Magyar Narancs: Mire alapozza az önkormányzat az Aurórában működő vendéglátóegység este 10 óra utáni bezáratását?
Schönberger Ádám: Számunkra egyértelmű, hogy koncepcionális eljárás zajlik ellenünk évek óta. Volt már drograzzia, és hiába találtak csak csekély mennyiséget, azóta a propagandamédiájukban simán drogtanyáznak. Akartak már minket okirat-hamisításért perelni egy dátumhiba miatt, de még a ház tulajdonosát is megkereste az önkormányzat azért, hogy vételi ajánlatot tegyen. Most lakossági panaszokba csomagolják a vegzálásunkat, ami mögött nincs semmilyen valódi, bizonyított tényállás.
Az ügy oda megy vissza, hogy az önkormányzat korábban módosította egy rendeletét: megnehezítették új helyek nyitását, és bevezettek egy utólagos nyitvatartás-korlátozási lehetőséget. Ha a lakók többsége kifejezi az igényét a korlátozásra, akkor jegyzői kivizsgálás után kötelezhetik a helyet a 22 órai bezárásra. Már a rendeletmódosításnál úgy éreztük, az Auróra miatt csinálták, és úgy tudom, máig nem is alkalmazták más kerületi szórakozóhelynél vagy vendéglátóegységnél.
A jegyző erre hivatkozva korlátozta a nyitvatartásunkat, mi ezt támadtuk meg a bíróságon, de a bíró egy elképesztő eljárás után elutasította a keresetünket. Mivel az első fok maga az önkormányzati közgyűlés, ez az ítélet másodfoknak felelt meg, úgyhogy már csak a Kúriához fordulhatunk. Szerintünk az ítélet és az eljárás több sebből vérzik.
| ||
Az Aurórának az a lényege, hogy civilek, aktivisták gyűlnek össze, hálózatot építenek, akár tüntetést szerveznek, beszélgetéseket tartanak sok mindenről, például a magyar jogállamiság hiányosságairól, cenzúrázott filmeket vetítettünk le teljes változatban, van nálunk hajléktalanokból álló egyesület, nem beszélve az LMBTQ-rendezvényekről, a drogbetegek ártalomcsökkentéséről.
Korábban sem számítottunk és ma sem számítunk arra, hogy ma Magyarországon az ilyesmit az önkormányzat tárt karokkal fogadja, netán támogatja. De ez az ítélet új szint, ugyanis most a bíróság is része lett ennek a hatalmi rendszernek, gyakorlatilag beszállt az önkormányzati vegzálásba, teljes mértékben átvette az érvelését.
MN: Mi a problémája a lakóknak?
SÁ: Ezt senki nem tudja, mert nincs róla dokumentum, sem az önkormányzatnál, sem a bíróságon, sem nálunk. Eleve úgy indult el a tárgyalás, hogy pár lakón kívül az önkormányzat vagy más hatóság nem szólított föl minket semmire, nem tájékoztatott semmiről. A jegyző a közös képviselők kérésére döntött, de mi nem láttunk olyan papírt, amiből következne, hogy a lakók többsége állna emögött.
Az is kérdés, hány fő adná ki a többséget, tehát hány házról beszélünk. A rendelet szerint 15 méternél van a határ, de a távokat senki sem mérte le. Úgy tudjuk, az történt, hogy egy közös képviselő, aki mellesleg egy önkormányzati tulajdonú cég alkalmazottja, megkereste a környező házak közös képviselőit, akik bedobták az Auróra problémáját a közgyűléseken, majd áttértek a ház felújítására felvehető támogatásokra.
Azt is tudjuk, hogy korábban ilyen lakógyűléseken előszeretettel jelentek meg önkormányzati képviselők, akár Sára Botond polgármester is, és még olyanra is volt példa, hogy fideszes álcivil szervezetek kampányoltak a környéken az Auróra ellen. Az nem derül ki sehonnan, hogy ezeken a gyakran ismételten összehívott lakógyűléseken hány fő vett részt.
A jegyző úgy döntött a korlátozás mellett, hogy nem vizsgálta ki, mi lehet a probléma az Aurórával, van-e valóságtartalma a panaszoknak. Mindenképpen ki kellett volna vizsgálnia a tényállást, és értesítenie kellett volna minket. Ráadásul szerintünk a rendelet nem is vonatkozik ránk, mert a közösségi házak, mozik, benzinkutak kivételt képeznek. A több tucat civil szervezetnek és rendezvényeiknek otthont adó Auróra szerintünk egyértelműen közösségi ház – a bíró szerint viszont nem.
