg érvényét vesztette. Mindez összefonódott egyfajta nemzeti útkereséssel, a „magyar karakter” megteremtésének igényével, amelyhez az inspirációt a feltételezett keleti gyökerekben éppúgy kereste, mint a népművészetben. De Lajta esetében a polgárosodott zsidóság és a saját kulturális éhsége, igényessége, kíváncsisága nem csak az európai kultúrára terjedt ki, ahogy azt bizonyítja az időrendben haladó, nagyrészt a Kiscelli Múzeum folyosóján látható kiállítás első leágazása, amely az inspirációkat veszi sorra.

Nem csak építészet

Itt a családtörténet éppúgy helyet kapott, mint az építész kőgyűjteménye. Egy szellemes fotófalon az utazások és külföldi munkák idején beszerzett tárgyak láthatók, amelyek Lajta dolgozószobáját díszítették; a kor szokásainak megfelelően bejárta Európát, Marokkóba is eljutott, dolgozott Berlinben és Londonban, mielőtt hazai pályára lépett. Kezdettől ambiciózus pályát épített, élvonalbeli magyarországi irodákban dolgozott, választásaiban kirajzolódik az egyéni útkeresésnek és a saját vizuális világ kialakításának igénye.

Korának haladó építészeihez hasonlóan Lajta is Lechner Ödönt tekintette példaképének, korai munkáin jól látszik a lechneri formanyelv hatása – jó példa erre a Schmidl-sírbolt a Kozma utcai temetőben. (Lajta műveivel szerencséje van az utókornak és elsősorban a budapesti érdeklődőknek, hiszen szinte minden munkája a fővárosban található, kényelmesen végigjárható, ha a kiállítás gazdag kronologikus lajstromát nem éreznénk elegendőnek.) A Kiscelli Múzeum adottságaihoz igazodva a hosszú folyosón egyértelműen feltárul az az építészeti ív, amely a lechneri keleties formavilágtól a népies szecesszión át az art deco stilizált geometriájáig vezet, és érzékelhetővé válik az is, hogy Lajta munkásságában a monumentalitásra törekvés, illetve ezzel párhuzamosan az ornamentika hangsúlyos és kreatív alkalmazása páratlan. Ez a kettősség, az archaikus keleti kultúrákból ismerős nagy, birodalmi léptékű formák és tömegek, illetve a kézzelfogható részleteken, kapukon, kerítéseken, homlokzati díszeken megjelenő stilizált ornamentika szinte kézműves jellege nyújtja azt a feszültséget, amely alkotásait izgalmassá teszi.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk