Városi séta és szerepjáték – olvasta felvont szemöldökkel a szervezett interaktivitástól idegenkedő recenzens az alcímet, és az aggodalom újult erővel tolult fel benne, amikor a Közvágóhíd udvarán a két bátor önként jelentkező előre kijelölt, ellentétes álláspontja védelmében nekiállt vitatkozni arról, szükséges-e központosítani a hentesmunkát Pesten. De a félelem feleslegesnek bizonyult, hiszen a résztvevők ugyanúgy szellemesen, okosan és lazán érveltek, ahogy a második páros az új malom megépítésének rentábilis voltáról. Most vagy az van, hogy városi sétákra csak okos és kedves emberek járnak, vagy – és mégiscsak ez látszik valószínűbbnek – ez a műfaj valamiért a legjobbat hozza ki mindenkiből.
| ||
A kiscsoportos foglalkozás terepe ezúttal a 19. században virágzó ferencvárosi élelmiszeripar. A Közvágóhíd, a Hungária Malom és a Zwack gyár egymás mellett sorakozik, de régi funkcióját csak „az Unicum szíve” őrzi. Ennek látogatóközpontját is megtekintjük, ami nem túl fantáziadús ötlet, hiszen egy ismert múzeumról van szó, de a séta kontextusában többletjelentése lesz ennek is. A részletgazdag vezetés ugyanis nem csupán a különféle mesterségek üzleti és technikai körülményeit teszi átélhetővé, hanem azt a világot is, amelynek helyén most a Soroksári út élhetetlen sztrádája és irodaházai sorakoznak. Régen minden jobb volt, azóta már a híres hentescsalád, Brauchék csillaga is leáldozott – a séta vége mégsem szomorú, mert a Mester utcai hentesüzlet feltámadt, és a kolbász benne él és uralkodik mindörökké.
Szervezi a Bupap, sétavezető: Somogyi-Rohonczy Zsófia, március 21.