Az egész eljárás abszurd volt, nem ismertettek bizonyítékokat, a bíró pedig az első perctől lekezelő, kioktató hangnemben beszélt az Auróra jogi képviselőjével. Egyébként pár hete az önkormányzat még azért akart perelni minket okirat-hamisításért, mert nem egyezett két dátum két dokumentumon – ezt egy másik bíró amiatt utasította el, mert nem értesített minket az önkormányzat. Ez most is elmaradt, de a bíró annyit mondott: „Ez engem most nem érdekel.” A slusszpoén az, hogy az önkormányzat azóta sem indította újra ezt az akkor nagyon fontosnak látszó eljárást.
| ||
MN: Közös képviselők sem fordultak hozzátok korábban a lakóktól összegyűjtött panaszokkal, problémákkal?
SÁ: Semmi ilyesmi nem történt, és a per alatt sem közöltek velünk olyan objektív tényt, amit cáfolhattunk volna. Természetesen lakossági visszajelzések, panaszok futottak be hozzánk az évek során: egy szomszéd a nyitás óta rendszeresen kihívja a rendőröket, sokszor a programjainktól, vendégszámtól függetlenül. Két éve egy másik lakóval egyeztettünk is a panaszáról, az akkori vállalásainkat be is tartjuk. Olyan többször előfordult, hogy átjött valaki és szólt, hogy hangos a hely, nyáron az udvarról kiszökik a zaj.
Ilyenkor próbáljuk kezelni a helyzetet, felteszünk hangtompító térelemeket. Ennél határozottabb jelzés felénk nem érkezett sem lakótól, sem közös képviselőtől, még az önkormányzattól sem. A rendőrség összesen körülbelül tízszer volt kint a hangerő miatt öt év alatt. Furcsa esetek is voltak: a rendőrök egyszer egy lakossági bejelentés alapján terroristákat kerestek a pincében. Mindenesetre nem éreztük úgy, hogy bármilyen rendszerszintű probléma lenne az üzemeltetéssel, amit meg kellene oldani. A koncerteket egy hangszigetelt pincében tartjuk, a bulikon biztonsági őr dolgozik, nem szokott az utcán embertömeg állni.
MN: Milyen bizonyítékok alapján adott igazat a bíró az önkormányzatnak?
SÁ: Mi nem láttunk semmiféle hangfelvételt, zajszintmérést, videót, fotót, ma sem tudjuk, mi lehet a gond. A szellőztető túl hangos? A zene? A bíró ugyanakkor úgy véli, vannak bizonyítékok. Az ítélethirdetés után megjegyezte, hogy meg lehetett volna nézni őket. Utólag ismertük meg ezeket, és máig nem tudjuk, mikor kerülhettek a bizonyítékok közé.
Írásos ítélet hiányában egyelőre nem tudjuk azt sem, mit bizonyított az Auróra Wikipédia-oldala, a mérésadatok nélküli térkép a környező házakról, a rendőrség tájékoztató jellegű, konkrétumok nélküli nyilatkozata arról, hogy „számos panasz” érkezett hozzájuk, valamint egy birtokvédelmi eljárásról szóló papír, amit egy közös képviselő kezdeményezett ellenünk, és amiről eddig szintén nem tudtunk. Jegyzőkönyveket is csatoltak arról, hogy az önkormányzat emberei megállapították, az Auróra nyitvatartási időben nyitva volt, és arról, hogy az alkalmazottaink készségesen odaadták az elkért hivatalos papírokat.
Ha ezek a bizonyítékok, akkor tehát a bíróság szerint be lehet záratni 22 óra után egy helyet az alapján, hogy voltak bejelentések ellene, kiszállt a rendőrség vagy az önkormányzat a helyszínre, és meghatározatlan számú lakónak ez az indoklás nélküli óhaja. Megjegyzem, a létrejövő közigazgatási bírósági rendszer miatt egy ilyen ügyben már nem is lehet majd a Kúriához fordulni a jövőben. Nem lepődnék meg nagyon, ha ugyanez a bíró dönthetne, csak már egy szinttel feljebb.
MN: Miért feccöl az önkormányzat ennyi energiát abba, hogy ellehetetlenítsék az Aurórát?
SÁ: Nyilvánvaló politikai és hatalmi érdekek vannak a háttérben, de konkrétumokra csak elejtett félszavakból tudunk következtetni. Érdekes, hogy míg az előző polgármester, Kocsis Máté soha nem nyilatkozott erről az ügyről, Sára Botond most egy közleményben nyíltan ellenzéki helyként hivatkozik az Aurórára, amivel tulajdonképpen kimondja, mi szúrja az önkormányzat szemét. Valószínűleg jobb is az önkormányzatnak ilyen ügyekkel foglalatoskodni, mint mondjuk a kerület köztisztaságának megoldásán.
