helyrajzi szám

Dombormű a Kálvin téri aluljáróban

Lokál

A 2-es metró építésekor – a hatvanas évek közepén –, a Blaha Lujza tér és az Astoria környéke vált bombatölcsérhez hasonlatossá.

Tíz évvel később, a 3-as metró kapcsán a Kálvin térrel történt ugyanez. A belvárosi szükségállapot két évig tartott, a soha véget nem érő építkezésre 1976 szilveszterén került az első pont, ekkor adták át e vonal első szakaszát a Deák tér és a Nagyvárad tér között.

A korábbiakhoz képest lényeges változás volt, hogy a Blahához vagy az Astoriához képest a Kálvin téren szövevényes aluljárórendszert építettek ki. Ám ennek nem a „földrajzi elhelyezkedés” volt a legfőbb oka, hanem az a régi idea, hogy a csepeli HÉV végállomását is itt építik majd meg, nagyjából a Lónyay (akkor Szamuely) utca sarkánál, a ma is ott található üzletközpont lebontása után, és eredetileg az itt keresztező 4-es metrót is már az ezredforduló előtt szerették volna átadni a ténylegesen megvalósult 2014 helyett.

Az építkezés legelején mégsem a jövő, hanem a múlt váltott ki nagyobb izgalmakat, a fúrásokat követően ugyanis előkerültek a Kecskeméti városkapu maradványai. Az 1440-es években épült városkapu mintegy 350 évig állt, 1794-ben azért bontották le, mert túlnőtt rajta Pest városa. A négyzet alapú toronyépület belső tere mintegy 50 négyzetméter volt, a kapunyílás szélessége 3,8 méter. A régészek eléggé odavoltak a felfedezéstől, ugyanis nem csak az egykori torony tárult fel négy méter magasságban, de a később hozzáépített rondella is. 1974-ben még úgy bontották le a toronymaradványokat és temették be az alapokat, hogy azokat 1975 őszén ismét feltárják, a romokat pedig bemutatják valahogy úgy, ahogy a római kori emlékeket később, a Flórián térnél. Erre azonban nem került sor, mivel a torony maradványai túlnőttek volna az aluljárón, eltorlaszolva így a közutat. Noha született olyan tanácsi javaslat, hogy „a Kecskeméti utcát a Kálvin térre egy hídon kell bevinni”, ám ez az elgondolás a tervezési szakaszig sem jutott el. Az aluljárót végül úgy adták át, hogy a középkori torony maradványai láthatatlanok maradtak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.