Hol legyen a Nemzeti Galéria? – Zoboki Gábor megmondja

  • Hamvay Péter
  • 2015.04.19 12:06

Lokál

A kormányzat gigantikus építkezési tervei megmozgatták a szakma fantáziáját. Beszámoló egy hamisítatlanul magyaros hangulatú konferenciáról.

Egy kicsit erős, de az arányt nézzék meg! – mondta Zoboki Gábor építész a Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT) pénteki konferencián, amikor a kivetítőn az új Nemzeti Galériára beadott tervét mutatta. Az építész irodája egyike volt annak a jórészt külföldi sztárépítészekből álló csapatnak, amelynek tagjai meghívást kaptak a Liget Budapest részeként megépülő új Nemzeti Galéria tervpályázatára. Ám Zobokiék nem a Városligetbe, hanem a budai várba, a Szent György tér háború után elbontott nyugati felére helyezték az épületet, így kizárták önmagukat a versenyből. (A pályázaton egyébként két első díjat adtak ki. A japán SANAA kínai pagodákat idéző, valamint a norvég Snøhetta két, egymásba tolt ékből álló épületét egyaránt kiemelkedő értékűnek ítélte a zsűri.)

A teremben lévő építészekre célozva Zoboki azt mondta, „ez az első terv, gyertek utánam”. Ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel igyekezett elhárítani azt a vádat, hogy lépését az motiválta, hogy pályázat nélkül szerezze meg a Szent György beépítését. Ezt a vádat erősítette egyébként L. Simon Lászlónak, a Miniszterelnökség államtitkárának egy Narancs-interjújában elhangzott mondata is, miszerint a Szent György tér beépítésére „van egy kiváló koncepció az asztalomon, ami kicsit historizáló, ugyanakkor modern”. (Az interjú a Magyar Narancs április 9-i számában olvasható.) Látva az államtitkárral jó viszonyt ápoló Zobokinak a leginkább a harmincas évek Olasz- és Németországának birodalmi építészetét idéző klasszicizáló tervét, nem nagyon gondolhatunk másra, mint hogy ezekre az elképzelésekre utalt az államtitkár. Az építész egy interjúban viszont azt állította, hogy tervéről nem beszélt L. Simon Lászlóval korábban. L. Simon az interjúban egyébként megemlítette, hogy nem tartja rossz ötletnek a Nemzeti Galéria Budavári Palotába kerülését.

Zoboki Gábor és Áder János

Zoboki Gábor és Áder János

Fotó: MTI

Zoboki a Liget Budapest projektet talán leghevesebben ellenző MUT konferenciáján a házigazdáknak is beszólt: „Nem lehet rendezési tervekkel várost fejleszteni”, úgy járunk, „mint Sándor György, amikor a Burda szabásmintáját használta térképnek”. Szerinte projekt alapon lehet várost építeni; de 25 év alatt az urbanistáknak nem sikerült programot adni Budapestnek, úgy véli, azért bukott meg a Liget Budapest tervpályázat is, és ezért nem lehet egyelőre a Várra sem kiírni pályázatot, mert hiányzik mögüle a program. Zoboki – aki nem rajong a nyilvános tervpályázatokért  – azt mondta, érthető a szakma pályázatok iránti igénye, de ma 3-4 építészirodán kívül nincs több, amelyik  a hauszmanni színvonalhoz legalább megközelítő módon képes hozzányúlni a Budavári Palotához. A Szent György tér a nemzet főtere, mondta, nem szent hely, de szentté kell tenni. Ide kell a legfontosabb államigazgatási szerveket és közgyűjteményeket hozni. Hiszen ez a magyar Akropolisz. Azon kijelentésével, hogy a Szent György tér urbanisztikai problémáját csak egy nagy közgyűjtemény elhelyezése tudja megoldani, nehéz vitatkozni. Az építész láthatóan nem lelkesedik a Lovarda és a Főőrség újrafölépítéséért, de ha már megtörténne, a Lovardában nem lovakat, hanem kiállításokat látna szívesen.

