"Én már ott tartok, hogy semmit nem érzek semmi iránt, csak a bánat meg a stressz, ezért vettem rá magam, hogy ennek pontot kell tenni a végére. Így is eléggé sikeresnek érzem magam, de az a baj, hogy úgy állok hozzá, hogy azt hiszem, ezt mind annak köszönhetem, hogy szívok. (...) De be kell vallanom, mióta két napja rá se gyújtottam, már most érzem, hogy nem is olyan rossz érzés józannak lenni. Csak abban a pillanatban, hogy eszembe jut: mi van, ha nem megy e nélkül, mi van, ha még szarabb lesz, na, akkor mi van?" - osztja meg kételyeit a közösséggel az egyik fórumozó. A problémás fogyasztóknak segítséget kínáló program lényege abban áll, hogy a "páciens" maga tűzhet ki célokat, melyeket a négyhetes terápia során a különféle kiértékelések és tanácsok segítségével igyekezhet elérni. Első körben egy 16 kérdéses teszt segítségével belőheti, hogy milyen fontos szerepet tölt be a cannabis az életében. "Volt már olyan, hogy egy barátod vagy ismerősöd, aki szintén fogyaszt cannabist, azt mondta volna, hogy kevesebbet kéne szívnod?"; "Volt olyan valaha, hogy nagyon csalódott, ideges voltál, amikor nem szívhattál be, amikor akartál?" - kérdi tőlünk a teszt, mi meg nem vagyunk benne biztosak, hogy mindezt a nagyon fiatal, a fűvel még csak ismerkedő felhasználókon kívül bárki is képes komolyan venni. Alapvetően nem a kérdésekkel van a baj, hanem a túlságosan - feltehetően, hogy "mindenki értse"- lebutított és
fiatalosra vett
hangnemmel, ami talán megnyeri egy tinédzser tetszését, de egy harmincast már jó eséllyel irritál, és így a további önsegítéstől is elriaszt. Pedig ha regisztrál és végigcsinálja (de legalább elkezdi) a négyhetes programot, melynek során elvileg naponta, de minimum hetente többször fel kell jegyeznie, hogy mennyit szívott, még a fogyasztási szokásait teljesen normálisnak tartó szerhasználó is rádöbbenhet, hogy az életében fontosabb szerepet tölt be a fű, mint gondolta. Innentől kezdve pedig szabadon eldöntheti, hogy változtat-e a dolgon, és ha igen, hogyan. Az oldal ugyanis nem utasít, nem szid meg, és nem irányoz elő semmit - egyszerű eszközként működik, melyet a leszokásban vagy adagcsökkentésben érdekelt fogyasztó szíve szerint használhat. Tippeket, gyakorlati tanácsokat persze kaphat a látogató, de ezek a teszthez hasonlóan elnagyoltak és cseppet blődek. Például: "Hogyan mondj nemet, mikor megkínálnak?" vagy "Döntsd el előre, hogy mit fogsz csinálni, amikor majd megkívánsz egy spanglit! Esetleg csinálhatsz egy kávét vagy egy teát, felhívhatod az egyik barátodat, vagy sétálhatsz egyet." Nyilván van, akinél ez működik, és van, akinél nem. A felhasználó mindenesetre egy pillanatig sem érzi azt, hogy mások erőltetik rá a szerhasználattal való szembenézést, amit pozitívumként és negatívumként egyaránt lehet értelmezni: biztosan sokan vannak, akikre serkentőleg hat, hogy maguk állíthatják fel (és ha kedvük tartja, módosíthatják) a szabályokat, tehát bárminemű külső kényszertől mentesen haladhatnak a leszokás, illetve az adagok csökkentésének rögös útján. Ugyanakkor lehetnek olyanok is, akiknél nem működik az önsegítés, mert - például az alacsony önbecsülés miatt, amire több fórumozó is panaszkodott - nem tudják komolyan venni és betartani a maguk alkotta szabályokat.
Más kérdés, hogy aki a fogyasztását nem érzi problémásnak, az egyáltalán veszi-e a fáradságot, hogy elkezdje, illetve végigcsinálja a programot. Sárosi Péter, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai programvezetője, bár nagyon jó kezdeményezésnek tartja a Kannabiszpontot - mivel az elrettentés és a félelemkeltés helyett azt mondja, hogy meg kéne tanulni a helyén kezelni a cannabist, éppúgy, mint az alkoholt -, úgy véli, hogy csak a leszokásban, illetve az adagcsökkentésben eleve motivált embereket szólítja meg. A motiváció hiánya az interaktivitás hiányával áll összefüggésben: a használók egy automata rendszerben mozognak, tehát nincs módjuk szakértőkkel megvitatni a leszokással kapcsolatos kérdéseiket, problémáikat, maximum a fórumon cseveghetnek a hasonló cipőben járókkal. "A program használói kapcsolatba léphetnek a Kék Pont munkatársaival akár elektronikus, akár személyes úton, de arra egyelőre nincs keret, hogy több szakértő napi rendszerességgel kommunikáljon minden egyes felhasználóval" - tudtuk meg Csák Róberttől, a program koordinátorától. Csák szerint az önsegítő program vonzereje pont abban áll, hogy senkivel sem kell kapcsolatba lépni ahhoz, hogy az ember belekezdjen, és teljes anonimitást biztosít. Így olyanokat is elérhetnek, akik amúgy biztosan nem fordultak volna segítségért, bár nagy szükségük lenne rá. Elismeri, hogy a Kannabiszpont nem tudja rávenni a szokásaikat problémamentesnek érző fogyasztókat a program kipróbálására, de nem is ez a cél: "Már az is elég, ha ezek után lehet arról beszélni, hogy a cannabisfogyasztás önmagában okozhat problémát. A kriminalizáció miatt a közbeszédben ma vagy a démonizálás, vagy a bagatellizálás jelenik meg. Nem árt, ha bekerül a köztudatba, hogy a cannabisfogyasztás is befolyásolhatja jelentősen az ember életét, hogy azon is el lehet csúszni."