Így azt lehet mondani, hogy az Auróra miatt van vizelet az utcán, miközben a VIII. kerület utcáin mumifikálódott állattetemekkel találkozhatsz. Hallottunk olyat is, hogy személyes sértettség állhat a háttérben: régebben egy eseményünkre meg volt híva a mostani polgármester, és elég kemény kérdéseket kapott a lakóktól. Úgy gondolom, az Auróra története túlmutat önmagán: megmutatja, hol tart az országban a jogállamiság leépítése.
A mostani bírósági döntés azt mutatja, hogy a hatalom, ha akar, kevéssé jelentős közigazgatási ügyekkel is el tud lehetetleníteni, emberek veszíthetik el az állásukat, egzisztenciális biztonságukat. Az ilyen önkormányzati és bírósági eljárások, ítéletek azt üzenik: érdemes óvatosnak lenni, kerülni a kockázatot, nehogy valami gond legyen.
Az utóbbi fél évben más hasonló helyekkel országos hálózatot építettünk ki, és úgy látom, vidéken éppen ugyanez a helyzet. Mindenki azon gondolkozik, hol kell meghúzni a szabadság határait – mi nem hódolunk be semmilyen szinten, mások hoznak némi áldozatot, cserébe fenn tudják tartani a működést. Úgy látom, egyre több civil szervezet izolálódik, nem jut anyagi forráshoz, még irodája sincs, egy közösségi finanszírozási kampányt is nehezen visz végig.
Szerintem most már az lett a kérdés, hogy ez az elnyomott, szétzilált civil szféra a közös érdekek megfogalmazásán túl képes-e valódi cselekvéssel kinyilvánítani a szolidaritását. Elkezd-e az eddiginél erősebben összetartani, hogy a hálózat időlegesen meggyengült elemeit képesek legyenek megsegíteni.
| ||
MN: A nyitvatartás korlátozásával mekkora bevételtől esik el az Auróra?
SÁ: Eddig egy ötven négyzetméteres vendéglátóegység tartott fent egy ötszáz négyzetméteres civil teret, de a 800 ezer forintos nettó bevétel kiesésével ennek vége, és ezt pótolnunk kell. Ez az ítélet drámai a számunkra, mégsem könnyű kommunikálni, mert végül is az Auróra továbbra is működhet.
És persze közben egyfolytában támadnak, muszáj védekeznünk, a nyilvánosság figyelme ellankad, és hónapokig olyan dolgokról vitatkozunk, hogy hangos volt-e a zene vagy sem, miközben arról kéne beszélni, hogy egy ilyen koncepciózus lejárató kampány, amelyben együttműködnek a különféle hatóságok, a bíróság, a propagandamédia, megtörténhet ma egy civil ház ellen Magyarországon.
MN: Abbahagyjátok?
SÁ: Ezt sokan kérdezik. Azért nem hagyjuk abba, mert milyen üzenet már az, hogy akkor ez sincsen, kész. És nyilván, ha mi feladnánk, akkor a hatalom menne a következő, nálunk óvatosabb hely után, és akkor már az az óvatosság sem lenne elég. És az arra következő még óvatosabb lesz, és így tovább.
MN: Hogyan tartjátok majd fenn ezek után az Aurórát?
SÁ: A ház maga nyitva van 22 óra után is, a programokat megtartjuk, hiszen nem látjuk azt a sok lakót, akik a bezárásunkat vagy a programok elmaradását követelnék. Őszig felépítünk egy tagsági támogatói rendszert, és klubként fogunk működni. Havi klubtagsági díj fejében Auróra-támogató lehetsz, és járhat majd neked egy ital, bemehetsz a koncertekre. 300 támogató klubtag a cél. Nemcsak a rendszeres vendégekre számítunk, hanem olyan távolabbi támogatókra is, akiknek fontos, hogy legyen civil hálózat.
Ez az egész nem az Auróráról szól, nem azért küzdünk, hogy mindenáron árulhassunk sört este 10 után is. Hanem arról, hogy legyen olyan civilekből álló közösség, akik szolidárisak egymással, önmagukra hálózatként tekintenek, és hajlandók tenni a saját fennmaradásukért. Tudom, hogy ez idealista elképzelés, de ha továbbra is el akarjuk érni azokat a célokat, amiért létrehoztuk az Aurórát, akkor egy ilyen hálózat kiépítése lesz a dolgunk. A közösségünknek, a nálunk lévő civil szervezeteknek, és magunknak is tartozunk ezzel.
| ||
