"Arra vágyott, hogy jobbá tegye a világot, de nem tudta elviselni a csalódásokat, ezért egy magasfeszültségű vezetéken véget vetett életének a nagykőrösi Laci." A Blikk szerint ennyire romantikus és logikus egy 16 éves gimnazista fiú öngyilkossága és az ahhoz vezető út. A történet néhány hete jelent meg a bulvárlapban, a fenti sorok rögtön a címlapon sokkolják az olvasót, hogy aztán a lapban majd' egy teljes oldalon át szemezgessen az újságíró a tragédia vélt okaiból. Azt a látszatot kelti az írás, mintha teljes képet kapnánk arról, hogy a tinédzser fiú miért dobhatta el magától az életet. Feltűnő helyen látható a fényképe, valamint a vezeték- és keresztneve. Ehhez a család valószínűleg hozzájárult, mert édesanyja és nevelőapja is nyilatkoztak, róluk is van fotó, sőt a fiú öngyilkosságot pedzegető levelezését is megmutatták.
Werther-szindróma
Szerintük az iskolai barátokkal romlott meg a fiuk viszonya, az iskolaigazgató szerint inkább családi okok állhatnak a háttérben - az öngyilkossággal foglalkozó szakemberek szerint azonban kizárt, hogy egy öngyilkosság motivációja ennyire szimpla legyen.
Rihmer Zoltán pszichiáterprofesszor hangsúlyozza, hogy a saját kezűleg elkövetett halálesetek mögött szinte kivétel nélkül valamilyen pszichiátriai betegség áll, s csak ehhez jön hozzá a pszichoszociális tényezők együttese, vagyis mindaz, ami az elkeseredettséget felerősítheti. (A kiváltó betegség leggyakrabban a depresszió, erről lásd keretes írásunkat Mélakór címmel.) Az olyan magyarázatok, melyek csupán a nehéz élethelyzettel indokolják a tettet, szerinte félrevezetőek. Példaként hozza fel annak a házaspárnak a média által ismertté vált esetét, akik úgy veszítették el mindkét gyermeküket, hogy az autóba bezárva hagyták őket, amíg a komp indulására vártak, csak épp a kéziféket nem húzták be eléggé, így az autó a Dunába gurult, a gyerekeket pedig senki nem tudta kiszabadítani. "Ha valakiknek, hát nekik igazán lenne okuk a halálba menekülni - mondja a professzor -, de eszük ágában sincs, és bár biztosan nagyon sokat szenvedtek a tragikus esemény miatt, ha jól tudom, újabb gyermeket terveznek."
Nemcsak a pontos tájékoztatás és az emberi élet méltósága a tétje, hogy milyen híradás készül az öngyilkossági esetekből: a médiának kimutatható hatása van a statisztikák alakulására is. Az tehát, hogy miként tálal egy-egy történetet a média, visszahat arra, hogy az öngyilkosság gondolatával foglalkozó, szakzsargonban a küszöbön álló emberek végül elkövetik-e a végzetes tettet vagy nem. (Az öngyilkossághoz segítséget vagy csak ötleteket nyújtó, illetve az arra buzdító virtuális közösségeket működtető honlapok úgysem zárhatók el a kétségbeesettek elől.) Magyarországon máig leghíresebb az 1933-as Seress Rezső-szám, a világslágerré vált Szomorú vasárnap, amelyet 1936-ban betiltottak, mert számos öngyilkos búcsúlevele mellett vagy helyett ennek szövegét találták. A média szerte a világon sokat foglalkozott a dallal összefüggésbe hozható, úgynevezett utánzásos öngyilkossági hullámokkal. (Így nevezik azt, amikor a küszöbön állók a sajtóból megismert példát vonzónak találják, s maguk is ugyanazon módon véget vetnek életüknek. Goethe regényhőse után Werther-szindrómának is hívják ezt a jelenséget, mert a regény is öngyilkossági hullámot indított el megjelenésekor.)