A hollandiai Jellinek Intézet önsegítő programjának mintájára létrehozott honlapon idáig több mint százhatvanan regisztráltak: egy részük valószínűleg csak érdeklődő, míg mások a leszokás gondolatához a legkülönfélébb módokon álló rendszeres fogyasztók. A hozzászólásokból úgy tűnik, egyesek utolsó reménysugárként, míg mások teljesen érthetetlen dologként tekintenek a kezdeményezésre. Utóbbira példa a következő hozzászólás: "Én szeretek pippantani. Hangulatfüggő, de mindig más hatással van rám. Egyszer hihetetlen erős erotikus kisugárzásom lesz tőle, és csak úgy sugárzik belőlem a belső szépség, a harmónia és béke, máskor nekiállok, és egész nap csak a lakást pucolgatom, hihetetlen gondossággal. (...) És igen, füvezek, és szeretem. Miért lesz nekem jobb, ha leszokom?!" Miután még a célcsoportban sincs egyetértés az oldal hatékonyságával kapcsolatban, felmerül a kérdés, hogy egyáltalán kik tartoznak a célcsoportba, vagyis kik az ún. problémás szerhasználók. Csák szerint erre nincs konkrét, számszerűsíthető adat, tehát az egyéntől függ, hogy az életében a szerhasználat
mikor éri el azt a pontot,
ahonnan hátrányosan befolyásolja a mindennapjait, az emberi kapcsolatait, a munkavégzését, illetve a tanulmányait. "A nagyon ritka használat is lehet problémás. Például, ha az embernek teljesen leköti a gondolatait, hogy mikor fog újra a szerhez nyúlni" - magyarázza. Mindezt Sárosi Péter a következővel egészíti ki: "Magyarországon úgy háromszázezer ember szív rendszeresen füvet, és (egy amerikai vizsgálat szerint) a fogyasztók mintegy tíz százaléka problémás. Tehát itthon pár ezer ember van, akiknek segíthet az oldal." A TASZ programvezetője a napi rendszerességgel szívóknak mindenképp ajánlaná az oldalt, de szerinte az alkalmi fogyasztónak is hasznos lehet, hiszen meg tudja nézni, hányadán áll a fűvel. "Persze a problémás fogyasztó fogalma nagyban függ attól is, hogy kit tekint a társadalom annak. Az a jó, ha az ember maga érzi gondnak, és nem mások mondják meg neki, hogy mi problémás" - hangsúlyozza.
Az oldal készítői nem enciklopédiát szerettek volna összerakni, így az oldalon, bár vannak alapinformációk a cannabisról, no meg a fogyasztásával járó veszélyekről és ártalmakról, megannyi, érdeklődésre jó eséllyel számot tartó tudnivaló hiányzik. Egyebek mellett
nem írnak
a cannabis és más legális és illegális tudatmódosító szerek kölcsönhatásáról, holott nem ritka, hogy a füvet alkohollal vagy más drogokkal vegyítik a szórakozni vágyók. Ugyanígy arra vonatkozóan sincsenek információk, hogy mi a teendő, ha az ember "túlszívta" magát, és fizikailag és/vagy pszichésen rosszul van. Sárosi Péter a cannabis különböző élethelyzetekre, például az autóvezetésre gyakorolt hatásának leírását is hiányolta. "Azt sem ártana leírni, hogy a terhes, illetve szoptatós nőknél mennyire veszélyes, főleg annak fényében, hogy jelenleg Magyarországon olyan az egészségügyi alapállás, hogy ha (bármilyen mértékben) drogoztál, vetesd el a gyereked." Ennek ellenére a szakértő szerint a cannabis - összevetve olyan legális drogokkal, mint az alkohol vagy a nikotin - sokkal kevesebb bizonyítható közegészségügyi ártalmat okoz. És bár szinte kizárólag pszichés szinten jelentkeznek problémák, nálunk egyelőre még a "függő" fogalma sem tisztázott. "A pszichiátriai kézikönyvek szerint a problémás droghasználat (szerabúzus) egyik kritériuma, hogy az illető jogi problémák ellenére is folytatja a drogfogyasztást.Ezek szerint ha elkap a rendőr, akkor problémás vagy. De ha egy olyan országban élsz, ahol dekriminalizált a cannabis, akkor ugyanannyi használattal nem vagy problémás?" Sárosi szerint a démonizálás, a kriminalizálás és a társadalom ellenséges attitűdje a legfőbb probléma. "Ha megkérdezed, hogy ma Magyarországon mi a legnagyobb veszély, ami a cannabisfogyasztókat fenyegeti, akkor azt mondom, hogy a büntetőjogi ártalom messze a legdurvább."
Összegzésképp elmondhatjuk, hogy a Kannabiszpont jó szándékú és Magyarországon teljesen újszerű kezdeményezés, aminek még van hova fejlődnie. Bár senkit sem bátorít a szerhasználatra, nem is prevenciós oldal; elsősorban azoknak szól és tud segítséget nyújtani, akiknek az életében túl fontos szerepet tölt be a kábítószer. Ugyanakkor - és ebben a program elindítói is egyetértenek - azoknak, akik komoly pszichés problémákkal (is) küszködnek, az oldal használata nem elegendő - ők jobb, ha szakemberhez fordulnak vagy felkeresnek egy ambulanciát. Az egyik fórumozó szerint mindenre van megoldás: "Egy dolog tuti segít: ha nincs pénzed!"
