Szeged legnagyobb találkozóhelye: a „Raki”

Csak lépcső legyen

Lokál

Teraszosan kialakított zöld sávokat, vízi sétányt, mászófalat, „att­raktív lágyszárú növénytársulást” is rajzoltak a tervezők a majdani szegedi Tisza-partra, hogy vonzó legyen. De most is az: a lépcsőkön tizen- és huszonévesek kis csoportokban esznek, isznak, beszélgetnek estétől hajnalig.

„Boldog születésnapot!” – erre, és a koccintás hangjára áthajol a járókelő a rácsos korláton, megnézi a lépcsőre telepedett nyolcfős társaságot, mert világos abroszt hoztak, üvegpoharakat, bort. Ünneplés pénteken este hétkor a rakpart betonlépcsőin; ez mintha a város vendéglátóhely-kínálatának a kritikája lenne. Pedig háromszáz méteres körzetben háromféle teraszos szórakozóhely is működik, egy a vízen kikötve lebeg. És mintha Szegeden évről évre több kocsma, söröző, étterem, büfé lenne, bár ezt a benyomást nem erősíti meg a polgármesteri hivatal. A Narancs kérdésére azt válaszolta Szeged önkormányzata, nincs olyan nyilvántartása, amelyből kiderülne, 10–15 évvel ezelőtt mi volt a helyzet, de „az elmúlt pár évben nem volt kiugró változás”. Most ezer fölött jár a vendéglátóhelyek száma a százhatvanezres egyetemi városban; ha a cukrászda, étterem, gyorsétterem, italüzlet/bár, kávézó és zenés-táncos szórakozóhely üzlettípusokra szűkítjük le a kört, akkor 392. A minap adta hírül a helyi sajtó, hogy szakácshiány miatt bezárt a város legrégebben működő étterme, a Gulyás csárda, viszont ismét megnyitott a Szeged étterem, amely hasonlóan „ikonikus” egység a Széchenyi téren.

 

Enni a Budi büféből

A rakparton kétségtelenül nagyobb a tér. Több száz méter hosszan lépcsősor húzódik a mellvéd tetejéig, mint egy lelátó. Kétsávos út vezet a rakparton, de este nincs nagy forgalom, le lehet menni a víz széléig. Ott is beton, illetve kő és (lágyszárú) növényzet van, vadkacsák és sirályok úsznak, röpködnek. A Tiszát lehet nézni, az újszegedi oldalon a partfürdőt és a Lapost, tengerparti stílusú napernyőivel, a két hidat. Ezt a helyet a város a tűzijátékok idején, illetve a halfőző fesztivál alkalmával használja rendezvényhelyszínnek, egyébként pedig fő a feje, mit kellene vele kezdeni (lásd a Szeged főutcája című keretes írásunkat). Akik ide járnak, azoknak így is megfelel. Nem probléma, hogy az enni- és innivalót meg a zenét is hozni kell.

Miért jó itt? „Csak nézzél szét. Mindig van elég hely a Rakin, pedig néha nagyon sokan vannak, jó a levegő, el lehet különülni a társasággal, de át is lehet járni, ha ismerőst látunk. Egy idő után biztosan látunk” – mondja a Narancs újságírójának egy csöndes, szemlélődő fiútársaság „szóvivője”.

Kilenc óra körül kezdenek folyamatosan érkezni az 5–10 fős csapatok, de akadnak nagyobbak is. Vannak, akik csak rövid időre néznek ki ide, majd mennek tovább, mások eleve a rakpartra készülnek. Este tíz körül egy időre fogyatkozik a tömeg, és emelkedik az átlag­életkor. Ilyenkor indulnak az utolsó buszok az agglomerációba. Szóval a rakparton szórakozó fiatalok jelentős része nem szegedi, és talán azért szeret itt, mert eleve nagyobb személyes térhez szokott – ez nem az én következtetésem, hanem azoké, akikkel beszéltem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.