Le kell fektetni a várost Freud doktor heverőjére, és majd ő elmondja, mit akar – mondta. Nos, Zoboki doktornak a város azt mondta az analízisben, hogy nem akar Liget Budapest projektet. Mert van elég múzeuma az Andrássy út mentén, a Budai Várban, és az Iparművészeti Múzeum körül. Egyébként is, „a város maga a múzeum, városi terek és utcák sora, minek bezárni házakba”, jelentett ki muzeológiailag nehezen értelmezhetően. Zoboki az Iparművészetivel szembe, az egykori Kilián laktanyába helyezné a Néprajzi Múzeumot, szerinte nem kell épület a Magyar Zene Házának sem, mert „ott vannak a legnagyobb zeneszerzőink emlékmúzeumai és emlékszobái”.  Egyébként meg eladó az Andrássy út húsz százaléka. Néhány további múzeummal fel lehetne dobni a környéket, míg a Liget Budapest múzeumai egyáltalán nem segítenek a kiürülő Andrássy úton – fejtegette az építész, hozzátéve, hogy „csak akkor szabad közpénzt elkölteni, ha az három-négyszeres magánfejlesztést hoz magával”. Megjegyzését bizonyos mértékben gyengíti, hogy Zoboki legismertebb épülete, a Műpa fordítva működött: a magánfejlesztő Demján Sándort juttatta hatalmas profithoz, s egyetlen fillér magántőkét sem mozgatott meg, semmilyen urbanisztikai fejlesztő hatása nem volt a környezetére, a Demján által felépített Soroksári úti házsor inkább elvágja a belvárostól, s az épület ma is egy rozsdaöveztet szélén áll.

Ötletekből nem volt hiány a konferencián. Ráday Mihály újságíró, a Szépművészeti egykori bővítésének és a Liget Budapestnek is ádáz ellenfele, többször hivatkozva saját cikkeire – egyiknek a fénymásolatát ki is osztotta – fölsorolta azokat az üres épületeket, foghíjakat, ahová a Liget Budapest múzeumait el lehetne helyezni. A Közlekedési Múzeum esetében felmerült a Millenáris, a Fotó Múzeumot egy Nagymező utcai foghíjtelekre képzeli, de beépítené az egykori Kultiplex helyén lévő parkot, sőt megszerezné a UPC székházat is egy az Iparművészeti körül kialakítandó múzeumi negyed számára.

Bugár-Mészáros Károly építészettörténész pedig helyiségről-helyiségre be is költöztette a Kilián laktanyába a Néprajzi Múzeumot. Részben az egykori helyiségkiosztásnak megfelelőn helyezné el a gyűjteményt, így az orvosi szobába kerülne a népi gyógyászat, a nyeregkamrába a nyereggyűjtemény, a  pincében és földszinten a népi mesterségeket mutatnák be, és rekonstruálnák a parancsnok lakását is. Hogy utóbbinak mi köze a néprajzhoz, azt nem tudtuk meg.

Erő Zoltán építész viszont éles logikával vezette le, miért gáz az, ha a Közlekedési és Műszaki Múzeum esetében rekonstruálják az eredeti millenniumi pavilonépületet: nemcsak a 65 méteres (!) kupolával van baj, hanem azzal is, hogy a műszaki innovációt bemutató múzeumnál rossz üzenet, ha egy közepes épület replikájában adunk neki otthont. Számos olyan helyszínt ajánlott, ahol elférne a Közlekedési Múzeum anyaga, és a Műszaki Múzeumé is kiállíthatóvá válna. Ilyen lehetne egyebek mellett a nemrégiben az operaháznak adott MÁV Északi Járműjavítója, vagy a múzeum Tatai utcai raktára, fejlesztés után.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.