A legnagyobb fővárosi közlekedési vállalat, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) tulajdonában lévő üzemet elsősorban mozdonyok és vasúti kocsik gyártására hozták létre, de a húszas évek elején, a hadiipari konjunktúra elmúltával és a BKVT felszámolása után a gépgyár gondját a cég vezetője, Király Andor viselte. Az akkori katasztrofális gazdasági helyzetben a vezérigazgató hamar felismerte, hogy a vasúti járműgyártás leszállóágba került, ezért nem ugrott el az újdonságok elől. Különösen akkor, ha az ötletgazda a saját fia volt. Ifj. Király Andor 1924-ben, friss diplomás gépészmérnökként motorkerékpárvázakat kezdett tervezni, a Gép- és Vasútfelszerelési Gyárban pedig minden adott volt ahhoz, hogy a terveket megvalósítsák. Nem sokkal később már a kereskedésekben is megjelent a Nova nevet viselő kistarcsai motorkerékpár. „Rendkívüli erős váza és masszív építése egyenesen a magyar utak figyelembevételével készült” – dicsőítette 1927 márciusában az Automobil-Motorsport című lap, ám ennél is jobb reklám volt, hogy a budapesti ügetőpályán megrendezett versenyen Horthy István egy Nova nyergében szerezte meg a második helyezést, a kistarcsai gépgyár saját versenyzője, Hild Károly mögött. A cikk megjelenése idején úgy tűnt, hogy páratlan sikertörténet bontakozik ki, ám épp az ellenkezője történt: Király Andor ekkor már hallani sem akart a motorkerékpárokról.
A családfő kisebbik fiát, Miklóst gyászolta, aki 1926. június 4-én szenvedett halálos balesetet Mátyásföld határában. A szerencsétlenséget az okozta, hogy a motor oldalkocsijának sárvédője beleakadt a szembejövő parasztszekér egyik kiálló rúdjába, és – ahogy a 8 Órai Ujság tudósítója írta – ez „a felületes érintkezés” elegendő volt ahhoz, hogy a motor megbillenjen. „A gép hirtelen jobbra fordult s a szerencsétlen Király Miklós a kormányrúdon keresztül több métert zuhant előre a levegőben, s teljes erővel egy útszéli kőrakáshoz ütődött.” A 21 éves joghallgató azonnal meghalt, Király Andor pedig a baleset helyszínén – a Mátyásföld, repülőtér HÉV-állomás mellett – kétméteres falat, úgynevezett emlékkövet emeltetett, terméskő talapzattal, kereszttel a tetején. A falon elhelyezett domborművön térdeplő meztelen férfi borul Jézus ölébe, alatta a felirat: „Per crucem, ad lucem”, ami azt jelenti, „kereszt által a fénybe”. A dombormű „párkányára” helyezett réztáblán rövid felirat taglalja a szomorú eseményt, s ezzel zárul: „Bánkódó szülei porig sújtva alázattal hajtják meg fejüket az Ur akarata előtt.”
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
