Szeged legnagyobb találkozóhelye: a „Raki”

Csak lépcső legyen

Lokál

Teraszosan kialakított zöld sávokat, vízi sétányt, mászófalat, „att­raktív lágyszárú növénytársulást” is rajzoltak a tervezők a majdani szegedi Tisza-partra, hogy vonzó legyen. De most is az: a lépcsőkön tizen- és huszonévesek kis csoportokban esznek, isznak, beszélgetnek estétől hajnalig.

„Boldog születésnapot!” – erre, és a koccintás hangjára áthajol a járókelő a rácsos korláton, megnézi a lépcsőre telepedett nyolcfős társaságot, mert világos abroszt hoztak, üvegpoharakat, bort. Ünneplés pénteken este hétkor a rakpart betonlépcsőin; ez mintha a város vendéglátóhely-kínálatának a kritikája lenne. Pedig háromszáz méteres körzetben háromféle teraszos szórakozóhely is működik, egy a vízen kikötve lebeg. És mintha Szegeden évről évre több kocsma, söröző, étterem, büfé lenne, bár ezt a benyomást nem erősíti meg a polgármesteri hivatal. A Narancs kérdésére azt válaszolta Szeged önkormányzata, nincs olyan nyilvántartása, amelyből kiderülne, 10–15 évvel ezelőtt mi volt a helyzet, de „az elmúlt pár évben nem volt kiugró változás”. Most ezer fölött jár a vendéglátóhelyek száma a százhatvanezres egyetemi városban; ha a cukrászda, étterem, gyorsétterem, italüzlet/bár, kávézó és zenés-táncos szórakozóhely üzlettípusokra szűkítjük le a kört, akkor 392. A minap adta hírül a helyi sajtó, hogy szakácshiány miatt bezárt a város legrégebben működő étterme, a Gulyás csárda, viszont ismét megnyitott a Szeged étterem, amely hasonlóan „ikonikus” egység a Széchenyi téren.

 

Enni a Budi büféből

A rakparton kétségtelenül nagyobb a tér. Több száz méter hosszan lépcsősor húzódik a mellvéd tetejéig, mint egy lelátó. Kétsávos út vezet a rakparton, de este nincs nagy forgalom, le lehet menni a víz széléig. Ott is beton, illetve kő és (lágyszárú) növényzet van, vadkacsák és sirályok úsznak, röpködnek. A Tiszát lehet nézni, az újszegedi oldalon a partfürdőt és a Lapost, tengerparti stílusú napernyőivel, a két hidat. Ezt a helyet a város a tűzijátékok idején, illetve a halfőző fesztivál alkalmával használja rendezvényhelyszínnek, egyébként pedig fő a feje, mit kellene vele kezdeni (lásd a Szeged főutcája című keretes írásunkat). Akik ide járnak, azoknak így is megfelel. Nem probléma, hogy az enni- és innivalót meg a zenét is hozni kell.

Miért jó itt? „Csak nézzél szét. Mindig van elég hely a Rakin, pedig néha nagyon sokan vannak, jó a levegő, el lehet különülni a társasággal, de át is lehet járni, ha ismerőst látunk. Egy idő után biztosan látunk” – mondja a Narancs újságírójának egy csöndes, szemlélődő fiútársaság „szóvivője”.

Kilenc óra körül kezdenek folyamatosan érkezni az 5–10 fős csapatok, de akadnak nagyobbak is. Vannak, akik csak rövid időre néznek ki ide, majd mennek tovább, mások eleve a rakpartra készülnek. Este tíz körül egy időre fogyatkozik a tömeg, és emelkedik az átlag­életkor. Ilyenkor indulnak az utolsó buszok az agglomerációba. Szóval a rakparton szórakozó fiatalok jelentős része nem szegedi, és talán azért szeret itt, mert eleve nagyobb személyes térhez szokott – ez nem az én következtetésem, hanem azoké, akikkel beszéltem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.