„Az is lehet, hogy mindenkinek nemesek a szándékai, és ez a fejlesztés a világ legjobb ügye, de akkor miért kell így titkolózni? A falu nem tud semmit – pontosan mi fog megvalósulni, hol és mikor? Azt viszont tudjuk, hogy aki ellenvéleményt fogalmaz meg vagy kérdez, az a polgármester szemében mindjárt ellenség” – fakad ki egy kisoroszi lakos, amikor a falut érintő turisztikai beruházásról kérdezem.
Ugyan még egy kapavágás sem történt, de június végén az önkormányzat – egy keddi nap reggelére összehívott – nyílt testületi ülésen áldását adta a projektre, lévén „a Szigetcsúcs főszezonban több mint 1200 látogató egy időben történő jelenlétét is ki kell, hogy szolgálja”. A projekt megvalósíthatósági tanulmánya szerint lesznek itt új strandélmények, vízimentő- és büfébódék, parkolók és útburkolás, koronaformáló favágás, valószínűleg még elektromos kisvonat is. A motorcsónak-kikötő ötletét egyelőre eltették későbbre.
A fejlődés úthengere
A Szentendrei-sziget felső, északnyugati csúcsában, a fővárostól bő 40 kilométerre fekvő falut méltán nevezik az útikönyvek a „Dunakanyar ékkövének”: a főág és a Szentendrei-Duna 5-5 kilométer hosszan fogja közre a közigazgatásilag Pest megyéhez tartozó területet. A spiccről csodálatos kilátás nyílik a Dunakanyarra.
| ||
Egyedi fekvése, hangulatos ófaluja, rendezett utcái és a közeli Cseres-tó miatt is régóta kedvelt helye a kirándulóknak, de a legfőbb értéke a Szigetcsúcson lévő, bő 20 hektáros nyárfás-füzes, galériaerdős terület, ahol alacsonyabb vízállás esetén terjedelmes kavicspadok nyílnak meg. A Natura 2000-es besorolású, s a Duna–Ipoly Nemzeti Park fennhatósága alá tartozó – vagyis hivatalosan nem természetvédelmi – terület ideális fürdőzőhely.
A csendes, erdős vízparti, a homokos-kavicsos részeknél az Alföldre jellemző gyeptársulásokkal pettyezett táj a helytörténeti összefoglalók szerint közel száz éve vonzza a turistákat, táborozókat, kajakosokat, kenusokat – a területen a közeli Rácz-kert büfében megváltott jegy után gyakorlatilag vadkempinges körülmények között lehet sátrazni, akár tíz méterre a vízparttól.
E mostani, nagy volumenű, száz százalékban központi költségvetési forrásból megvalósuló turisztikai fejlesztés alapja egy 2017-es kormányhatározat, melynek célja Zebegény, Kisoroszi, Verőce, Visegrád, Esztergom, Szentendre és Komárom Duna-strandjainak „egységes, élményígéretet fokozó fejlesztése”.
Ez a Kisfaludy Turisztikai Program háromütemű strandfejlesztésének egyik lépése: 55 balatoni fizetős strand fejlesztésén már túl vannak, most a dunakanyari strandok mellett még 7 Tisza-tavi és újabb 30 balatoni szabadstrand van soron. Ez tehát 43 szabadstrand „attrakciófejlesztése” összesen 4,4 milliárd forintból. A beruházásokra a pénzt a kormány biztosítja, a megvalósítás viszont az önkormányzatok hatásköre.
A második ütemről szóló sajtótájékoztatót Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) vezetője éppen a kisoroszi Szigetcsúcson jelentette be február közepén, oldalán Molnár Csaba független kisoroszi polgármesterrel: az összegek a szabadstrandok infrastruktúra-fejlesztésére, a partszakaszok rendbetételére, illetve „vízi attrakciók” létrehozására fordíthatók, hangzott el. Guller a negyedik szakaszra is ígéretet tett, az „teljes egészében a strandokon található gasztronómiai létesítmények fejlesztését szolgálja” majd.
| ||
Egy strandra átlagosan tehát százmillió jut – a zebegényi önkormányzat éppen ennyit kapott, s ott már el is kezdték a munkákat. Csakhogy a félig feltárt hegyoldal homokfalába beköltöztek a fecskék, így az önkormányzat leállította a munkát a madarak őszi költözéséig. Kisoroszi viszont az átlagos összeg háromszorosából gazdálkodhat. Először decemberben ismerhette meg a nyilvánosság a polgármester terveit.