Itthon Molnár Csilla szépségkirálynő története a legjobban feldolgozott eset. A 17 éves lány 1986 júliusában, kevesebb mint egy évvel szépségkirálynővé választása után Lidocain tablettákat beszedve vetett véget az életének. Halála nagy publicitást kapott, hamarosan könyv és film jelent meg, még két évvel később is dal született róla ("Álmodj, királylány"), amely hoszszú hónapokig vezette a hazai slágerlistát. Közben - noha "általános" fogyasztása csökkent - a Lidocainnal elkövetett öngyilkosságok száma radikálisan megugrott. (1985-ig évi 10 esetben követtek el ily módon öngyilkosságot, a szépségkirálynő halálának évében, 1986-ban, majd 1987-ben viszont közel 30-an évente, két év múlva pedig majdnem 50-en választották a Lidocaint.) Az utánzók többsége fiatal nő volt, s haláluk után kiderítették, hogy bő többségük ismerte Molnár Csilla történetét. A pécsi orvostudományi egyetem vezetésével készült kutatás azt is kimutatta, hogy amikor a médiában az idézett módokon újra és újra felbukkant Molnár Csilla neve, akkor az öngyilkosok abszolút száma is nőtt. (Vagyis kizárható, hogy az áldozatok a szépségkirálynőtől függetlenül is elkövették volna tettüket, legfeljebb más módon.)
A szépségkirálynő által előidézett öngyilkossági hullámmal egy időben Bécsben egy jól irányzott médiakampánynak köszönhetően radikálisan csökkent a metró alá ugrások száma. (Fél év alatt 80 százalékkal kevesebben kívántak meghalni ily módon, mint a kampány előtti fél évben, de az összes öngyilkosság nagyságrendje is mintegy 20 százalékkal csökkent.) Miután észrevették, hogy egy-egy híradás implikálja a következő esetet, a kampány több szempontból vette célba a médiumokat, kiemelten a bulvársajtót és a kereskedelmi csatornákat. Készítettek egy ajánlást, amelyben arra kérték az újságírókat, hogy nagyon körültekintően tudósítsanak az ilyen öngyilkosságokról: ne állítsák be romantikusnak a történetet, ne csináljanak hőst az elkövető-áldozatból. Lehetőleg ne szerepeljen a hír címlapon, és ne részletezzék az elkövetés módját. Arra is felhívták a sajtó figyelmét, hogy az a kép, amely azt sugallja, hogy semmi más kiút nem volt az egyébként egészséges vagy magas teljesítményt nyújtó áldozat nehéz helyzetéből, azonosulásra késztetheti az erre hajlamos embereket. Vagyis kerülendőnek állították be azt, ahogy például a Blikk az idézett cikkben eljárt.
"Társadalmi tanítás"
Murányi Marcell, a Blikk főszerkesztője ismeri ezeket az irányelveket (amelyek nagyjából megegyeznek a WHO által is kidolgozott, médiának szánt módszertannal), de bizonyos ponton vitatja őket. "Kétélű fegyverként működnek az ilyen történetekről szóló híradások. Nem csak az lehetséges, amit a WHO állít. Mi azért mutattuk be a nagykőrösi esetet, hogy talán bekapcsol valamit azoknak az agyában, akik veszélyeztetett fiatalok környezetében vannak. Ha például valaki villanypózna közelében lát bóklászni egy tinédzsert, akkor figyeljen rá oda, hogy vajon nem öngyilkossági szándékkal van-e ott" - mondja Murányi. Amúgy a főszerkesztő szerint szempont, hogy csak akkor mutassanak be nem közszereplővel történt öngyilkosságot, ha "társadalmi tanításra" alkalmas a történet. Murányi szerint Daróczi Dávid volt kormányszóvivő halálával kapcsolatban is számos tanulság levonható: milyen erős törést tud okozni, ha egy csepeli fiú üstökösszerű felemelkedést él át, hogy a kormányfő mellett politikaalakító tényezővé válik, a legelegánsabb öltözékekben pózol, aztán egyszer csak megszűnik ez a ragyogás, ez a jólét. Helyzetét ráadásul súlyosbította a származása miatti beilleszkedési nehézség. "Az öngyilkosság módjának bemutatására azért volt szükség, mert annyira megmagyarázhatatlan volt az eset, ugyanis a gyilkosság lehetősége is felmerült" - mondja a Blikk főszerkesztője.
De hétköznapi ésszel minden öngyilkossági eset megmagyarázhatatlan. Rihmer professzor megadja az orvosi választ: a súlyos depressziós betegség egyik tünete a halálvágy és öngyilkossági szándék. Elvileg - pszichiátriai betegség nélkül, egészséges probléma-megoldó mechanizmusok birtokában más válasz is lehetett volna az adott élethelyzetre. Épp a kórosan beszűkült tudatállapot, illetve a depresszió az, amiről a média nem beszél, noha a legszükségesebb feltétele a tettnek. "Ez volt a kivétel, mivel mindenkit érdekelt minden részlet" - mondja György Bence, a TV2 hírműsorainak vezető szerkesztője a Daróczi-üggyel kapcsolatban, ahol a tévécsatorna is jeleskedett a véres vagy kegyeletsértő részletek taglalásában. A TV2 ugyanakkor a következő elvet követi: hírt nem hagy ki, ám a negatív hatás elkerülése érdekében hajlandó önkorlátozásra.
