helyrajzi szám

Horizont

Lokál

A mozi negyven év működés után lett Horizont, előtte Híradónak nevezték

Az Erzsébet körút és a Dohány utca sarkán álló épületbe oszlopokkal tagolt, félkör alakú bejárat vezet, tetején Horizont felirattal. Odabent a hasonló nevű kávézó működik, ám nagyot téved, aki azt hiszi, hogy a portál a vendéglátás kedvéért lett ilyen. A Horizont elnevezés a helyiség korábbi funkcióját is idézi: húsz éven át, 1979 és 2000 között így hívták azt a különleges mozit, ahol tévéjátékokat és dokumentumfilmeket is vetítettek. De még ez is újdonságnak számít, ha az egész történetet nézzük. A mozi negyven év működés után lett Horizont, előtte Híradónak nevezték.

„A külföldi nagyvárosokban egész sereg folytatólagos előadásra berendezett híradó mozi van, ahol megszakítás nélkül peregnek a világ minden tájáról érkező filmújságok, Budapesten a Magyar Filmiroda kapott először engedélyt híradó-mozi nyitására” – írta 1939 decemberében az Esti Ujság, pár nappal a mozi megnyitása előtt, hozzátéve, hogy a magyar filmhíradón kívül „elsősorban a legfontosabb európai híradók szerepelnek majd a műsoron”, illetve „kultúrfilmeket, különféle rövidfilm-különlegességeket, valamint trükk­filmeket” vetítenek. A Magyar Filmiroda Rt. azonban nem csak a műsorról gondoskodott, de a megfelelő körülményekről is. A moziba az akkori legkorszerűbb vetítő- és hangberendezés került, a székeket az art deco specialistának számító Nagy Antal és Fia műbútorasztalos-üzem szállította, az ultramodern, áramvonalas bejáratot és előteret Münnich Aladár tervezte, a vetítővásznat pedig Kovács Margit világító kerámiaoszlopai fogták közre. Az újdonság akkora sikert aratott, hogy a tervezett folytatólagos vetítés helyett az első hetekben időpontra meghirdetett előadásokat kellett tartani. Nem sokkal később pedig a Petőfi Sándor utcában, a mai Katona József Színház helyén megnyílt a második hasonló profilú filmszínház.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.