helyrajzi szám

Dombormű a Kálvin téri aluljáróban

Lokál

A 2-es metró építésekor – a hatvanas évek közepén –, a Blaha Lujza tér és az Astoria környéke vált bombatölcsérhez hasonlatossá.

Tíz évvel később, a 3-as metró kapcsán a Kálvin térrel történt ugyanez. A belvárosi szükségállapot két évig tartott, a soha véget nem érő építkezésre 1976 szilveszterén került az első pont, ekkor adták át e vonal első szakaszát a Deák tér és a Nagyvárad tér között.

A korábbiakhoz képest lényeges változás volt, hogy a Blahához vagy az Astoriához képest a Kálvin téren szövevényes aluljárórendszert építettek ki. Ám ennek nem a „földrajzi elhelyezkedés” volt a legfőbb oka, hanem az a régi idea, hogy a csepeli HÉV végállomását is itt építik majd meg, nagyjából a Lónyay (akkor Szamuely) utca sarkánál, a ma is ott található üzletközpont lebontása után, és eredetileg az itt keresztező 4-es metrót is már az ezredforduló előtt szerették volna átadni a ténylegesen megvalósult 2014 helyett.

Az építkezés legelején mégsem a jövő, hanem a múlt váltott ki nagyobb izgalmakat, a fúrásokat követően ugyanis előkerültek a Kecskeméti városkapu maradványai. Az 1440-es években épült városkapu mintegy 350 évig állt, 1794-ben azért bontották le, mert túlnőtt rajta Pest városa. A négyzet alapú toronyépület belső tere mintegy 50 négyzetméter volt, a kapunyílás szélessége 3,8 méter. A régészek eléggé odavoltak a felfedezéstől, ugyanis nem csak az egykori torony tárult fel négy méter magasságban, de a később hozzáépített rondella is. 1974-ben még úgy bontották le a toronymaradványokat és temették be az alapokat, hogy azokat 1975 őszén ismét feltárják, a romokat pedig bemutatják valahogy úgy, ahogy a római kori emlékeket később, a Flórián térnél. Erre azonban nem került sor, mivel a torony maradványai túlnőttek volna az aluljárón, eltorlaszolva így a közutat. Noha született olyan tanácsi javaslat, hogy „a Kecskeméti utcát a Kálvin térre egy hídon kell bevinni”, ám ez az elgondolás a tervezési szakaszig sem jutott el. Az aluljárót végül úgy adták át, hogy a középkori torony maradványai láthatatlanok maradtak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.