Molnár egy falugyűlésen Kisoroszi a miénk! címmel prezentált egy fejlesztési koncepciót, amelyről azt állítja, hogy magánszemélyként dolgozta ki a barátai segítségével, és egyetlen forintjába sem került a falunak. De mondja még azt is, hogy Guller Zoltánnal a kormányhatározat elfogadása óta zajlottak tárgyalások. Maga a koncepció 10 éves távlatú, és „azt kell tartalmaznia, amit szeretnénk”. Lehetőségként felmerül a falu sorompós lezárása, kishajókikötő, tematikus játszótér, de még kisállatkert kialakítása is, továbbá egy parti sétány kiépítése, illetve egy mesterséges csatorna megnyitása a két Duna-ág között. Ezt hívta Molnár „sziget a szigetben” koncepciónak – ám ezzel az ötletével még a barátai körében is egyedül maradt.
Ezek után több lakossági vélemény érkezett ugyan az önkormányzathoz, de legközelebb csak egy márciusi testületi ülésen merült fel a koncepció: akkor jelentették be, hogy a turisztikai ügynökség megítélte a 300 millió forintot. A falu egyik erős embere, Györgyi János vállalkozó baráti interjút is készített a polgármesterrel a fejlesztésekről, a szöveg a helyi lapban és Györgyihez kötődő blogokon is megjelent. Eszerint Molnár hisz abban, „hogy lehet úgy fejleszteni a turizmust, hogy abból a helyben élők ne szenvedjenek kárt”. A megvalósítás határideje ekkor még az év vége volt, de a faluban már terjed a pletyka, hogy a munkálatok miatt július 31-én gyakorlatilag vége lesz a szezonnak.
Április végén egy lakossági tájékoztatón ismertették a projekt úgynevezett részletes megvalósíthatósági tanulmányát (RMT). Ez május elején felkerült a falu honlapjára is, a lakosoknak pedig pont egy hetük nyílt a véleményezésre. Úgy tudjuk, közel egy tucat hozzászólás érkezett, többségük teljesen vagy részleteiben kritizálja a terveket. Két véleményhez egy nap alatt 67-67 aláírást gyűjtöttek a beadóik.
A következő, májusi nyílt testületi ülést az önkormányzat azzal kezdte, hogy indoklás nélkül törölte a turisztikai fejlesztésről szóló napirendi pontokat. A lapunk által kérdezett lakosok közül többen azt mondják, innentől lezárultak a kommunikációs csatornák, viszont a formális vagy informális ellenvéleményekre a polgármester egyre hevesebben reagál, s a fejlesztés több kritikusa is elhalkult már.
Végül egy szokatlan időpontra, június 25-e kedd reggelre hívtak össze újabb nyílt testületi ülést, ahol a polgármester közölte, hogy az MTÜ elfogadta a megvalósíthatósági tanulmányt, de azért ő is – egy szimbolikusnak titulált – szavazásra bocsátja. És a testület meg is szavazta.
Spicc: pipa!
A polgármester és az általa rendelt megvalósíthatósági tanulmány alapvetése, hogy a cél nem a turisták számának növelése, hanem a szolgáltatások színvonalának emelése, ami egyúttal a Kisorosziban élők érdekeit is szolgálja. Az RMT szerint 2018-ban az egy nap kiadott parkolójegyek legnagyobb száma 650 volt, ezért a terveket úgy lőtték be, hogy a jövőben napi 1200–1500 főt legyen képes kiszolgálni a terület. Közben a tanulmány azt is beismeri, hogy „a Szigetcsúcs turisztikai és ökológiai eltartóképességére vonatkozó mérésekkel, megalapozó szakértői anyagokkal nem rendelkezünk”. Az bizonyos, hogy csúcsszezonban már a mostani látogatottság is gyakran járt súlyos túlzsúfoltsággal – legalábbis a spiccet évtizedek óta látogatók némelyike szerint.
A helyiek jó részét mindebből leginkább az foglalkoztatja, hogy mérséklődjön a falu főutcáján áthaladó autóforgalom: az út szűk, parkolásra is használják, a forgalmi káosz rendszeres problémákat okoz. A tervek szerint négy parkolót alakítanának ki: a legnagyobbat a falu határában, ez ingyenes lenne, egyet a főtéren száz férőhellyel, és kettőt a Szigetcsúcshoz közelebb, ezek lennének a legdrágábbak – a parkolásból évi 33 millió forint bevételre számít az önkormányzat.
| ||
A falu végéről viszont el kell jutnia az embereknek a spiccre, erre találták ki az elektromos kisvonatot, melyből három is kellene, és egész nap járnának oda-vissza. A vonatbeszerzés kimaradt a tanulmányból, de az elektromos töltőállás kialakítása szerepel benne.
