Lokál

Bombayjel, vagy ahogy mostanában hivatalosan nevezik, Mumbaival nem lehet mit kezdeni. Teljesen mindegy, hogy egy hetet vagy egy évet tölt el ebben az európai mércével felfoghatatlan városban a kezdetben még megszeppent, majd egyre bátrabb magyar kalandor, hazautazáskor rá kell jönnie: noha okosabb és bölcsebb lett, és persze fantasztikus élményekkel is gazdagodott, Bombayt képtelenség nyakon csípnie. Általánosságok jutnak az eszébe, buta közhelyek, prospektusok, tömeg.

Balival nem lőhetünk mellé: egyike annak a kevés helynek, ami mindenkinek bejön. A gigantposzteres környezetben (pálmafák, fehér homok, lágyan hullámzó óceán) bőven van mit csinálni, nézni, enni, inni. Lehet szörfözni, pörögni, napozni, vásárolni, járkálni vagy éppen lenyugodni.

Attól, hogy belgák nincsenek, fővárosuk még lehet, van is nekik, de ha csak tehetjük, tekintsünk el csoportos élvezetétől, hiszen ilyen keretek között az érdeklődések és tapasztalatszerzési törekvések mintegy átlagolódnak, és estéről estére a csupacsipke főteret környező turistautcák valamelyik turistavendéglőjében találjuk magunkat, egyre meghittebb, de helyi jellegűnek mégiscsak kevéssé mondható állandó társaságunkban.

Hogy hogyan telik egy napom Barcelonában? A mai például azzal kezdődött, hogy kinéztem a szótárból azt a mondatot, hogy "a barátnőm bolhás lett", bekentem az Imola friss csípéseit, aztán lementem beolvasni a házinéninek.

Budapest tizenötödik kerülete nem az a terep, amiről megemlékeznének az idegenforgalmi leírások. A sorszám hallatán elsősorban az újpalotai lakótelepnek nevezett sci-fi filmdíszlet juthat eszünkbe, esetleg a Pólus Center meg az M3-as kivezető szakasza. Aztán nyomban el is felejtenénk az egészet, hiszen olyan vidékről van szó, ahová az ember csak akkor megy, ha nincs jobb dolga. Ha ott él, dolgozik. Pedig akad érdekesség bőven. Például Pestújhely. Beékelődve a 62-es villamos pályája meg az újpalotai lakótelep közé.

Az utazás lényege és tulajdonképpen egyetlen értelme, hogy nem találkozunk azokkal, akikkel egyébként állandóan találkozunk, ha nem megyünk el. Ez azonban sokkal olcsóbban is elérhető, például amennyiben ők mennek el, vagy bezárkózunk a lakásba, és nem vesszük fel a telefont.

Kocsma, tánclokál és bordélyház - a párizsi malom önmeghatározása - helyett kávéház, revü és étterem. Félvilági nők helyett diplomás táncosok, pincérek helyett az Addams Family, de a bárzongorista teljesen rendben van. Az egyébként szellemes revü körülbelül annyira erotikus, mint a Hamupipőke rajzfilmváltozata, és nyoma sincs benne a Cartoon Network gyerekműsoraiban tetten érhető finom perverziónak. Decens polgári helynek ígérkezik a felújított Nagymező utcai orfeum, de aki bujaságra vágyik, menjen inkább a közeli Piafba, vagy sírja vissza magát a csajához.

A megnyitó napján szinte lehetetlen volt bejutni az egyetlen kisszobát elfoglaló kiállításra, csupán a bakonyi magyar kortárs indiánok sátrát, a beetető, felhőkarcoló tipit tudtuk megtekinteni az aulában, és a nyári táborozók által felénekelt indián harci dalokat hallgathattuk magnóról. Két nappal később már nagyobb szerencsénk volt.

Van, amikor az élet mechanikusan pergő homokszemei közé valami beakasztja a seprűnyelet - persze a legrosszabbkor -, és egyébként is ványadt testünk, mely nem kevésbé nyamvadt szellemünket hordozza, úgynevezett tüneteket produkál, ami elsődlegesen lázból és torokfájásból tevődik össze, de hajlamos elmélyíteni amúgy már elmélyíthetetlennek hitt depressziónkat is. Ezt a szaknyelv meghűlésnek nevezi.

Trieszt az a hely, amin átutazik az ember. Ilyenkor megfogadja, hogy legközelebb majd feltétlen benéz, aztán legközelebb se néz be, mert robog a vágyott úti célba, vagy épp ellenkezőleg, kullog hazafelé, ahol legalább van kitől kölcsönkérni.

A Küküllő utcában aznap is úgy indult az élet, mint minden szombaton. A férfiak pihentek, boltba indultak a háziasszonyok. Amikor megjöttek, jó nehéz cekkerrel, a férfinép kelt útra, kézben a Népsporttal, egy megérdemelt vilmoskörtét elfogyasztani. A varjak károgtak, a guberálók guberáltak, valahol ütemesen vertek egy gyereket. Minden jel arra vall, gondolhatta a laikus, hogy ma sem lesz itt forradalom. De aztán hirtelen minden megváltozott.

Csak most puszta igazán a puszta - állítja a lánglelkű, és mint mindig, most is igaza van. Népe hajlékába bújva hallgat, s magában mormol, míg künn a fagy baltája villog. Január van.

A távvásárlás legegyszerűbb és egyben legelterjedtebb formája, amikor a gyereket lezavarjuk pálinkáért meg cigiért a sarki közértbe. A módszer sikerét látva, számos cég rámozdult az ötletre, és mostanra már megint szinte mindent lehet távvásárolni, akárcsak a századelőn. Talán csak a forma változott.

A legnagyobb amerikai internetszolgáltató, az America Online ügyfelei mintegy 2,5 milliárd dollárt költöttek a karácsonyi bevásárlási láz során az interneten, míg a magyar e-boltok tavalyi teljes forgalma nem haladta meg a néhány tízmillió forintot. Mivel az elektronikus kereskedelem hazai terjedését gátló számos tényező - az internetfelhasználók alacsony száma, a bankkártyás fizetési lehetőség hiánya és a módszer iránti bizalmatlanság - mindegyike eltűnésre van ítélve a következő néhány éven belül, a piac szereplői robbanásszerű fejlődésre számítanak.