Pallagi Ferenc, a Bors főszerkesztője szerint az osztrák médiaajánlás akár pontos is lehet a jelenségek egymásra hatását illetően, mégis kétségei vannak. "Kötve hiszem, hogy egy szerkesztőnek a mai médiában ez napi cselekvési program lenne" - állítja a realitásokról. Ugyanakkor ő is említ szerkesztési irányelveket: az öngyilkosságokról szóló tudósításokban a Borsnál is fontos a személyiségi jogok védelme, és hogy a tudósítás a jó ízlés határain belül maradjon.
Majd a médiatörvény?
"A magyarországi bulvár működése példa nélküli. Ugyan bulvár és ízléstelenség mindenhol van, de másutt a személyiségi jogokat tiszteletben szokás tartani" - védte lapunknak az akkor még tervezet formájában élő médiatörvényt, illetve a médiahatóságnak adott túlzó jogosítványokat L. Simon László, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának fideszes elnöke tavaly decemberben. A törvénykező tehát azzal próbálta meg "eladni" a médiatörvényt, hogy mikor a bulvárszerkesztők az indokolttól eltérően ítélik meg a személyiségi jogok védelmét és a jó ízlés határát, akkor a sértett az évekig tartó pereskedésnél gyorsabban kaphasson jogorvoslatot. Hasonlóképpen érvel Koltay András, a Médiatanács egyik, a Fidesz által jelölt tagja. ' úgy látja, hogy a jelenlegi szabályozásban megmaradt az a korábbi elem, amely szerinta televízióban és a rádióban, a hír- és egyéb műsorszámokbanelőrefel kell hívni a nézők vagy hallgatók figyelmét, ha erőszakos vagy a nyugalom megzavarására alkalmas anyag következik. De ez a bulvárlapokra semmiféle korlátozást nem ró. Ugyanakkor az új törvény az emberi jogok közül kiemeli az emberi méltóságot, nagyobb súlyt adva így védelmének, és kimondja, hogy "Tilos a megalázó, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek médiatartalomban történő öncélú és sérelmes bemutatása." Ez pedig Koltay szerint biztosítékot jelent a jövőre nézve. Kárpáti Miklós személyiségi jogi perekre szakosodott ügyvéd (ő képviseli Daróczi Dávid volt barátját, aki az öngyilkosság okait vagy egyáltalán annak tényét firtató tudósításokkal kapcsolatban nem egy sajtó-helyreigazítási és személyiségi jogi pert indított és nyert meg), azt mondja, nem jellemző az öngyilkosságokkal kapcsolatban, hogy utána a hozzátartozók pereskednének, az ő praxisában nem volt ilyen eset. Pedig lenne miért, hiszen rendre kegyeletsértés történik. Az ügyvéd az új médiatörvényt illetőleg nem osztja a fent idézett törvényalkotó és végrehajtó szakemberek véleményét, szerinte a törvény szövege - például az idézett paragrafusrészlet - nem elég egzakt. Ezért csak a médiahatóság belátásán múlik majd, hogy szankcionálja-e a túlzó, méltóságot és kegyeletet sértő híradásokat az öngyilkosságokkal kapcsolatban.
Felelősség - ezúttal nem jogi értelemben - persze nem csak a médiát terheli. Nehezen védhető az a rendőrségi hozzáállás, hogy rögtön az eset után egy sajtótájékoztató keretében közszemlére állították ki azt az elektromos kézifűrészt, amellyel néhány hónapja Tényőn egy apa a saját fejét levágta, miután különös kegyetlenséggel végzett a gyermekeivel és a feleségével. A sajtóból egyébként másnap értesülhettünk a család teljes nevéről, véres részleteket kaptunk az elkövetés módjáról, és buta, a valóságot csak távolról ugató magyarázatot a motivációra (nehéz anyagi helyzetbe jutott a példás családapa). Az [origo], amikor már semmi újjal nem tudott szolgálni, a család kutyáinak a nevét ismertette. Az újságíróknak tartott bécsi képzésekre hazánkban is szükség lenne, Rihmer professzor szerint biztosan lenne pozitív hatásuk a sajtómunkások témával kapcsolatos attitűdjére. Bécsben azonban nem csak workshopokkal, konferenciákkal és az ezeken felszolgált finom kávékkal érték el, hogy a sajtó önmérsékletet tanúsítson a metrón elkövetett öngyilkosságokkal kapcsolatban: pénz is volt rá. A programban részt vevő tömegmédiumok valamilyen formában anyagi támogatást kaptak, s ez nyilván számított az erényességből meg nem élő bulvárlapok és csatornák piacán.