A Szigetcsúcsra vezető utak szélesítése és burkolása mellett magán a spiccen is kiépítik a víz- és csatornahálózatot, a közvilágítást, azaz odaviszik az áramot. Mivel a terv szerint a „Szigetcsúcson belül a jelenleg kitaposott”, zegzugos „ösvények, vadváltók vonalvezetése veszélyes”, 900 méternyi „szilárd burkolatú” úttal hárítanák el a veszélyt. A zöldhöz is hozzányúlnak: a „balesetveszélyes, torzult lombkoronájú, odvas fák felülvizsgálata, koronaformáló vágása”, a tájidegen fajok „kiszelektálása” is szükséges, a sétautaknál, konténereknél pedig általános gyérítés esedékes a tanulmány szerint.
Apropó, konténerek: a spicc „érintetlen” részén, a Rácz-kert épületétől kifelé eső területen 10 konténert helyeznek el, közülük 4 vécéként, 2 zuhanyzóként, 1 vízimentő-kiszolgáló helyiségként, 2 büféként, 1 pedig öltözőként szolgál majd, de lesz még további 2 öltözőépítmény. A megvalósíthatósági tanulmány összesen 30 alépítmény-betonozással számol. Az önkormányzat utcabútorokat és strandbútorokat is venne, utóbbiakat napi 1500 forintos áron lehet majd bérelni, de az úgynevezett „cuccmegőrző” csak 100 forint lesz óránként. A két büfékonténer üzemeltetésére pályázatot írnak majd ki, ugyanis „a látogatók főszezonon kívüli időszakban történő odavonzása érdekében Hungaricum gasztronómiai tematikus napok szervezhetők”.
A nyilvános Facebook-vitákból és személyes beszélgetésekből érzékelhető, hogy a lakosság megosztott: autóból mindenki kevesebbet szeretne látni, újabb turistákat nem akarnak, viszont sokan tarthatatlannak ítélik a mostani állapotokat a Szigetcsúcson a szemét miatt. Többen úgy látják, hogy az érintetlen tájjellegnek már úgyis lőttek, a természet nagyfokú emberi használatát visszacsinálni már nem lehet.
„Az emberek félnek a változástól általában, most ennek hangot adtak, de ennyi. A változások pedig olyanok, hogy megtörténnek úgyis” – írja egy lakos egy nyilvános Facebook-csoportban. Más szerint nem kellene „áskálódni a fejlesztések ellen. Talán némelyek azért költöztek kis falunkba, mert már máshol úgy megutálták őket a kukacoskodásuk miatt?” S van, aki az infrastruktúrára panaszkodik: „ennek a településnek tényleg megvolt a varázsa. De ez a XXI. század! Sokan kérdezitek tőlem, hogy miért nem maradok itt? Ez a település egyszerűen élhetetlen lett! Se gyógyszertár, se egy normálisan felszerelt bolt, se hentes, se zöldséges, se szórakozási lehetőségek…”
Akad olyan vélemény is, mely szerint nem a turisták kényelmére kellene felhasználni ezt az összeget, hanem a tömegturizmus kezelésére és a Szigetcsúcs környezetének védelmére. Többen veszélyben érzik a falu hagyományos nyugalmát, csendjét. Azt mondják, hogy ha már mindenképpen építeni, bővíteni, fejleszteni kell, akkor a kiépített strandot a Rácz-kerttel egy vonalban jelöljék ki, így megőrizhető lenne az eddig beépítetlen, érintetlen partszakasz. Azt is kérik, hogy ne konténereket, hanem komposztvécéket szerezzenek be.
Valaki szerint az a legnagyobb probléma, hogy a tervekből nem derül ki, mi alapján stabilizálódna a turisták száma, valamint a közös állami és önkormányzati fejlesztés után ki és milyen marketingstratégia alapján népszerűsítheti majd Kisoroszit és a Szigetcsúcsot. Az ellenzők mindenesetre eszköztelennek érzik magukat: volt, aki felvetette, hogy Áder Jánoshoz forduljanak levélben – a köztársasági elnök folyóparti nyaralóját 2016-ban fotózta le a Bors. Ádernek legutóbbi vagyonnyilatkozata szerint is van ingatlana a faluban.
Úgy tudjuk, a talajrendezésre és mélyépítésre kiírt pályázatokat július elején akarja elbírálni az önkormányzat. A beruházás tehát elstartol, de már most féléves csúszásra lehet számítani. Minderről az önkormányzatnak és a polgármesternek is szerettünk volna kérdéseket feltenni, ám megkeresésünkre nem reagáltak.
Mindeközben az MTÜ-nél folytatódik a kiemelt turisztikai térség szálláshelyfejlesztése: a szállodák után májusban panziók létesítésére írtak ki pályázatot 55 és 300 millió forintos állami támogatás elnyerésére.
