helyrajzi szám

Magyar Színház

Lokál

A lapok 1964 elején közölték, hogy a metró és az aluljáró építése miatt lebontják a Nemzeti Színházat a Blaha Lujza téren.

A bontásra egy évvel később került sor, és az illetékesek ugyan a korszerű Blaha Lujza tértől az 1970-ben megnyíló Dózsa György úti új Nemzeti Színházig ígértek fűt-fát, az intézkedés mégsem aratott sikert. Sokan Kádár bosszúját emlegették a színház művészeinek 1956-os szerepvállalása miatt, mások csak a szimpla pusztítást látták, az pedig senkit nem érdekelt, hogy mi lesz 1970-ben. Az olvasókat leginkább az a bejelentés lephette meg, hogy a Nemzeti Színház előadásait az új épület átadásáig az Izabella téri, egykori Magyar Színházban lehet majd megtekinteni, ami azért volt furcsa, mert azt az épületet is bezárták, hogy két évig tartó felújítással tegyék alkalmassá arra, hogy fogadni tudja a Nemzeti társulatát. Arra a négy évre, amíg fel nem épül az új színház. (Az olvasók okkal háborodhattak fel az akkor jelentősnek számító 28 millió forintos költség hallatán.) Ugyanakkor az 1970-re beígért új Nemzeti Színházzal kapcsolatban nemzetközi tervpályázatot emlegettek. „Ennek híre építészeink körében ellenérzéseket váltott ki. Pedig a pályázat nem zárja ki a magyar mérnökök közreműködését. Valóság azonban az – és erről is kell beszélni –, hogy Budapesten 1896 óta nem készült szabad területen új színházépület” – írta 1964 márciusában a Hétfői Hírek, de arra nem gondolhatott a cikk szerzője, hogy az a bizonyos „új színházépület” nem a Dózsa György útra álmodott színház lesz, hanem az átalakított Magyar Színház.

Két és fél évvel később már azt írta az Élet és Irodalom, hogy a Nemzeti Színház ideiglenes épülete „úgyszólván semmiben” sem hasonlít a régihez. „Az egyébként kellemes, biedermeierbe fürdetett rokokó színház helyébe modern került, s joggal mondhatni, hogy ez az első valóban sikeres modern színház külső és belső Budapesten” – állapította meg a cikk szerzője, aki külön is kiemelte „az előcsarnok egyetlen, nagyszerű és monumentális képzőművészeti alkotásának”, Barcsay Jenő márványmozaikjának egyediségét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.