Mélakór
Az orvosi értelemben vett depresszió nem azonos a mindennapi élet nehézségei, problémái által motivált szomorúsággal, elkeseredettséggel. Az orvosi értelemben vett depressziónak az a sajátossága, hogy a társadalom jelentős részét sújtja - a lakosság 7-8 százaléka szenved úgynevezett major depresszióban -, ám a köztudat még mindig vonakodik betegségnek elismerni. Ezért a depresszióban szenvedők sem ismerik fel, hogy miről is van szó, vagy bűntudat gyötri őket, amiért erőtlenebbek, motiválatlanabbak az elvártnál, esetleg egyenetlenebbül teljesítenek, vagy valami más, gyakran testi betegséget beszélnek be maguknak. A WHO szerint 2020-ra a depresszió lesz a világon a második leggyakoribb, tartós munkaképesség-csökkenést okozó megbetegedés. (A listát a szív- és érrendszeri betegségek vezetik majd.) "Ma Magyarországon az öngyilkosok körülbelül 60 százalékára jellemző, hogy az orvosi értelemben vett depresszióval küzd. A másik oldalról közelítve: a depressziós betegek 15 százaléka hal meg saját keze által. (Vagyis a depressziós betegek többsége nem lesz öngyilkos.) Ám ha a beteg megfelelő kezelést kap, ez az arány több mint háromnegyedével csökkenthető, vagyis a jól kezelt depressziósok körében (mert sajnos nem ritka, hogy a szakemberek nem ismerik fel, hogy mi is a baj) a 15 százalékos arány 3-4 százalékra lenne csökkenthető" - sorolja a kutatások eredményét Rihmer Zoltán pszichiáter.
Noha a hazai öngyilkossági statisztika az elmúlt 25 évben 40 százalékkal javult, az OECD "rangsorában" a harmadik helyen állunk Japán és Dél-Korea után. "Hogy problémáinkra milyen megoldási módok vannak, az mindig társadalmi megállapodás eredménye - hívja fel a figyelmet Oriold Károly, a Lélekben Otthon Alapítvány vezetője -, ez a megállapodás pedig dinamikusan változik. Minden öngyilkossági eset egy újabb példa, egy újabb "elfogadás". Míg Svédország, Norvégia, Dánia, Németország elérte, hogy egyre jobban kikerül a megoldási módok köréből az öngyilkosság, addig az arab országok körében az öngyilkos merényletek révén teljesen más értéket kapott az öngyilkos cselekedet, mint akár 5-10 éve. Jó párbeszéddel (ami automatikusan megszünteti a depresszió és az öngyilkosság stigmatizáltságát) tartósan csökkenthető az öngyilkosságok száma, ezt mutatja például Németország, Svédország vagy Skócia esete, ahol össztársadalmi programok futnak, amelyekhez ismert emberek adják a nevüket. Oriold alapítványa hasonló programokon dolgozik. Az öngyilkosok hozzátartozói például a helyszínen megjelenő mentősöktől, rendőröktől kapnak egy szórólapot, amelyen az alapítvány önkénteseinek az elérhetősége áll, hogy beszélhessenek velük, ha majd úgy gondolják. Emellett szakemberek bevonásával készítettek egy táblát, hasonlót ahhoz, amely a San Franciscó-i Golden Gate hídon áll: "Van segítség! Ha Ön krízisben van, hívja a 80/505-505-ös telefonszámot. A hídról való leugrásnak végzetes és tragikus következményei lehetnek." Ezt a táblát az öngyilkosok kultikus helyén, a Szabadság hídon kívánják elhelyezni, nyilván médiavisszhangot is kiváltva. (A Golden Gate-en ugyan telefon is van, ami rögtön a segélyközpontban csöng ki, és már a védőhálót is gyártják, amely felfogja a halálba készülőket, de ennek itthon egyelőre nincs realitása.) Oriold szerint nagyon sokat mond a társadalmi párbeszéd kezdetlegességéről, hogy programjaikhoz nem találnak fővédnököt. Schmittné Makray Katalin, az államfő felesége indoklás nélkül utasította el kérésüket, miközben például Svédországban a királynő állt az aktivisták mellé.
(Honlapok depressziósoknak és a hozzátartozóknak: depressziostop.hu, lelekbenotthon.hu, bura.hu)
