„Ha kicsináljuk a bulinegyedet, az egész ország rosszul jár” – Totális érdektelenség övezi a népszavazást

  • Gera Márton
  • 2018. február 18.

Lokál

Helyiekkel és Belső-Erzsébetvárosban korzózókkal beszélgettünk.

„Onnan jövök, és remélem, hogy győznek az igenek, mert ezt már nem lehet bírni, nem tudunk rendesen aludni” – mondja egy idősebb asszony a Kis Diófa utca sarkán, amikor azt kérdezzük, mit szól a bulinegyedes népszavazáshoz. Nem is kell különösebben noszogatni, magától kezdi el mondani a problémákat. „Odapisálnak a kapuk alá, kiabálnak, és senki nem tett eddig semmit. Pedig ez így megy már sok éve. A férjem hajnalban jár munkába, és még akkor is tele van utca.” Azt mondja, bízik benne, hogy a népszavazás megoldja a problémákat, bár ő arra számít, hogy a szórakozóhelyek és kocsmák áttelepülnek máshová.

Ma szavazhatnak a VII. kerület lakói a bulinegyed sorsásról. Pontosabban arról dönthetnek este hétig, akarják-e, hogy a belső-erzsébetvárosi helyek is bezárjanak éjfélkor. A tulajdonosok szerint ez a bulinegyed végét jelentené, mivel az itteni szórakozóhelyek a bevételük jelentős részét éjfél után keresik meg. Ám a lakók azzal érvelnek, hogy a bulinegyed hatásai miatt egyre nehezebb itt élni, és a hangjukat eddig nem hallotta meg senki.

A problémákat senki nem tagadja

A problémákat senki nem tagadja

Fotó: Gera Márton

Vasárnap délben persze nem sok minden utal arra, hogy az éjszakai élet központjában járunk. Turisták mászkálnak térképpel a kezükben, helyiek sétáltatják a kutyát, csupán a kapualjakban hagyott szeméthegyek emlékeztetnek arra, hogy a bulinegyed egyelőre nagyon is él.

„A népszavazás nem rossz ötlet, de a célját tekintve elhibázott. Nem ez fogja megoldani a gondokat” – ezt már az egyik erzsébetvárosi étterem tulajdonosa mondja, de siet is tovább, dolga van. Egy másik asszony a Sparból jön ki, amikor a népszavazásra kérdezünk rá, rögtön vissza is kérdez: „Milyen népszavazás? Óh, ja, a bulinegyedről! Arra én el se mentem, teljesen felesleges. Nem old az meg semmit, évek óta ez megy. Hiába zárjuk a lépcsőházak kapuit, reggelre tiszta kosz minden, egyre többen költöznek el, kicserélődött az itteni lakosság.” Miközben a saját lépcsőházába invitál, és mutogatja az állapotokat, egy anyuka érkezik a gyerekével, és némi hezitálás után közbe is szól: „Már bocsánat, de nem a szórakozóhelyeket kellene itt bezárni, hanem eltüntetni a szemetet a kerületből.”

Egy esős este a bulinegyedben

Egy esős este a bulinegyedben

Fotó: Gera Márton

Van, aki nem is érti, hogyan gondolták ezt a népszavazást. „Én ugyan nem a kerületben élek, de nevetséges, hogy a terézvárosiak, akik itt laknak a közelben, nem szavazhatnak, míg a külső-erzsébetvárosiak, akiket nem is érintenek a problémák, meg igen” – mondja egy férfi. Arról meg van győződve, hogy az éjféli zárás nem oldana meg semmit: „Szerintem csak rosszabb lenne a helyzet, éjfélkor mindenki kitódulna az utcára, és ott hangoskodna. Ez most jobb lenne a lakóknak?”

„Semmit nem old meg a népszavazás. Inkább több olyan ember kellene a kerületbe, aki intézkedni tud, ha gond van. Több közterület-felügyelő, például” – válaszolja egy fiatal férfi, aki ugyan nem a kerületben él, de azt mondja, itt tervez lakást venni. „Azzal nem jutunk előrébb, ha megszüntetjük a bulinegyedet. Az a baj, hogy mindenki azt mondja, a bulinegyed problémái a kerület problémái, és mindenki így is kezeli azokat. Pedig hát ez egyáltalán nem így van” – foglalja össze.

Egy férfi leadja a szavazatát a bulinegyedről szóló népszavazáson

Egy férfi leadja a szavazatát a bulinegyedről szóló népszavazáson

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A helyi népszavazást a legfrissebb adatok szerint óriási érdektelenség övezi (az Index információi szerint délután egyig mindössze a szavazásra jogosultak 7,6 százaléka ment el voksolni), így szinte biztosan érvénytelen lesz . Az érdektelenséget mutatja az is, hogy volt, aki el is felejtette, hogy ma van a népszavazás. „Fogalmam se volt, hogy az ma van, alig hirdették valahol. Amúgy se tartom jó ötletnek, mert ezt a kérdést sokkal egyszerűbben is meg lehetett volna oldani, ha az önkormányzat tényleg rendezni akarja a helyzetet” – magyarázza egy középkorú férfi, akivel a Dob utcában találkozunk. Azt mondja, „több pénzt kellene a negyedre fordítani, több rendőrt és vécét hozni ide, és akkor máris kevesebb gond lenne. Ha viszont kicsináljuk a bulinegyedet, szerintem az egész ország rosszul jár.”

Borítókép: MTI/Szigetváry Zsolt

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.